AgrárHírek: A borászati szakmaközi szervezetek működése Franciaországban A borászati szakmaközi szervezetek működése Franciaországban ================================================================================ Forrás: FVM on 2010. február 26. Egyrészt politikai szinten kapcsolatot tart különbözÅ‘ intézményekkel, beleértve az EU intézményeit is, és az ágazat érdekében lobbytevékenységet folytat. Másodsorban olyan programok megvalósítása esetén, amelyek valamennyi társult szakmaközi szervezet érdekét szolgálhatják, igyekszik megteremteni az ahhoz szükséges eszközrendszert (pl. költségvetés). A CNIV bízik egyébként abban, hogy a jövÅ‘ben, Brüsszelben egy Európai Borászati Szakmaközi Szervezetet is fel lehetne majd állítani. A CNIV szerepe egyre jelentÅ‘sebbé válik, mert a Borrégiók a krízisnek köszönhetÅ‘en egyre inkább rájönnek arra, hogy csakis közös összefogással lehet jelentÅ‘sebb programokat megvalósítani. Franciaországban összesen 75 szakmaközi szervezet működik, amelybÅ‘l 26 borászati szakmaközi szervezet. A szakmaközi szervezetek elsÅ‘dleges célja az, hogy olyan közös akcióprogramokat valósítsanak meg (pl. technikai/technológiai kutatások), amelyek az adott ágazat valamennyi szereplÅ‘je számára hasznosak lehetnek. Mindemellett e szervezeteken keresztül megvalósítható az ágazat szervezése, kereskedelmi struktúrájának rendezése. E szervezetek más marketingtevékenységet ellátó szervezetekkel összefogva (SOPEXA, UBIFRANCE, etc.) promóciós programokat is bonyolítanak. Piacszabályozási szerepet is betöltenek. Franciaországban a borászati szakmaközi szervezetek a termelÅ‘ket, akik jellemzÅ‘en feldolgozók is, ellentétben pl. a spanyol hagyományokkal és a készterméket elÅ‘állító borforgalomba hozó elsÅ‘dleges felvásárlókat (négociants) tömörítik. Franciaországban tehát alapvetÅ‘en folyóbor piacról beszélünk. A szakmaközi szervezetek működését, beleértve tehát a borászatit is, szabályzó nemzeti jogszabály, pontosabban a MezÅ‘gazdasági Törvénykönyv vonatkozó részei, amellett természetesen, hogy az uniós követelményeknek megfelel, jelentÅ‘s mozgásteret hagy a szervezetek számára. Útmutatásként értelmezhetÅ‘. Túlszabályozó jogszabállyal kevés esély lenne arra, hogy a szóban forgó szervezetek gyors és megfelelÅ‘ választ tudjanak adni a piaci változásokra. A szakmaközi szervezetek működését egy egységes jogszabály rendezi. A legelsÅ‘ ilyen jellegű szervezetek a borágazatban jöttek létre, elsÅ‘sorban a nagy borászati kereskedelmi pólusok területén. A borászati szakmaközi szervezetek jelenleg elsÅ‘sorban az eredet megjelölés köré szervezÅ‘dnek, de Franciaországban működik egy földrajzi jelzés nélküli borokat képviselÅ‘ szakmaközi szervezet is. A borászati szakmaközi szervezetek kialakulásának története: Kezdetben informális kapcsolatok alakultak ki a termelÅ‘k/feldolgozók és a késztermék elÅ‘állító nagykereskedÅ‘k között, majd a 40-es évektÅ‘l kezdÅ‘dÅ‘en megalakultak az elsÅ‘ szakmaközi szervezetek, illetve azok csírái (Armagnac, Cognac, Champagne, etc.). 1941-ben a Champagne-i Szakmaközi Szervezet működését már törvény szabályozta. 1948-ban Bordeaux is megalkotta saját törvényét. Ezek a törvények bár nemzeti szintű elismerésben részesültek, csakis az adott régióban működÅ‘ szakmaközi szervezet működésére vonatkozóan voltak iránymutatók. Egészen 1958-ig tehát régió specifikus törvények szabályozták a szakmaközi szervezetek működését. A 70-es években a Bordeaux-i Borrégiót újjászervezték (krízis miatt), illetve ebben az idÅ‘szakban már más ágazatok is érdeklÅ‘dést mutattak a szakmaközi szervezetek iránt (pl. tej). Ennek eredményeképpen egy reflexiós folyamat indult el a szakmaközi szervezetekrÅ‘l és végül 1975. július 10-én napvilágot látott az elsÅ‘ horizontálisan szabályzó, szakmaközi szervezetekrÅ‘l szóló törvény. MegjegyzendÅ‘, hogy ennek ellenére pl. Champagne Régió továbbra is a saját 1941-ben elfogadott törvénye szerint szervezi szakmaközi szervezetének működését. Ez viszont már kevésbé igaz Bordeaux-ra. A szakmaközi szervezetek jogi státuszát vizsgálva privát jellegű egyesületek vagy érdekképviseleti szervezetek (a szakmaközi szervezetek 95% ilyen). Attól függÅ‘en, hogy a kereskedelmi szervezetek tagjai-e vagy sem a szakmaközi szervezeteknek, beszélünk rövid jellegű szakmaközi szervezetekrÅ‘l (interprofession court, pl. tej), illetve hosszú jellegű szakmaközi szervezetekrÅ‘l (interprofession long). JellemezÅ‘, hogy a francia borászati szakmaközi szervezetek kétpólusúak csakis a termelÅ‘ket/feldolgozókat és a késztermék elÅ‘állító nagykereskedÅ‘ket tömöríti, a kiskereskedÅ‘k már nem tagjai e szervezeteknek. Az érvényben lévÅ‘ jogszabály e téren megengedÅ‘, a szervezetek maguk dönthetik el, hogy a kiskereskedÅ‘ket is bevonják-e vagy sem tevékenységükbe. Szakmaközi szervezetek kialakítása: A szereplÅ‘k (pontosítását lásd lejjebb) elsÅ‘ lépésben egy egyesületet állítanak fel, majd a hatályos jogszabályoknak megfelelÅ‘en meghatározzák feladat- és hatáskörüket. Amennyiben ezen szervezet szeretné elismertetni magát szakmaközi szervezetként, úgy ez irányú kérelmét a Francia MezÅ‘gazdasági és Halászati Minisztériumhoz kell benyújtania. A szervezetet viszont nemcsak az Agrártárca veszi górcsÅ‘ alá, hanem a Gazdasági Minisztérium is. Ez utóbbi azt vizsgálja, hogy az akkreditációt kérÅ‘ szervezet tevékenysége nem ütközik-e a hatályos versenyjogba. A Vámhivatal is megvizsgálja a kérést. A MezÅ‘gazdasági Minisztérium a szervezet jog- és törvényszerűségét vizsgálja, az viszont már nem a Minisztérium ügye, hogy elbírálja sok vagy kevés a borszakmában működÅ‘ szakmaközi szervezetek száma. Ugyanakkor alapvetÅ‘, hogy egy terméktípusnak egy szakmaközi szervezete van, pl. Champagne-ban egy reprezentatív szakmaközi szervezet működik, ami a Champagne-i termékek érdekkörét és szereplÅ‘it fogja össze. A szervezet célszerűségének vizsgálata sem tartozik a hatáskörébe. Miután a Minisztérium meghozta döntését, az ügy a MezÅ‘gazdasági Orientációs Bizottság (Comité Supérieur de lOreintation Agricole) elé kerül, amelynek minden jelentÅ‘s mezÅ‘gazdasági szervezet/intézmény tagja, illetve minden más olyan szervezet (pl. fogyasztóvédelmi), akik valamilyen formában kapcsolódnak a mezÅ‘gazdasághoz és élelmiszeriparhoz. Ez a Bizottság is elbírálja a kérelmet, de olyan nem igazán fordult még elÅ‘, hogy a Minisztérium állásfoglalásával ellentétes véleményt fogalmazott volna meg. A Bizottság kitűnÅ‘ platform arra, hogy egy-egy pályázó szervezet reprezentativitását megítélje. Miután a szervezet elismerést nyer, úgy az adott szervezet képviselÅ‘je a MezÅ‘gazdasági, a Gazdasági és Pénzügyminisztérium képviselÅ‘ivel együtt megállapodást ír alá. Ezt követÅ‘en a szervezet Közgyűlése szavaz a szakmaközi megállapodásról, arról, amelyben mindent rögzítenek, amelyet a tagokkal szemben kötelezÅ‘ érvényűnek terveznek (pl. kötelezÅ‘-önkéntes tagdíj mértéke, stb.). Ezt a megállapodást 3 évre szavazzák meg, amely minden évben adott feltételekkel módosítható. Vannak olyan elemek, amelyek törvényi jogszabály alapján kötelezÅ‘en bele kell, hogy kerüljenek e megállapodásba, de ezen túlmenÅ‘en a szervezet egyéb kötelezettséget is meghatározhat. A megállapodást egyhangú döntéssel kell elfogadni. A szakmaközi szervezet által elfogadott megállapodás tartalma azzal válik kötelezÅ‘ érvényűvé, hogy arról a MezÅ‘gazdasági Minisztérium rendeletet ad ki. Lényeges az, hogy a rendelet nemcsak a szakmaközi szervezet tagjaira nézve lesz kötelezÅ‘ érvényű, hanem azokra vonatkozóan is, akik bár nem tagjai a szervezetnek, de a szervezet földrajzi lefedettségével bíró területen fejtik ki tevékenységüket. A szakmaközi szervezet a megállapodáson túl meg kell, hogy küldje a Minisztériumnak tájékoztatási céllal stratégiai programját, költségvetését. Ekkor a Minisztérium újfent megvizsgálja, hogy minden a hatályos törvényeknek megfelelÅ‘-e, illetve vizsgálja azt, hogy a meghatározott akcióprogramok valóban közös érdekeket szem elÅ‘tt tartva lettek-e kidolgozva. Szakmaközi szervezetek pénzügyi támogatásai: A szakmaközi szervezetek költségvetésében a tagok, illetve egyéb szereplÅ‘k által befizetett hozzájárulásokon kívül, különféle támogatási formák csak nagyon elenyészÅ‘ szerepet játszanak: uniós támogatások igényelhetÅ‘k promóciós programokra, K+F tevékenységekre. A Francia Állam pl. a CNIV részére 13 M eurót különített el, úgy, hogy jól meghatározta, hogy abból, mennyit mire lehet felhasználni. A szakmaközi szervezet költségvetésének nagytöbbségét tehát az un. kötelezÅ‘-önkéntes hozzájárulás adja (cotisation obliogatoire-volontaire). Ennek lényege, hogy a hozzájárulás mértékérÅ‘l szabadon dönt a Közgyűlés, de miután arról döntött, úgy azt rögzítik a szakmaközi megállapodásban és annak minisztériumi rendelettel való kihirdetése után azt valamennyi érintett szereplÅ‘nek kötelezÅ‘ jelleggel be kell fizetnie. Megjegyzem, hogy 2010. január közepe óta a Szenátus elÅ‘tt van az az Agrármodernizációs Törvényjavaslat, amely a MezÅ‘gazdasági Törvénykönyv szakmaközi szervezetekre vonatkozó részét is részben módosítani fogja. Ezzel elsÅ‘sorban a cél az, hogy az 1975. óta érvényben lévÅ‘, többször módosított törvényt átláthatóvá, könnyen értelmezhetÅ‘vé tegyék. A szakmaközi szervezetek szintjén köttetendÅ‘ szerzÅ‘déseknek is igyekeznek kötelezÅ‘bb érvényt szerezni, annak kötelezÅ‘ minimum tartalmi elemeit meghatározni (pl. tejfelvásárlás esetében átvételi ár, beszállítás feltételei, stb.). Kimondottan a borászati szakmaközi szervezetekre vonatkozóan is várhatók változtatások: FeltehetÅ‘en annak a nagykereskedÅ‘nek is be kell fizetnie majd a hozzájárulást, aki tevékenységét bár nem a szakmaközi szervezet által lefedett földrajzi területen fejti ki, de az adott földrajzi területen elÅ‘állított termékkel kereskedik (pl. pezsgÅ‘ nagykereskedÅ‘ Bretagne-ban). Egy-egy szakmaközi szervezet egyidejűleg képviselheti majd oltalom alatt álló eredet megjelöléssel, illetve oltalom alatt álló földrajzi megjelöléssel bíró borok szereplÅ‘it is. LehetÅ‘vé teszi azt, hogy piaci elÅ‘rejelzésrÅ‘l, piaci tendenciákról szóló információkat közölhessenek e szervezetek úgy, hogy ezzel egyidejűleg mégsem legyenek ármeghatározók. Forrás: Pallaga-Duguey Viktória