AgrárHírek: Bajnai Gordon: A józan ész politikája Bajnai Gordon: A józan ész politikája ================================================================================ Forrás: nol.hu on 2010. február 22. Az elmúlt egy év tiszteletre méltó és köszönetet érdemlÅ‘ áldozatvállalása utat nyitott ehhez. Az úton azonban végig is kell menni. Még akkor is, ha azon nem kényelmes a járás. Nem az, mert a szorítóan szűk mozgástér fegyelmezettséget, takarékosságot és felelÅ‘sséget követel. A közelgÅ‘ választás fordulópont: vállalják-e a felelÅ‘sség kényelmetlenségét azok, akik arra felhatalmazást kapnak. Ha igen, Magyarország visszafordíthatatlanul lehorgonyoz Nyugaton. Ha az illúziókeltést és csodavárást választják, megmarad Nyugat és Kelet között, válságból válságba sodródva. I. Egy éve Magyarország elindult a változás útján. A kényszer vitte rá, nem a bölcs elÅ‘relátás, de a kényszer hatására elfogadott, elszenvedett változás visszatérített minket a józan ész birodalmába. Ahhoz azonban, hogy a változás által ránk rótt feladat nagyságát felmérjük, tisztában kell lennünk a minket körülvevÅ‘ világ átalakulásával. Ma nem a kapitalizmus általános válságát, hanem egy, a kapitalizmusra jellemzÅ‘ válságot élünk át. Arra kell felkészítenünk Magyarországot, hogy a következÅ‘ tíz év világgazdasága sokkal mostohább körülményeket teremt számunkra, mint amilyen a válság elÅ‘tti évtized volt. A fejlett országok eladósodása miatt kevesebb és drágább lesz a hitel a kockázatosabb országok és vállalkozások számára. Az amerikai és európai fogyasztás kényszerű visszafogása folytán élesedik a harc a megmaradó piacokért. Az ázsiai gazdaságok gyors növekedése következtében a nyersanyagok és élelmiszer ára tartósan magas marad. Olyan korszakra kell tehát készülnie Magyarországnak, amikor lassabb lesz a fejlett világ növekedése és élesebb lesz a verseny a munkahelyekért. Európában a következÅ‘ években a legtöbb állam az egyensúly helyreállításával lesz elfoglalva, jó esetben szigorú takarékossági lépések, versenyképességet erÅ‘sítÅ‘ reformok, rosszabb estben adóemelések és az infláció gerjesztése révén. Ebben a helyzetben kell helyt állni. Magyarország már a válságot megelÅ‘zÅ‘ idÅ‘ben sem teljesített jól. Erre sokan sokféle magyarázatot adták, de nemrég megjelent egy új, lehetséges magyarázata is. Átfogó kutatás készült az értékrendünkrÅ‘l, a társadalom uralkodó attitűdjérÅ‘l. Materiális értékeinkben a Nyugatot követjük, gondolkodásunkban mégis a keleti örökség áll hozzánk közelebb  mondják a kutatók. Állítják, a magyarok alapvetÅ‘en bezárkózóak, bizalmatlanok a külvilággal, a mássággal, a közintézményekkel és egymással szemben is. A Tárki kutatása szerint passzívak vagyunk a közügyekben, nem nagyon hajlunk az öngondoskodásra, nem igazán szeretjük az egyéni felelÅ‘sséget, és általában nem igazán tartjuk sokra a közérdeket. Hozzáállásunk paternalista: a magyarok többsége az államot egy olyan felsÅ‘bb hatalomnak látja, amelynek az a feladata, hogy gondoskodjon saját boldogulásunkról. Bizalomhiány, passzivitás, bezárkózás, toleranciahiány és paternalizmus  ez jellemez bennünket a kutatás szerint. Olyasmi, amit Bibó István és Szűcs JenÅ‘ is megírt korábban: nyugatias intézményeink keleties tartalommal telnek meg, és fékezik az európai felzárkózást. Bár nyugatra tekintünk, hajlamosak vagyunk csak a felszínt, a lenyűgözÅ‘ eredményeket látni, kevésbé vesszük észre azt az egyéni és közösségi erÅ‘feszítést, azt a közös kultúrát, amely mindezt létrehozta. Ha azt kérdezik, milyen országot szeretnénk, bizonyára azt válaszolnánk, hogy erÅ‘s, gyarapodó országot, amelyben egyformán érvényesül a felelÅ‘sség, a szabadság, ahol tere van az egyéni kezdeményezÅ‘készségnek, és ahol érvényre jut a szolidaritás. ErÅ‘s ellentmondás van tehát önképünk, értékfelfogásunk és az általunk ideálisnak mondott társadalmi berendezkedés között. Nyugatias törekvés  keleties ösztönök. Vajon melyik énünk lesz erÅ‘sebb? Választanunk kell, és sokszor választottunk már helyesen, hiszen képesek vagyunk rá, mi, magyarok együtt. Ez a képesség eredményezte a rendszerváltás elsÅ‘ tíz-egynéhány évének küzdelmes sikertörténetét. Akkor sokan érezhettük azt,Magyarország végérvényesen a nyugati világ része lett. Az ország a térség éllovasa volt képzettebb munkaerejének, jó közlekedési adottságainak, a vállalkozásbarát szabályozási környezetnek és a kritikus pillanatokban meghozott helyes döntéseknek köszönhetÅ‘en. A beinduló magángazdaság, a beáramló külföldi tÅ‘ke jelentÅ‘s növekedést generált, ebbÅ‘l tudtuk finanszírozni adósságainkat, és az egy fÅ‘re jutó GDP a mindenkori EU-átlag 40 százalékáról 60 százalék fölé emelkedett. Csatlakoztunk a NATO-hoz, az EU-hoz. Úgy tűnt, a kompország kikötött. II. A társadalom tudatát elsÅ‘sorban a közösen megélt, meghatározó élmények, sokkok, sikerek, kudarcok, gyÅ‘zelmek és vereségek alakítják. De hogy egy társadalom egy-egy katartikus élménybÅ‘l mit tanul meg, milyen következtetésre jut, abban döntÅ‘ szerepe van az ország vezetÅ‘ politikusainak. Hisz Å‘k magyarázzák, értelmezik a társadalom számára a történteket, rendszerint aktuális hatalmi céljaiknak megfelelÅ‘en. Abban, hogy mentalitásunk fentebb jelzett kettÅ‘ssége ennyire élessé vált az elmúlt idÅ‘kben, a politikai elitnek megkülönböztetett felelÅ‘ssége van. Vagy késlekedve választotta a felelÅ‘s cselekvést és az Å‘szinte beszédet a nyugatias vágyak teljesítéséhez szükséges erÅ‘feszítésekrÅ‘l, vagy eleve a keleties ösztönök kielégítésének hamis illúziójára építette politikáját. Ezért kell most kimondani: a sikertörténetnek egyelÅ‘re vége. 2001-tÅ‘l a politika letért a józan ész útjáról. A magyar politikai elit úgy döntött, a legbiztosabb megoldás, ha azok szavazatára épít, akikrÅ‘l az állam gondoskodik. Miközben a nyugatos orientációt egyik meghatározó politikai erÅ‘ sem adta fel, mégis a keleties ösztönök kielégítésére épített. Ez a politika a paternalizmusunkra épített, azt erÅ‘sítette, abból teremtett politikai bázist. A kormányzó erÅ‘k elÅ‘ször 2006-ban, majd véglegesen 2009-ben szakítottak ezzel a gyakorlattal. A változás külsÅ‘ kényszer hatására elkezdÅ‘dött. ElÅ‘nyünk most a többiekkel szemben, hogy a kényszer sürgetÅ‘bb volt, ezért elÅ‘bb kezdtük el a kiigazításokat. Míg más országok a költségvetési hiány leszorításával, megszorítások bevezetésével és elfogadtatásával lesznek elfoglalva, Magyarország már azon a pályán van, amelyen haladva újból éllovassá válhat. Az elmúlt egy év számos nehéz döntése nem pusztán a válságra adott közvetlen válaszokról szólt. A költségvetés öt százalékát kitevÅ‘, mintegy 1200 milliárd forintos megtakarítás elÅ‘feltétele volt a bizalom visszaszerzésének. De a parlament felelÅ‘s többsége által támogatott döntéseink középpontjába a foglalkoztatás tartós növelése és ezáltal az ország növekedési képességének középtávú javítása került. Mert Magyarország stabilitása és növekedése szempontjából kulcsfontosságú a foglalkoztatás növelése. Az ország gazdálkodása, a költségvetés egyensúlya, a nyugdíjrendszer biztonsága hosszú távon nagyon nehezen tartható fenn, ha nem sikerül minél többeket bevonni a munka világába és a közös teherviselésbe. Arra van szükség, hogy többen dolgozzanak, és ezáltal többen fizessenek, de kevesebb adót. Ez több mint gazdaságpolitika, ez az egyik legfontosabb társadalompolitikai feladat. Mert ha sikerül minél több embernek munkát adni, azzal a társadalomban hosszú ideje felgyülemlett feszültségek is érdemben csökkenthetÅ‘k. A nyugdíjkorhatár emelése nemcsak fenntarthatóvá tette évtizedekre a nyugdíjrendszert, de középtávon a munkaerÅ‘piacon tart képzett és tapasztalt értékes szakembereket is. A gyed Európában egyedülállóan hosszú, hároméves idÅ‘tartamának kettÅ‘re csökkentése  az óvoda- és bölcsÅ‘dehálózat fejlesztésével és a nagyobb munkaerÅ‘-piaci védettség megteremtésével párhuzamosan  fiatal nÅ‘k tízezreit hozhatja vissza 2012 után a munkavállalók közé. A segélyezés közelítése az aktív munkaerÅ‘-piaci részvételhez, a munkával elérhetÅ‘ jövedelmek szintjének távolítása a segélyektÅ‘l, a rokkantnyugdíjazás körüli anomáliák felszámolása mind-mind az alacsony képzettségű, vagy esetenként motivációhiányos tömegek visszatértét ösztönzi a munka világába. A most induló roma integrációs programok az ország leginkább inaktivitásba szorult társadalmi csoportját ösztönzik és támogatják középtávon. A képzettebb munkaerÅ‘-kínálatot segíti a hiányszakmákat célba vevÅ‘ szakmunkásösztöndíj, a szakképzés újraszervezése. Az elitegyetemek új programja, a felsÅ‘oktatási felvételi követelményeinek emelése, a perspektivikus felsÅ‘oktatási intézmények kiemelt fejlesztése és a gazdasággal való összekötése is az ország növekedési képességét javítja. Ehhez járul hozzá az adórendszer átalakítása is, amelynek keretében a foglalkoztatást terhelÅ‘ adók lényegesen kisebbek lettek. Az átlagbért keresÅ‘ ember foglalkoztatási költsége 2010-re 8,3 százalékponttal lett alacsonyabb. 400 milliárd forinttal több marad a vállalkozóknál munkahelyteremtésre és beruházásra, míg a személyi jövedelemadó csökkentésével másfél havi nettó fizetéssel többet visz haza egy átlagos keresetű ember évente. Ez a legális munkavállalást és a többletteljesítményt ösztönzi. A munkahelyekért folyó egyre élesebb nemzetközi versenyben fontos üzenet az elkezdÅ‘dött tudatos iparfejlesztés, a négy húzóágazati stratégia, az iparági klaszterek és pólusok programja, az Európán kívüli exportpiacok fejlesztése, a bürokrácia érdemi csökkentése. A nemzetközi gazdasági válság az egész világon cégek tömegeit sodorta veszélybe, állások milliói szűntek meg. Magyarországon sem lehetett minden állást megmenteni, de a kormány minden eszközzel azon volt, hogy enyhítse a válság hatásait és maradandó kárait. Ezt szolgálta a 30 milliárd forintos kerettel elindított négy nap munka, egy nap képzés munkahelymegÅ‘rzÅ‘ program, melynek az az elve, hogy inkább legyen négynapos a munkahét, mint hogy egyáltalán ne legyen munka. A tömeges leépítések megelÅ‘zése érdekében az uniós forrásokból eddig 20 milliárd forintot csoportosított át a kormány a munkahelyek megvédésére. Speciális kedvezmények és támogatások védik a nehéz munkaerÅ‘-piaci helyzetben lévÅ‘ket, így az 50 év felettieket, a gyermekes nÅ‘ket vagy az elmaradott vidékeken élÅ‘ket. Az állami támogatásokkal, átképzési programokkal eddig összesen további mintegy 100 ezer munkahelyet lehetett megtartani. Az Út a munkához programban a válság ellenére közel 100 ezer alacsony képzettségű ember kaphatottmegélhetést és önbecsülést adó munkát. A válság tanulságaiból okulva megerÅ‘sítettük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, képessé tettük arra, hogy kordában tartsa a bankok kockázatvállalását. De a válság megmutatta azt is, hogy gyakran indokolatlanul sérülnek a banki ügyfelek érdekei, és aránytalanul nÅ‘nek a terhek. Ezért új szabályozást fogadtunk el a pénzügyi piacokra vonatkozóan, hogy csökkenjen a bankok erÅ‘fölénye és az ügyfelek kiszolgáltatottsága. ElÅ‘ször fogyasztóvédelmi funkcióval erÅ‘sítettük meg a pénzügyi felügyeletet, azután a szabályokat szigorítottuk, hogy az ügyfelek több védelmet élvezzenek, több információt, garanciát kapjanak. A kormány, a PSZÁF és több mint 130 pénzintézet által elfogadott magatartáskódex a lakossági ügyfeleket védi. Szigorúbb szabályok a bankokra, több védelem, több garancia az ügyfeleknek  ezt tartottuk szem elÅ‘tt. Mindezek a lépések a társadalom egyben tartását szolgálták. Messze túlmutatnak tehát az ország rövid távú stabilizációján. Olyan pályára állítják vissza Magyarországot, amelyrÅ‘l a kilencvenes évek végétÅ‘l fokozatosan letért. Ez a pálya, a következetesen képviselt józanság és mértéktartás gazdaság- és társadalompolitikája a válsággal birkózó Európában viszonylag gyorsan emelheti vissza hazánkat a bezzegország elvesztett státuszába. A pályán maradáshoz megint közös nemzeti cél szükséges, amely hosszú távon is védett a politika gyors irányváltásaitól. Ilyen cél a stabil és gyarapodó Magyarország megteremtése, amely a tisztességes és biztos munka megbecsülését állítja a társadalmi értékrend középpontjába. E célok érthetÅ‘ és kézzelfogható szimbóluma a 2014 januárjában bevezethetÅ‘ euró. Az euró bevezetése a családok otthonának biztonságát, a vállalkozások számára kiszámítható környezetet és az állam fegyelmezett gazdálkodását jelenti. Az euró a nehezen visszaszerzett stabilitás záloga, amelyet a maastrichti kritériumok mielÅ‘bbi teljesítésével és fenntartásával érhetünk el. És éppen ezek a kritériumok teszik kényelmetlenné az euróhoz vezetÅ‘ utat, ezek zárják ki az illúziókeltésre, csodavárásra alapozott politikát. Az euróhoz tartósan három százaléknál kisebb költségvetési hiány, hatvan százalék felé konvergáló államadósság és alacsony infláció szükségeltetik. Ehhez pedig fegyelmezett és takarékos költségvetési politika, célzott társadalompolitika és nem utolsósorban az ezekre szóló világos felhatalmazás kell. Egyszóval: felelÅ‘sség. A nyugatias törekvések felvállalása, a keleties ösztönök leküzdése. De az euróval érkezÅ‘ stabilitás csak akkor vonzó igazán, ha az erÅ‘s alapokon ismét gyors és fenntartható közeledés indul el a rendszerváltáskor áhított európai jólét felé. Ennek kifejezÅ‘je a tartós négy százalék körüli gazdasági növekedés. Ez a tempó adhatja meg a sikerélményt a magyar társadalomnak, ez teszi lehetÅ‘vé a foglalkoztatás tartós bÅ‘vülését, ami a társadalmi stabilitás alapja lehet. III. Ha a józan ész gazdaságpolitikáját folytatjuk, akkor 20112014 között elérhetÅ‘ a 4 százalékos átlagos éves növekedés, ami négy év alatt kb. 2000 milliárd forintos többletet jelent a költségvetés számára. Éppen ezért a józan ész diktálta gazdaságpolitika megkérdÅ‘jelezése helyett hasznosabb volna arról vitázni, hogy ezt a többletet hogyan használjuk fel az ország javára a következÅ‘ négy évben, és ehhez milyen változások kellenek még. A 2000 milliárdos többletet nem elosztogatni kell, hanem bölcsen befektetni gondosan arányt tartva múlt, jelen és jövÅ‘ között. A múlt a felhalmozott adósságunk  a magyar állam adóssága, amit ütemesen csökkenteni kell, hogy a kiszolgáltatottságunk is csökkenjen, a pénz egy részét tehát adósságcsökkentésre kell fordítani. A jelent úgy tehetjük jobbá, hogy a közszolgáltatások minÅ‘ségét javítjuk, az erre fordított többletpénz teszi érzékelhetÅ‘vé és megélhetÅ‘vé állampolgárok milliói számára a fejlÅ‘dést. Ez a többlet teszi lehetÅ‘vé a nyugdíjprémium folyósítását is. És jelenthet még valamit, ha forrásainkkal jól gazdálkodunk: az érdekviszonyok átalakítását, a mentalitás nyugatos irányú változásának elÅ‘segítését. Amikor tehát a jelenre fordítunk többleterÅ‘forrásokat, olyan területekre érdemes összpontosítani, amelyek egyben a jövÅ‘t is szolgálják és erÅ‘sítik a társadalom összetartását és igazságérzetét. Például a mai, sok esetben torzultan működÅ‘, ellenösztönzÅ‘ szociális rendszer megújításával teljesítményalapú, célhoz kötött támogatások bevezetésére van szükség. Ennek célja a szegény családok jövedelemhiányának csökkentése mellett ösztönzés a munka világába való visszatérésre s a szegénység újratermelÅ‘désének, átörökítésének megakadályozása. El kell érni, hogy minden gyerek tanuljon 3 és 18 éves kora között, és a szülÅ‘k tudják, hogy a helyi iskolák kiváló tanerÅ‘vel, a legmagasabb standardokkal működnek. Biztosítani kell, hogy a tanulók a nyolcadik osztály elvégzésekor beszéljenek legalább egy idegen nyelvet, ismerjék és tudják használni a számítógépet és az internetet, rendelkezzenek alapszintű életvezetési, pénzügyi, állampolgári és demokráciaismerettel. MinÅ‘ségi váltásra van szükség a pedagógusképzésben, a jól teljesítÅ‘ pedagógusokat pedig anyagilag is erÅ‘sen ösztönözni kell. Az oktatás és a szociális rendszer átalakításának döntÅ‘ szerepet kell játszania abban, hogyMagyarország sikeresen teljesítse a következÅ‘ évtized legsúlyosabb társadalmi feladatát, a romák integrációját. Egy kisebb, hatékonyabb, az elmúlt években kiépült kistérségi bázisra épülÅ‘ önkormányzati rendszerre van szükség. Kevesebb képviselÅ‘, kevesebb önkormányzati hivatal, kevesebb feladat, kevesebb bürokrácia, de mindenhol helyi érdekeket képviselÅ‘ polgármester és jobb, gyorsabb, a helyi igényekhez szabott szolgáltatás. A 2000 milliárdos többlet harmadik szeletét pedig közvetlenül a jövÅ‘re, versenyképességünk javítására, a hiány kordában tartására és a növekedés fenntartására javaslom fordítani, vagyis további adó- és járulékcsökkentést tartok szükségesnek, elsÅ‘sorban a munka terheinek csökkentése érdekében. IV. Magyarország megújításának legnagyobb akadálya, amelyet mindannyian érzékelünk, hogy a részérdekek jó ideje rendszeresen a közérdek elé kerülnek. Hogy a bennfentes csoportok egymással való küzdelme vagy éppen torz kiegyezése felzabálja a közjót. Pedig az államot arra találták ki már sok ezer évvel ezelÅ‘tt, hogy érvényre juttassa a közérdeket a részérdekkel szemben. Ezért a magyar államot meg kell erÅ‘sítenünk. Nem biztos, hogy nagyobbá kell tennünk, sÅ‘t lehet, hogy bizonyos szempontból, például költségeiben inkább kisebbé, de erÅ‘sebbé. Olyan erÅ‘ssé, hogy képes legyen a közérdeket érvényre juttatni. És kik lesznek képesek arra, hogy a magyar államot megerÅ‘sítsék? Demokráciában ez a politikusok dolga. A vezetÅ‘ktÅ‘l, így a politikusoktól azt várjuk el, hogy jobbak legyenek, mint mi, hogy példát mutassanak közös szabályaink és értékeink érvényesítésében. Hogy ne a társadalom rossz, keleties ösztöneire játsszanak rá, hanem segítsenek a közösség nyugatias törekvéseinek beteljesülésében. Ezért a legfontosabb teendÅ‘k között szerepel a politika megingott hitelének visszaszerzése is. Az egész politikai osztály hitelérÅ‘l beszélek. Ma általános az emberek kiábrándulása a politikából Magyarországon. Ennek a tendenciának a megfordítása, vagyis a politika bennfentes világának megújulása nélkül nincs esély arra, hogy az ország a jövÅ‘je szempontjából szükséges változtatásokat sikerrel végigvigye. Nem utolsósorban ezért kellene végre megállapodásra jutniuk a pártoknak a tiszta, tisztességes és átlátható pártfinanszírozás megteremtésérÅ‘l. A bizalom visszaszerzése itt kezdÅ‘dik. Számon kérhetÅ‘bb, transzparensebb, elszámoltathatóbb, becsületesebb politikára van szükség. A változás mellett érvelek. Ezt csak azok a választók kényszeríthetik ki, akik egy Nyugat felé forduló Magyarországban érdekeltek. Kik Å‘k? A munkájukat megtartani és ebbÅ‘l gyarapodni kívánó polgárok, a munkát keresÅ‘ munkanélküliek, a nyugdíjuk értékét megÅ‘rizni vágyó idÅ‘sek, az egyetemisták, akik versenyképes tudásra kívánják alapozni boldogulásukat, és minden szülÅ‘, aki gyermeke jövÅ‘jét egy fejlÅ‘dÅ‘, gyarapodó, modern országban képzeli el. De mindenkinek tudnia kell, van jó és van rossz változás. A jó, meggyÅ‘zÅ‘désem szerint, vállalva a felelÅ‘sség kényelmetlenségét, Nyugatra kormányoz, a magyar euró, a bÅ‘vülÅ‘ foglalkoztatás és a tartós növekedés felé. A rossz változás Keletre sodor, egyre távolabb a józan ész politikájától, a mindig keserű ébredéssel járó csodavárással, a válságtól a megszorításokig tartó folyamatos bukdácsolással. Sekélyes dolog, ha a politikai kampány arra korlátozódik, azzal ígér csodát, hogy a hatalomban legyen változás. Ennél több kell: Magyarországnak kell megváltoznia. Itt és most ez a józan ész politikája. A szerzÅ‘ miniszterelnök