AgrárHírek: Fazekas: a munkahelyteremtés a legfontosabb feladat Fazekas: a munkahelyteremtés a legfontosabb feladat ================================================================================ Forrás: Magyar Nemzet on 2010. május 31. - Egy hetilap szerint barátai úgy nyilatkoztak, hogy önt sem a pénz, sem a rang nem érdekli. Mégis mi volta legfÅ‘bb ok, amiért elvállalta a vidékfejlesztési tárca vezetésével járó nem kis feladatot? - MielÅ‘tt válaszolnék, szeretném kifejezni tiszteletemet azok iránt, akik szerte az országban napokon keresztül harcoltak az árvízzel a gátakon. Sok családnak elöntötte a házát a víz, és odaveszett minden értéktárgya. Szerencsére a legnagyobb értéket, az emberi életet mindenütt sikerült megmenteni. Köszönet érte mindazoknak, akiket hÅ‘ssé avatott az áradással folytatott küzdelem. A kérdésére visszatérve, 1990 óta vagyok Karcag város polgármestere, és azt tapasztalom, sokan úgy érzik ma Magyarországon, hogy egyedül hagyták Å‘ket a gondjaikkal. Az elbizonytalanodott emberre mondják, hogy kiment a talaj a lába alól. Magyar anyaföldön, magyar emberrel ez nem fordulhat elÅ‘, ezért mindenkit arra szeretnék ösztönözni, hogy vegye észre: nincs egyedül, és vesse meg jó erÅ‘sen a lábát! Vissza kell szereznünk a vidék megbecsülését, és ebben a felemelÅ‘, nehéz munkában szeretnék részt venni. Készül a cselekvési terv - Egy önt dicsérÅ‘ nyilatkozatában elÅ‘dje, Gráf József agrárminiszter arról számolt be, hogy regnálása idején az ágazat versenyképességéért tett erÅ‘feszítések közben a tárcánál háttérbe szorult a vidékpolitika. Ön elképzelhetÅ‘nek tartja, hogy konkrét vidékpolitikai jövÅ‘kép nélkül javítható az agrárium, a vidék versenyképessége? - Ahogy mondani szokás, aki nem tudja, melyik kikötÅ‘be tart, annak nem lehet jó széljárása. A jövÅ‘rÅ‘l alkotott vízió nélkül nincs, és nem is lehet sikeres egyetlen fejlesztési program sem. Terveink szerint ezért hamarosan elkészítjük az idei évre vonatkozó cselekvési tervünket, s az érdekszervezetek bevonásával ez év végére kidolgozzuk a tíz évre szóló vidékfejlesztési stratégiát. JövÅ‘képünk abból a Vidéki Térségek Európai Chartája által már 1996-ban megfogalmazott alapelvbÅ‘l indul ki, hogy város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezÅ‘gazdaság. - Ezen pontosan mit kellene értsünk? - Magyarország szándékaink szerint olyan ország lesz, ahol az európai többfunkciós, minÅ‘ségi mezÅ‘gazdaság, a környezet- és tájgazdálkodás válik általánossá, ahol az agrárium úgy állít elÅ‘ értékes, egészséges élelmiszereket, valamint helyi energiát és egyéb nyersanyagokat, hogy közben megÅ‘rzi talajainkat, ivóvízbázisainkat, az élÅ‘világot, a tájat és benne az emberi kultúrákat. Mindezt úgy teszi, hogy a lehetÅ‘ legtöbb ember számára biztosít megélhetést. - Sokan attól félnek, hogy a mezÅ‘gazdaság termelési kérdései háttérbe szorulnak az új tárcánál, mivel annak neve már nem tartalmazza a földművelésügyet, csak a vidékfejlesztést. Mennyire megalapozott e félelem? - Olyan gazdálkodási rendszerekre van szükségünk, amelyeknek a környezeti, társadalmi, szociális és foglalkoztatási hatékonysága, a vidék gazdasága és társadalma szempontjából összességében a legjobb. A lényeg, hogy amíg eddig az agrárpolitika - a piac helyett - azt próbálta meghatározni, hogy mibÅ‘l és mennyit termeljen a gazda, s ehhez kötötte a közpénzekbÅ‘l nyújtott támogatásait, addig a vidékpolitikai közegbe ágyazott, átalakuló európai agrárpolitika a hangsúlyt arra helyezi, hogy hogyan, milyen rendszerekben történjen az élelmiszer-termelés. Ez alapvetÅ‘ változást jelent mezÅ‘gazdaság- és termelésfelfogásban, s ennyiben a tárca neve tényleg a közös európai jövÅ‘t, a korszerű mezÅ‘gazdaság-szemléletet jelzi. - Ön szerint eddig milyen felfogás uralkodott? - JellemzÅ‘en a nagyméretű gazdaságok kialakulása felé haladtunk, holott a latifundiumokra és a bérmunkára alapuló, dél-amerikai típusú, tÅ‘kebefektetÅ‘ társaságok által működtetett tömegtermelÅ‘ mezÅ‘gazdaságnak az élelmiszer-minÅ‘ségre és -biztonságra, illetve ezen keresztül a népegészségügyi helyzet alakulására, továbbá a környezetre és a vidék társadalmára gyakorolt hatásai rendkívül rosszak. Ez a folyamat a környezet pusztulásához és a helyi társadalom széteséséhez, a vidék népességmegtartó képességének vészes csökkenéséhez vezet. Lehet ugyan e rendszerben a tÅ‘kebefektetés hatékonysága maximális, de közös terhei, "társadalmi költségei" beláthatatlanul nagyok. Rabszolgaszerepkör - Milyen állapotban van jelenleg a hazai agrárium? - Sajnos nem tudok olyan mezÅ‘gazdasági ágazatot említeni, amelyre sikerterületként tekinthetnénk. Természetesen a problémák különbözÅ‘k, de összeköti Å‘ket a jövedelmezÅ‘ség folyamatos csökkenése. MeglévÅ‘ kiváló adottságainkat, hagyományainkat és szaktudásunkat nem sikerült kamatoztatni, az agrárkormányzat az alapanyag-elÅ‘állító, tömegtermelÅ‘ "rabszolga"-szerepkörbe szorította a mezÅ‘gazdaságot. Ezzel teljesen kiszolgáltatta a zömében külföldi tÅ‘keérdekeltségek kezébe adott tároló- feldolgozó- és értékesítÅ‘vertikumnak, amely a haszon 90 százalékát lefölözi, s így annak csupán 10 százaléka jut a gazdákhoz. Ennek következményeit hűen tükrözik a magyar vidéken tapasztalható válságjelenségek. Látható, hogy az elmúlt idÅ‘szakban a politika nem szolgálta a vidéken élÅ‘k érdekeit, nem segítette a boldogulásukat. Elszakadt egymástól az agrár- és a vidékpolitika, pedig a kettÅ‘t nem lehet egymástól elválasztva kezelni. A folyamat tragikus következménye, hogy elveszett a magyar vidék népességmegtartó ereje, gazdasági potenciálja vészesen lecsökkent. Ha ma a vidéki tájakat járjuk, sok helyen üres porták, elgyomosodott földek, tönkretett utak, bezárt iskolák fogadnak bennünket. Ezen változtatnunk kell! - Mely agrárterületeken vannak a legnagyobb problémák? - A magas élÅ‘munka-igényű zöldség-gyümölcs ágazatban nem valósult meg a termelÅ‘i összefogás megfelelÅ‘ mértékű kiépülése, ami a fejlÅ‘dés komoly akadályát jelenti. Az állattenyésztési ágazat évek óta tartó komoly nehézségei visszavezethetÅ‘k a hazai támogatási rendszer európai uniós csatlakozást követÅ‘ kedvezÅ‘tlen változására, tetézve egyes évek kiemelkedÅ‘en magas takarmányköltségeivel, majd más évek alacsony piaci áraival, és a mindezt kezelni képtelen hazai agrárpolitikával. Ezek együttes hatása sajnálatos módon padlóra vitte a szektort. Célirányos és következetes kormányzati munkával lehet ezeket a nehézségeket áthidalni. - Noha elÅ‘dje mindig az állattenyésztÅ‘k helyzetbe hozását hangoztatta, manapság éppen Å‘k küzdenek a legtöbb gonddal. Mire számíthat az ágazat? - A kilábaláshoz sajnos nem áll rendelkezésre egyetlen csodaszer, de több olyan eszköz van, amely együttes alkalmazásával lépésrÅ‘l lépésre elÅ‘rehaladást lehet elérni. Nagyon fontos lehetÅ‘séget látok a helyi értékesítés és az integrációk fejlesztése területén. A versenyképességet segítÅ‘ támogatásokon túl érdemesnek tartom megvizsgálni és számba venni az állam azon eszközeit, amelyek a feketekereskedelem visszaszorításától, a tenyésztés biológiai alapjainak fejlesztésén át a különbözÅ‘ állami szolgáltatások átgondolásáig tartanak. A szuperintenzív állattartó rendszerek európai forrásokkal kiépült kapacitásait éppúgy hasznosítanunk kell, mint ahogy az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítanunk a hagyományos hazai, Å‘shonos fajtákra és technológiákra, a szabadabb és kevésbé energiaigényes tartási rendszerekre, az ökológiai, a legeltetéses állattartás lehetÅ‘ségeire. Ezzel együtt ki kell építenünk a hungaricum jellegű, minÅ‘ségi termékek feldolgozásának, márkázásának és piacra vitelének rendszereit is. A megvalósításhoz európai vidékfejlesztési források is rendelkezésre állnak. Eddig egy szűk hatalmi elit döntött - Egyébként van arra vonatkozó elképzelés, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési programban (ÚMVP) a még meglévÅ‘ forrásokat átcsoportosítják? Ha igen, mik a prioritások? - MindenekelÅ‘tt szögezzük le, hogy a vidék hétéves költségvetését - mintegy 1400 milliárd forint vidékfejlesztési forrás elköltését - meghatározó programról a szocialista-szabad demokrata kormányzat semmilyen módon nem volt hajlandó vitát folytatni. A dokumentumot sem terv, sem program formájában nem bocsátották érdemi társadalmi vitára, sÅ‘t a magyar törvényhozás, az Országgyűlés semmilyen formájában sem tárgyalta, nem hagyta jóvá. Ennek következtében a forráselosztás prioritásait egy szűk hatalmi elit határozta meg. Nem csoda tehát, hogy a felhasznált források túlnyomó többsége egy szűk tÅ‘kebefektetÅ‘i körhöz került, úgy is mondhatnánk, hogy bennfentes keveseknek sokat, a többségnek pedig alig valamit nyújtott. Egy - az agrárium és a vidék tényleges helyzetébÅ‘l kiinduló, a helyi gazdaságot és a társadalmat, a helyi közösségeket megerÅ‘síteni szándékozó - "nép-párti" agrár- és vidékpolitika nem hagyhatja érintetlenül az ÚMVP forráselosztási szempontjait, feltételeit és kereteit. A nemzeti együttműködés politikája, amely egy megváltozott értékrendű új államalapítást céloz, természetesen új prioritásokat követ. Így az ÚMVP forráselosztási arányait és a forrásokhoz való hozzáférés szabályait úgy kell átalakítanunk, hogy azok a kis- és közepes gazdaságok megerÅ‘sítését, a családi gazdálkodás folytonosságának biztosítását és a generációváltás gyorsítását, a minÅ‘ségi szerkezetváltást, a mikro- és kisvállalkozások erÅ‘sítését és a vidéki életminÅ‘ség javítását szolgálják. A játékszabályokat úgy kell megváltoztatnunk, hogy ne csak néhány száz spekuláns tÅ‘keérdekeltség, hanem a vidék erejét adó többség is hozzáférjen ezekhez a forrásokhoz. ErrÅ‘l azonnal tárgyalásokat fogunk kezdeményezni az Európai Közösséggel. Mozgásterünket meghatározza, hogy az elÅ‘zÅ‘ kurzus mennyit hagyott a kasszában. ElÅ‘nyben a családi gazdaságok - Nagy várakozások vannak a földtörvény várható módosításával, illetve az állami földet felügyelÅ‘ Nemzeti FöldalapkezelÅ‘ Szervezet további sorsával' kapcsolatban. Milyen változások várhatók e téren? - Azt vallom, hogy akié a föld, azé az ország. Ennek megfelelÅ‘en mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a termÅ‘föld a helyi gazdálkodók tulajdonában, művelésében maradjon. ElÅ‘nyben kívánjuk részesíteni a helyben lakó családi gazdaságokat, illetve a vidékrÅ‘l történÅ‘ elvándorlás megállítása érdekében a fiatal gazdálkodókat. A szervezeti kérdésekrÅ‘l késÅ‘bb születik döntés, de a földügyek a vidékfejlesztési tárcához fognak tartozni. - Mire számíthat az elmúlt években ugyancsak a tönk szélére sodort élelmiszer-feldolgozó ágazat? - A hazai élelmiszer-gazdaság központi eleme az élelmiszeripar, hiszen a mezÅ‘gazdasági termelés legfontosabb piacát jelenti. Éppen ezért jómagam is az egyik legfontosabb kérdésnek e szektor fejlÅ‘dését, újbóli megerÅ‘södését tartom. A mezÅ‘gazdasági termelÅ‘k és az élelmiszer-ipari vállalkozások egymás nélkül nem boldogulhatnak, éppen ezért elemi érdekünk a közöttük lévÅ‘ kiegyensúlyozott, egymás érdekeit és lehetÅ‘ségeit figyelembe vevÅ‘ kapcsolatrendszer kialakulása. Vagy együtt maradnak talpon, vagy egymást húzzák a mélybe. - Miként maradhatnának együtt talpon? - Az európai uniós csatlakozást követÅ‘ folyamatos térvesztés megállítása érdekében összefogást ajánlok az ágazatnak. Meg kell teremtenünk azt a szabályozási és támogatási politikát, amely nemcsak a béklyókat veszi le az élelmiszer-ipari vállalkozásokról, hanem lendületet is adhat számukra. Mindezeken túl a tisztességes kereskedelemre vonatkozó szabályok betartatása mellett a mostaninál hatékonyabb és eredményesebb védjegyprogramot és közösségi marketinget is szeretnénk megvalósítani, elÅ‘segítve a hazai kis és közepes élelmiszer-ipari vállalkozások innovációját és kapacitásainak kiépítését. Új kormányzati megközelítés - Milyen fÅ‘ célok mentén fogalmazná meg a vetkezÅ‘ években várható agrárstratégiát? - Már maga a Vidékfejlesztési Minisztérium elnevezés és az abban összekapcsolt szakterületek együttes kezelése is olyan új kormányzati megközelítést jelez, amely a maga összetettségében igyekszik megközelíteni a vidék problémáit. Politikánk középpontjában a vidéki munkahelyteremtés áll, amelyben nagy szerepet kap a mezÅ‘gazdaság. MeggyÅ‘zÅ‘désünk, hogy a kis- és közepes méretű birtokokra és azok összefogására épülÅ‘, változatos termékszerkezetű mezÅ‘gazdaság tud megfelelÅ‘ számú és elfogadható jövedelmet biztosító munkahelyet teremteni. A kiváló minÅ‘ségű magyar élelmiszereink számára - egyáltalán nem lebecsülve az exportteljesítményeket - a helyi és a hazai piacot tartjuk a legfontosabbnak. Középpontba állítjuk a helyi kis- és közepes méretű mezÅ‘gazdasági vállalkozások, feldolgozóüzemek fejlesztéseinek és beruházásainak támogatását, hogy ki tudják elégíteni a - reményeink szerint egyre tudatosabb és igényesebb - hazai vásárlói igényeket. A feladat tehát adott. Rajtam, munkatársaimon és a tárcámon nem fog múlni. Talpra kell állítanunk a magyar vidéket. (Dénes Zoltán, Magyar Nemzet)