A biogáz-előállítás és -felhasználás helyzete Franciaországban

 

Franciaországban a biogáz a környezetvédelmi minisztérium adatai szerint 2008-ban az összes elsődleges megújuló energiából 1,5%-kal részesedett, ami 280 ezer tonna kőolaj-egyenértéket jelentett. (A teljes megújuló energia-mennyiség 19 millió kőolaj-egyenérték tonna volt, az összes energiatermelés 13,9%-a.) Eredetét tekintve öt fő csoportba sorolható, egy gázosító-berendezés nélküli és négy metántermelő berendezéssel rendelkező kategóriába. Az elsőt a nem veszélyes szerves hulladékok depójában természetes úton fölszabaduló és fölfogott metán jelenti, míg a másik négy a különböző hulladék-anyagok irányított gázosításával jön létre, ezek:

 

- városi szennyvíztisztítók iszapjának biogáz-fejlesztőben történő földolgozása,

- ipari üzemek szennyvízkezeléséből származó iszap kezelése,

- kommunális hulladék gázosítása,

- mezőgazdasági hulladékok és melléktermékek földolgozása.

 

A termelt biogáz fölhasználásának számos formája létezik már most Franciaországban is, a kizárólag hő- vagy villamos energia-termelő egységektől a kettős (hő- és villamos energia) hasznosításon valamint a közösségi közlekedésben hasznosított üzemanyagon át a földgáz-hálózatba való betáplálásig. A fermentorokban visszamaradó anyag kezelésére azonban szigorúbb követelmények vonatkoznak, mint az uniós tagországok legtöbbjében, így az utókezelés nélküli közvetlen szántóföldi kijuttatás nem megengedett. Ezért a biogázt előállítók kénytelenek ebből valamilyen formában komposztot, szerves trágyát vagy egyéb, hasonló terméket előállítani, amit a későbbiekben már valóban tápanyag-gazdálkodási céllal lehet hasznosítani. Ami a megtermelt gáz hálózatba történő betáplálását illeti, ennek jogszabályi hátterét a Grenelle II. környezetvédelmi csomag teremtette meg, de a megvalósítás még nem teljesen zökkenőmentes – de ennek legkevésbé technikai okai vannak (a végrehajtási utasításokat az év végére várják). Mint a fönti csoportosításból is kitűnik, a francia biogáz-termelésben egyelőre nem jut túl nagy szerep a kimondottan energetikai céllal termesztett növénykultúráknak – ellentétben Németországgal. A lehetséges potenciál fölmérésére és az ezekből termelt biogáz életciklusának elemzésére a mezőgazdasági minisztérium és a francia energetikai és környezetgazdálkodási ügynökség, az ADEME finanszírozásában tanulmány készül, aminek konklúziói 2011. elején válnak majd ismertté. Ez a kérdés egyébként meglehetős körültekintést igényel, mert mindenképpen el kell kerülni azt a helyzetet, ami az élelmiszernövények (búza, kukorica) első generációs bioetanollá való földolgozása körül alakult ki, nevezetesen az élelmiszertermelés és energia-előállítás konkurenciája miatt. Az általános francia vélemények szerint környezetvédelmi szempontból sokkal eredményesebb – és a társadalom felé maximálisan „védhető”, ha a biogáz-termelés alapanyaga hulladék – ez lehet folyékony vagy szilárd halmazállapotú kommunális szemét, ipari – vagy éppen mezőgazdasági – hulladék, egyéb célra nem hasznosítható melléktermék. A beruházással kapcsolatos költségek egyelőre magasabbak, mint például Németországban, ahol már több ezer biogáztermelő egység működik, megfelelő ipari és tervezői háttérrel, bejáratott engedélyeztetési eljárásrenddel. Francia részről úgy vélik, a termelőkapacitás növekedésével és a projektek számának gyarapodásával, az adminisztrációs eljárás rövidítésével és egyszerűsítésével jelentős költségcsökkenés érhető el náluk is az elkövetkezendő időben, noha a rendszert magát még kissé mesterségesnek tartják. Ezt azzal indokolják, hogy a megvalósuló projektek általában 30-60%-os támogatással épülnek, és nem minden esetben a legjobb projektek kapják a támogatást – ez azzal járhat, hogy gazdaságilag egyébként nem igazán életképes beruházások is megvalósulhatnak, nem csak olyanok, amik a későbbiekben valóban képesek önmagukat fönntartani.

 

Szakértők szerint a francia biogáz-ágazat sorsa szorosan kapcsolódik a földgázüzemű járműparkéhoz, amit elsősorban a fölhasználási oldalon jelentkező mennyiség-ingadozásokkal magyaráznak. Jelenleg ugyanis az ország számos régiójában problémát okoz(hat) egy állandó, nagy teljesítményű biogáz-üzemből származó metán betáplálása a rendszerbe, különösen a vidéki területeken - így ez elsősorban a mezőgazdasági eredetű gázt érintheti. Ennek oka, hogy nyáron a háztartási gázfogyasztás nagyon alacsony szintre esik, elsősorban a ritkábban lakott régiókban, így egy nagy agglomerációtól távol eső biogáz-üzemben jelentős túltermelés keletkezik, amit a rendszer egyszerűen nem tud befogadni. Így ha az adott földrajzi egységben nincs más jelentős gázigényű fogyasztó – közlekedés, erőmű – akkor a folyamatosan termelődő gázzal nem lehet mit kezdeni. Ennek ellenpéldája Lille város agglomerációja, ahol a nagy kapacitás ellenére sincs gond a hálózati betáplálással, mivel a közösségi közlekedés bekapcsolásával (metánüzemű buszpark) még a nyáron olyan mértékű a gázigény, hogy esetenként a hálózatba való betáplálás előtti szagosításra sem lenne szükség, mert oly kevéssé hígítaná a metán a hálózati földgázt. Lille-ben a hálózati betáplálás megkezdése előtt tartályokban tárolták a megtermelt gázt és azt szakaszosan, elsősorban az éjszakai órákban töltötték a buszokba, de ez jelentős költségtöbblettel járt. A hálózati betáplálás mellett azért döntöttek, mert ezzel egyszerűbbé vált az előállított gáz kezelése, a gázüzemű buszoknak pedig a tapasztalatok szerint indifferens, hogy az általuk használt üzemanyag milyen arányban tartalmaz földgázt és bio-metánt. Lille-ben egyébként mintegy 20 éves múltra tekint vissza a kommunális hulladékra alapozott biogáz-termelés, nem véletlen tehát, hogy egyik legaktívabb résztvevője a BIOGASMAX[4] nevű uniós projektnek. A program célja, hogy ipari méretekben is igazolja a biogáz közösségi közlekedésben való fölhasználásának létjogosultságát – a többi partner: Bern, Göteborg, Stockholm, Róma, Lombardia régió, valamint a lengyel Torun és Zielona Góra régió.

 

Ami magát a hálózati betáplálást illeti, Franciaországban erre 2008. vége óta van lehetőség, amikor a környezet- és munkaegészségügy-biztonsági ügynökség (AFSSET[5], Agence Française de Sécurité Sanitaire de l’Environnement et du Travail) megadta a hozzájárulását a mezőgazdasági, háztartási és nem veszélyes egyéb hulladékokból származó biometán injektálásához. A szereplők ugyanakkor fontosnak tartják a megtermelt és betáplált gáz teljes életútjának nyomonkövethetőségét a termeléstől a végfölhasználásig, mivel ennek pénzügyi és marketing-vonzatai egyaránt vannak: sokkal vonzóbb a biogáz a társadalom számára, ha például ehhez hasonló olvasható a helyijáratos busz oldalán: „ezt a buszt az önök háztartási hulladéka hajtja”. Jelenleg egyébként 46 betáplálási kérelem vár elbírálásra a francia gáztovábbító cég, a GrDF „asztalán” – mindegyik egyedi elbírálást igényel. 74%-uk mezőgazdasági, 8% háztartási, 5% szeméttelepi hulladékból, míg 12% kommunális szennyvíziszapból készülő gázt kíván valamelyik regionális hálózatba juttatni – a 46 dosszié 60%-át észak- vagy kelet-franciaországi piaci szereplők adták be. Mint a számokból kitűnik, elég magas a mezőgazdasági projektek száma, de a tervek szerint már a közeljövőben komoly növekedést kell elérni a kommunális eredetű szerves hulladék újrahasznosításában is: 2012-re 35, 2015-re 45%-ra kell emelni ennek a frakciónak az arányát.

 

Az AFG a közelmúltban közleményben is kifejtette álláspontját a biogázról. A május 25-i keltezésű anyagban a szervezet egyértelműen és határozottan kiáll a biogáz-termelés fölfuttatása mellett, ugyanakkor leszögezi, a hasznosításnak, mint minden más decentralizált energiaforrásnak az előállításhoz lehető legközelebb kell történnie. Így az AGF – összhangban a biogáz-termelésre és hasznosításra vonatkozó európai ajánlásokkal – elsősorban a helyi energetikai (hő- és/vagy áramtermelés) hasznosítást szorgalmazza, ami egyébként lényegesen kisebb járulékos költségekkel is jár, mint a hálózati betáplálás. Emelett szól az is, hogy úgy az alapanyag, mint a földrajzi elhelyezkedés miatt a biogáz-termelő egységek jelenleg úgy műszaki, mint ökonómiai szempontból nagyon heterogének, így a hálózati betáplálás úgy technikai, mint költségoldalról egyelőre sok esetben nagyon problémás lehet.

---