AgrárHírek: A biogáz-előállítás és -felhasználás helyzete Franciaországban A biogáz-előállítás és -felhasználás helyzete Franciaországban ================================================================================ Forrás: VM on 2010. június 15. A rendezésben közreműködött a francia biogáz-ágazat szereplÅ‘i által létrehozott, ma 120 tagot számláló biogáz klub is, azaz a technikai, energiai és környezetvédelmi egyesületen belül alakult Biogaz-ATEE[2]. Ez 1998-ban hozták létre a biogáz termelésben, forgalmazásban, fölhasználásban érintettek, míg az ATEE[3]-t magát 1978-ban alapították. Mivel a biogázt a földgázt kiválóan kiegészítÅ‘, az elÅ‘állításához fölhasznált anyagokkal összefüggÅ‘ kémiai összetételének változatossága ellenére széles körben elfogadott energiahordozónak tartják, az AGF messzemenÅ‘en támogatja a szektor fejlesztését. Ezt nyomatékosítja az a tény is, hogy járművek hajtása esetén a biogázt már a második generációs üzemanyagok közé sorolják, ami azt is jelenti, hogy ebben a kategóriában az elsÅ‘, már ipari méretekben is elÅ‘állított termékrÅ‘l van szó. Franciaországban a biogáz a környezetvédelmi minisztérium adatai szerint 2008-ban az összes elsÅ‘dleges megújuló energiából 1,5%-kal részesedett, ami 280 ezer tonna kÅ‘olaj-egyenértéket jelentett. (A teljes megújuló energia-mennyiség 19 millió kÅ‘olaj-egyenérték tonna volt, az összes energiatermelés 13,9%-a.) Eredetét tekintve öt fÅ‘ csoportba sorolható, egy gázosító-berendezés nélküli és négy metántermelÅ‘ berendezéssel rendelkezÅ‘ kategóriába. Az elsÅ‘t a nem veszélyes szerves hulladékok depójában természetes úton fölszabaduló és fölfogott metán jelenti, míg a másik négy a különbözÅ‘ hulladék-anyagok irányított gázosításával jön létre, ezek: - városi szennyvíztisztítók iszapjának biogáz-fejlesztÅ‘ben történÅ‘ földolgozása,- ipari üzemek szennyvízkezelésébÅ‘l származó iszap kezelése,- kommunális hulladék gázosítása,- mezÅ‘gazdasági hulladékok és melléktermékek földolgozása. A termelt biogáz fölhasználásának számos formája létezik már most Franciaországban is, a kizárólag hÅ‘- vagy villamos energia-termelÅ‘ egységektÅ‘l a kettÅ‘s (hÅ‘- és villamos energia) hasznosításon valamint a közösségi közlekedésben hasznosított üzemanyagon át a földgáz-hálózatba való betáplálásig. A fermentorokban visszamaradó anyag kezelésére azonban szigorúbb követelmények vonatkoznak, mint az uniós tagországok legtöbbjében, így az utókezelés nélküli közvetlen szántóföldi kijuttatás nem megengedett. Ezért a biogázt elÅ‘állítók kénytelenek ebbÅ‘l valamilyen formában komposztot, szerves trágyát vagy egyéb, hasonló terméket elÅ‘állítani, amit a késÅ‘bbiekben már valóban tápanyag-gazdálkodási céllal lehet hasznosítani. Ami a megtermelt gáz hálózatba történÅ‘ betáplálását illeti, ennek jogszabályi hátterét a Grenelle II. környezetvédelmi csomag teremtette meg, de a megvalósítás még nem teljesen zökkenÅ‘mentes  de ennek legkevésbé technikai okai vannak (a végrehajtási utasításokat az év végére várják). Mint a fönti csoportosításból is kitűnik, a francia biogáz-termelésben egyelÅ‘re nem jut túl nagy szerep a kimondottan energetikai céllal termesztett növénykultúráknak  ellentétben Németországgal. A lehetséges potenciál fölmérésére és az ezekbÅ‘l termelt biogáz életciklusának elemzésére a mezÅ‘gazdasági minisztérium és a francia energetikai és környezetgazdálkodási ügynökség, az ADEME finanszírozásában tanulmány készül, aminek konklúziói 2011. elején válnak majd ismertté. Ez a kérdés egyébként meglehetÅ‘s körültekintést igényel, mert mindenképpen el kell kerülni azt a helyzetet, ami az élelmiszernövények (búza, kukorica) elsÅ‘ generációs bioetanollá való földolgozása körül alakult ki, nevezetesen az élelmiszertermelés és energia-elÅ‘állítás konkurenciája miatt. Az általános francia vélemények szerint környezetvédelmi szempontból sokkal eredményesebb  és a társadalom felé maximálisan védhetÅ‘, ha a biogáz-termelés alapanyaga hulladék  ez lehet folyékony vagy szilárd halmazállapotú kommunális szemét, ipari  vagy éppen mezÅ‘gazdasági  hulladék, egyéb célra nem hasznosítható melléktermék. A beruházással kapcsolatos költségek egyelÅ‘re magasabbak, mint például Németországban, ahol már több ezer biogáztermelÅ‘ egység működik, megfelelÅ‘ ipari és tervezÅ‘i háttérrel, bejáratott engedélyeztetési eljárásrenddel. Francia részrÅ‘l úgy vélik, a termelÅ‘kapacitás növekedésével és a projektek számának gyarapodásával, az adminisztrációs eljárás rövidítésével és egyszerűsítésével jelentÅ‘s költségcsökkenés érhetÅ‘ el náluk is az elkövetkezendÅ‘ idÅ‘ben, noha a rendszert magát még kissé mesterségesnek tartják. Ezt azzal indokolják, hogy a megvalósuló projektek általában 30-60%-os támogatással épülnek, és nem minden esetben a legjobb projektek kapják a támogatást  ez azzal járhat, hogy gazdaságilag egyébként nem igazán életképes beruházások is megvalósulhatnak, nem csak olyanok, amik a késÅ‘bbiekben valóban képesek önmagukat fönntartani. SzakértÅ‘k szerint a francia biogáz-ágazat sorsa szorosan kapcsolódik a földgázüzemű járműparkéhoz, amit elsÅ‘sorban a fölhasználási oldalon jelentkezÅ‘ mennyiség-ingadozásokkal magyaráznak. Jelenleg ugyanis az ország számos régiójában problémát okoz(hat) egy állandó, nagy teljesítményű biogáz-üzembÅ‘l származó metán betáplálása a rendszerbe, különösen a vidéki területeken - így ez elsÅ‘sorban a mezÅ‘gazdasági eredetű gázt érintheti. Ennek oka, hogy nyáron a háztartási gázfogyasztás nagyon alacsony szintre esik, elsÅ‘sorban a ritkábban lakott régiókban, így egy nagy agglomerációtól távol esÅ‘ biogáz-üzemben jelentÅ‘s túltermelés keletkezik, amit a rendszer egyszerűen nem tud befogadni. Így ha az adott földrajzi egységben nincs más jelentÅ‘s gázigényű fogyasztó  közlekedés, erÅ‘mű  akkor a folyamatosan termelÅ‘dÅ‘ gázzal nem lehet mit kezdeni. Ennek ellenpéldája Lille város agglomerációja, ahol a nagy kapacitás ellenére sincs gond a hálózati betáplálással, mivel a közösségi közlekedés bekapcsolásával (metánüzemű buszpark) még a nyáron olyan mértékű a gázigény, hogy esetenként a hálózatba való betáplálás elÅ‘tti szagosításra sem lenne szükség, mert oly kevéssé hígítaná a metán a hálózati földgázt. Lille-ben a hálózati betáplálás megkezdése elÅ‘tt tartályokban tárolták a megtermelt gázt és azt szakaszosan, elsÅ‘sorban az éjszakai órákban töltötték a buszokba, de ez jelentÅ‘s költségtöbblettel járt. A hálózati betáplálás mellett azért döntöttek, mert ezzel egyszerűbbé vált az elÅ‘állított gáz kezelése, a gázüzemű buszoknak pedig a tapasztalatok szerint indifferens, hogy az általuk használt üzemanyag milyen arányban tartalmaz földgázt és bio-metánt. Lille-ben egyébként mintegy 20 éves múltra tekint vissza a kommunális hulladékra alapozott biogáz-termelés, nem véletlen tehát, hogy egyik legaktívabb résztvevÅ‘je a BIOGASMAX[4] nevű uniós projektnek. A program célja, hogy ipari méretekben is igazolja a biogáz közösségi közlekedésben való fölhasználásának létjogosultságát  a többi partner: Bern, Göteborg, Stockholm, Róma, Lombardia régió, valamint a lengyel Torun és Zielona Góra régió. Ami magát a hálózati betáplálást illeti, Franciaországban erre 2008. vége óta van lehetÅ‘ség, amikor a környezet- és munkaegészségügy-biztonsági ügynökség (AFSSET[5], Agence Française de Sécurité Sanitaire de lEnvironnement et du Travail) megadta a hozzájárulását a mezÅ‘gazdasági, háztartási és nem veszélyes egyéb hulladékokból származó biometán injektálásához. A szereplÅ‘k ugyanakkor fontosnak tartják a megtermelt és betáplált gáz teljes életútjának nyomonkövethetÅ‘ségét a termeléstÅ‘l a végfölhasználásig, mivel ennek pénzügyi és marketing-vonzatai egyaránt vannak: sokkal vonzóbb a biogáz a társadalom számára, ha például ehhez hasonló olvasható a helyijáratos busz oldalán: ezt a buszt az önök háztartási hulladéka hajtja. Jelenleg egyébként 46 betáplálási kérelem vár elbírálásra a francia gáztovábbító cég, a GrDF asztalán  mindegyik egyedi elbírálást igényel. 74%-uk mezÅ‘gazdasági, 8% háztartási, 5% szeméttelepi hulladékból, míg 12% kommunális szennyvíziszapból készülÅ‘ gázt kíván valamelyik regionális hálózatba juttatni  a 46 dosszié 60%-át észak- vagy kelet-franciaországi piaci szereplÅ‘k adták be. Mint a számokból kitűnik, elég magas a mezÅ‘gazdasági projektek száma, de a tervek szerint már a közeljövÅ‘ben komoly növekedést kell elérni a kommunális eredetű szerves hulladék újrahasznosításában is: 2012-re 35, 2015-re 45%-ra kell emelni ennek a frakciónak az arányát. Az AFG a közelmúltban közleményben is kifejtette álláspontját a biogázról. A május 25-i keltezésű anyagban a szervezet egyértelműen és határozottan kiáll a biogáz-termelés fölfuttatása mellett, ugyanakkor leszögezi, a hasznosításnak, mint minden más decentralizált energiaforrásnak az elÅ‘állításhoz lehetÅ‘ legközelebb kell történnie. Így az AGF  összhangban a biogáz-termelésre és hasznosításra vonatkozó európai ajánlásokkal  elsÅ‘sorban a helyi energetikai (hÅ‘- és/vagy áramtermelés) hasznosítást szorgalmazza, ami egyébként lényegesen kisebb járulékos költségekkel is jár, mint a hálózati betáplálás. Emelett szól az is, hogy úgy az alapanyag, mint a földrajzi elhelyezkedés miatt a biogáz-termelÅ‘ egységek jelenleg úgy műszaki, mint ökonómiai szempontból nagyon heterogének, így a hálózati betáplálás úgy technikai, mint költségoldalról egyelÅ‘re sok esetben nagyon problémás lehet. ------------------------- [1]http://www.afgaz.fr/site/index.php [2]http://www.biogaz.atee.fr/ [3]http://www.atee.fr/ [4]http://www.biogasmax.org/ [5]www.afsset.fr Forrás: Somogyi Norbert TéT-attasé