Kutatás-fejlesztés és innováció: a francia élelmiszeripar jövőjének letéteményesei

A francia élelmiszer-ipar a nemzetgazdaság stratégiai területe, fontosságban megelőzi az autó- és a repülőgépgyártást, valamint a gyógyszeripart is. Éves árbevétele 2007-ben 154 milliárd euró volt, a 11500 vállalatban (90% kkv) foglalkoztatott 420 ezer munkavállaló 2008-ban 9,3 milliárd eurós külkereskedelmi többlethez segítette hozzá az országot. A tapasztalatok szerint az élelmiszer-ipart a gazdaság többi ágához képest kevésbé viseli meg a gazdasági válság, így stabilitása a francia nemzetgazdaság szempontjából kulcsfontosságú, hiszen itt dolgozzák föl a francia mezőgazdaság által megtermelt alapanyag 70%-át, illetve innen származik a franciák által elfogyasztott élelmiszer 85%-a.

Kapcsolódva az innováció és a kreativitás európai évéhez valamint a Nicolas Sarkozy köztársasági elnök által meghirdetett, a nemzeti kutatási és innovációs stratégia kidolgozását szolgáló egyeztetési mechanizmushoz, a mezőgazdasági tárca is nyilvánosságra hozta a kutatás-fejlesztéssel és innovációval kapcsolatos javaslatait, elvárásait. A K+F és az innováció ugyanis, akárcsak a nemzetgazdaság többi területén, az élelmiszer-ipari vállalkozások versenyképességének javítása szempontjából megkerülhetetlen tényezőnek számít, így a beléjük fektetett tőke megtérülése vitathatatlan.

A minisztérium ezért minden formában ösztönözni kívánja az élelmiszer-ipari kutatás-fejlesztést és innovációt. Ennek érdekében két nagy területen kívánja a lehetséges eszközöket mozgósítani és meghatározta az a tíz, országos érvényű prioritást is, ahol a tudományos tevékenységnek minél hatékonyabbnak kell lennie.

A mobilizálandó eszközrendszer két nagy területet érint, egyrészt a versenyképességi pólusokat és a szakképzést, másrészt a költségvetési és ágazati kutatóhelyek vállalati együttműködéseit. A versenyképességi pólusok a mezőgazdasági tárca által képviselt kutatás-fejlesztési politika egyik fő vonalát jelentik, hiszen a 70 pólusból[1] húsznál is több foglalkozik mezőgazdasági, élelmiszer-ipari vagy más agráripari kérdésekkel. A tárca egyik prioritása a pólusok esetében az, hogy tovább erősödjön a kutatási és oktatási együttműködésük a mezőgazdasági és állatorvosi karokkal. Ami a költségvetési és ágazati kutatóhelyek vállalati együttműködéseit illeti, közülük az INRA, a Cemagref és az Ifremer mint adott pólus(ok)ban részt vevő intézmény rendelkezik közvetlen vállalti együttműködő partnerekkel, közös munkájukat anyagilag többek között az ANR és az Egységes Tárcaközi Alap (Fonds Unique Interministériel, FUI) támogatja pályázati rendszerben. Az ágazati kutatóhelyek, azaz a szakma által finanszírozott alkalmazott kutatási intézetek (institut technique, IT) minél hatékonyabb együttműködésének biztosítását és a kutatási tevékenység összehangolását valamint az eredményes technológia-transzfert a tárca már 2006. óta igyekszik minden lehetséges módon ösztönözni. Ezt szolgálja az élelmiszeripari technológiai koordinációs egyesület (Association de coordination technique pour l'indsutrie agroalimentaire, ACTIA), mint ernyőszervezet létrehozása is.

Az előzőekben felsorolt kutatás-fejlesztési szereplők együttműködésének fő irányvonalait rögzítendő a tárca olyan tíz nemzeti jelentőségű kutatás-fejlesztési prioritást határozott meg, amik az ágazat versenyképességét javítják és a vállalati szféra piaci lehetőségeit szélesítik. Ezt a tíz prioritást a minisztérium érvényesíti:

-    a költségvetési kutatóhelyekkel, valamint a mezőgazdasági és élelmiszeripari alkalmazott kutatási intézetekkel kötendő több éves munka- és finanszírozási tervben,

-    a felsőoktatási intézmények oktatási- és munkaprogramjában,

-    a versenyképességi pólusok támogatásának megítélésekor,

-    az adott témák esetében a "vezető" cím egyes pólusoknak történő odaítélésekor, valamint a pólusok közötti jobb koordinációra való törekvés során.

A tíz nemzeti jelentőségű kutatás-fejlesztési prioritás:

1. Élelmezés, íz, egészség és jólét: az emberi egészséget és jó közérzetet biztosító élelmezéssel kapcsolatos kutatások.

2. Új állati takarmányok: az áttételesen a humán egészséget és jólétet szolgáló állati takarmányozás biztosítása a természeti erőforrások és a környezet védelmének szem előtt tartásával.

3. "Zöld kémia": a kőolaj-alapú vegyipari szintetikus alapanyagok kiváltása növényi eredetű alapanyagokkal.

4. Zöld energia: a biomassza energetikai célú fölhasználása.

5. Természetes eredetű műtrágyák, növényvédő-szerek: innováció a növényvédelemben, természetes tápanyagok a hozamok fokozására.

6. A holnap növényfajtái: a klímaváltozás miatt megváltozó természeti feltétel-rendszer, valamint a tápanyag-gazdálkodás és a környezetvédelem egyre szigorodó követelmény-rendszer jelentette kihívásokat figyelembe vevő növénynemesítés

7. A tengeri halászat termékeinek maximális hasznosítása: a tengeri ökoszisztémák és a halállomány védelme érdekében a kifogott mennyiség maradék nélküli felhasználására és hasznosítására törekvés a fogyasztói igények egyidejű kielégítésével

8. "Fogyasztásra kész" termékek: az egyszerűbb konyhai munka érdekében a fogyasztói igényekhez igazított élelmiszerek és feldolgozás-technológiai folyamatok

9. Új termékek a fenntartható szőlészet-borászatban, gyümölcs- és zöldségkertészetben: az újabb fogyasztói magatartás-típusokhoz igazított termékek fejlesztése

10.  Nyomonkövethetőség és csomagolás: a környezetvédelem, a megváltozott fogyasztói szokások és az élelmiszer-biztonság jelentette követelményeknek való megfelelés