AgrárHírek: KikényszeríthetÅ‘ etikai szabályozással segítene az agráriumon a versenyhivatal KikényszeríthetÅ‘ etikai szabályozással segítene az agráriumon a versenyhivatal ================================================================================ Forrás: GVH on 2009. szeptember 29. Sólyom László köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek a mezÅ‘gazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvényt. Sajtóhírek szerint új törvény készül e témakörben, ezért a GVH - segítendÅ‘ a jogszabályalkotó képviselÅ‘k munkáját - tanulmányt készített arról, hogyan lehetne orvosolni az élelmiszergazdaság és a kereskedelem között meglévÅ‘ problémák egy részét. A GVH tanulmánya leszögezi, hogy a kiskereskedelmi vállalatok közül a nagyméretű kereskedelmi láncok erÅ‘sen aszimmetrikus alkuerÅ‘vel rendelkeznek beszállítóikkal szemben, ám a kiskereskedÅ‘k egyike sincs erÅ‘fölényes helyzetben Magyarországon. Az aszimmetrikus alkuhelyzet magyarázata, hogy egy adott termék értékesítése csupán minimális részét teszi ki a nagy áruválasztékot tartó kereskedelmi lánc forgalmának, ellenben az oda szállító kis- és közepes termelÅ‘k árbevételének nagy hányadát veszélyezteti az esetleges "kilistázás". A gyengébben teljesítÅ‘ vállalatok piaci részarányból, méretbÅ‘l, versenyképesség hiányból fakadó hátrányainak döntÅ‘ részét az állam nem tudja megszüntetni. Még a szerzÅ‘déses kapcsolatokra, egyes szerzÅ‘déses rendelkezésekre fókuszáló bármely kiváló szabályozással sem - állítja a GVH. Ezt nem is szabad megcélozni, mert a fejlÅ‘dés és alkalmazkodás motorja szűnne meg akkor, ha a gyengén teljesítÅ‘ vállalatokat az állam mindig megkísérelné megmenteni, piacon tartani. A versengÅ‘ piacokon a kereskedÅ‘k és beszállítóik közötti jövedelemosztozkodási vitákra a piaci mechanizmusok szoktak kielégítÅ‘ válaszokat adni. A jog az eladók és vevÅ‘k közötti árvitákba való beavatkozásoktól tartózkodik, s az állami ár- vagy jövedelemszabályozás a kielégítÅ‘en versengÅ‘ piacokon nem tartozik az elfogadott eszköztárba. Az állam a szerzÅ‘déses jogban a gyengébb félnek többletvédelmet ad. Az ilyen szabályokkal a szerzÅ‘dések kiszámíthatóságát, átláthatóságát lehet növelni, de nem képesek a jövedelem eloszlásába beavatkozni, s arra közvetlenül hatni. A GVH tanulmányra alapozott javaslatai: 1. A szerzÅ‘déses kondíciók átláthatóságának, kiszámíthatóságának növelése, 2. Egyértelműen tisztességtelen feltételek alkalmazásának kizárása, a szerzÅ‘déses, különösen fizetési biztosítékokról való lemondás kikényszerítésének tilalma. 3. A szerzÅ‘déses felek közötti viták olyan fórumok elé terelése, melyek a hatóságoknál, a bíróságoknál gyorsabban, kisebb költséggel tudnak döntést hozni, s ezzel segíteni a helyzet gyorsabb rendezését. Összességében a GVH helyesebbnek tartaná, ha az elÅ‘terjesztÅ‘k visszavonnák a termékpálya törvényre tett javaslatukat. Ehelyett határozatot hoznának arra, hogy a kormány mit tegyen, milyen szempontok alapján vizsgálja felül a kereskedelmi törvényt, s egy hatásvizsgálatot követÅ‘en mikorra tegyen jelentést és javaslatot a törvény korrekciójára. A célok elérésére a GVH több konkrét javaslatot is megfogalmaz: 1. A hatóság szerint, mivel a jelentÅ‘s piaci, vevÅ‘i erÅ‘re vonatkozó szabályok már léteznek a kereskedelmi törvényben, ésszerű ott végrehajtani az indokolt módosításokat . Nincs például akadálya annak, hogy a kereskedelmi törvény jelentÅ‘s piaci erÅ‘vel rendelkezÅ‘ vállalkozásokra vonatkozó szabályainak példálózó felsorolásai kiegészítésre kerüljenek bizonyos rendelkezésekkel (például: tilos az egyoldalúan elÅ‘nyös kockázatmegosztást elÅ‘író feltételek alkalmazása, a költségek aránytalan áthárítása, a listára vagy árukészletbe való bekerülés után fizetendÅ‘ díjak alkalmazása stb.) 2. Ugyancsak nincs akadálya annak, hogy a kereskedelmi törvényben a jelentÅ‘s piaci erÅ‘vel rendelkezÅ‘ kereskedÅ‘k etikai szabályzatára vonatkozó elÅ‘írások kiegészüljenek különféle tartalmi és eljárásjogi minimum elvárásokkal. Ebben az esetben nem a kereskedelmi törvényi példálózó visszaélÅ‘ magatartásait kell feltétlenül kiegészíteni, hanem arra kell szabály, hogy minimálisan milyen feltételeknek feleljen meg az etikai szabály. Annak tartalma, eljárásrendje és az eljáró szervezete kialakításához véleményezési, illetve részvételi jogot lehet biztosítani a beszállítóknak. 3. A beszállítók és a kereskedÅ‘k közötti szerzÅ‘dések átláthatóságának növelése érdekében elÅ‘ lehet írni a jelentÅ‘s piaci erÅ‘vel bíró kereskedÅ‘re vonatkozó sajátos tájékoztatási szabályoka t az általuk - különösen kizárólagos igénybevételi kötelezettséggel - nyújtott szolgáltatások tartalmi meghatározására, s azok maximális szolgáltatási díjtételeinek elÅ‘zetes nyilvánosságra hozása tekintetében. 4. Durvább megoldás, ha a törvény megtiltja mindazoknak a -nélkülözhetetlen szolgáltatásoknak- a külön beárazását, amelyek nélkül a kereskedelem "szolgáltatásai" - beszállítóként - eleve nem is vehetÅ‘k igénybe. Pl. tekintettel arra, hogy az üzletek, a számlázás, új üzletek nyitása, azok menedzselése, az áruátvétel, az üzletek fűtése, világítása, hűtést igénylÅ‘ termékek hűtése stb. nélkül a kereskedelmi tevékenység, az áru forgalmazása jellemzÅ‘en nem folytatható, ilyen címen ellenszolgáltatás felszámítását meg lehet tiltani. Ha mégis külön törvény készül, akkor a GVH szerint el kell kerülni a jogszabályok közti párhuzamosságokat, átfedéseket, ki kell küszöbölni az ellentmondásokat. A külön törvény hatálya alól indokolt kivonni mind a kisméretű kereskedÅ‘ket, mind pedig azokat a kereskedelmi láncokat, amelyek kizárólag kisméretű kereskedÅ‘k összefogását szolgálják a kereskedelmi versenyben való fennmaradásuk, túlélésük érdekében. Célszerű megalapozott törvényes hátteret biztosítani az etikai szabályozáshoz, hogy a vállalatok közötti vitás kérdések nagyobb részben a felek között rendezÅ‘djenek. Az állam csak a végsÅ‘ esetben avatkozzon be hatósági úton az egyedi vitákba. Célszerű fenntartani az etikai szabályalkotás és szabályérvényesítés GVH általi kontrollját is.