AgrárHírek: A megújuló energiák felhasználásának helyzete Franciaországban A megújuló energiák felhasználásának helyzete Franciaországban ================================================================================ Forrás: VM on 2010. június 17. A legnagyobb gazdasági lapkiadó, a Groupe Moniteur szervezésében és jelentÅ‘s gazdasági szereplÅ‘k, valamint a francia energia- és környezetgazdálkodási ügynökség, az ADEME támogatásával került sor Párizsban a megújuló energiaforrások használatáról és perspektíváiról rendezett konferenciára. A megnyitót Chantal Jouanno környezetvédelmi államtitkár tartotta, aki optimistán nyilatkozott a Franciaország által kitűzött környezetvédelmi  és ezen belül a megújuló energiákkal kapcsolatos  célkitűzések teljesíthetÅ‘ségérÅ‘l. Beszédében kitért annak fontosságára, hogy a gazdasági növekedést napjainkban már nem elég szimplán a PIB növekedésével megadni, olyan számítási módra van szükség, ami figyelembe veszi például a környezetvédelmi hatásokat és a polgárok életszínvonalában, általános közérzetében (emberjólét  bármilyen furcsa, ha lehet állatjóléti intézkedésekrÅ‘l beszéli, akkor errÅ‘l is lehet) bekövetkezet változásokat figyelembe venni és számszerűsíteni[1]. Chantal Jouanno hangsúlyozta, a Grenelle-I és Grenelle-II környezetvédelmi csomagok hatékonyan ötvözték a kutatás-fejlesztés szükségességét a kereskedelem-fejlesztéssel, a gazdaságélénkítÅ‘ csomag, valamint a jövÅ‘be történÅ‘ befektetésnek nevezett gazdasági hitelcsomag pedig komoly lendületet adott a környezetvédelmi és ehhez kötÅ‘dÅ‘ energetikai kutatásoknak. Mindezzel együtt az államtitkár asszony úgy vélte, a szélenergia hasznosításában Franciaország már olyan lemaradásban van Németország és Spanyolország mögött, amit szinte képtelenség behozni, viszont komoly kitörési pontot lát a biomasszában és a napenergia hasznosításban. Az elÅ‘adók véleménye szerint a megújuló energiaforrásokkal és az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos vállalásokat akkor lehet teljesíteni, ha két fÅ‘ eszközre koncentrálunk: az energiahatékonyság javítására és a megújuló energiák minél nagyobb arányú használatára. Ez utóbbi fejlesztésében minél nagyobb szerepet és lehetÅ‘séget kell biztosítani a helyi és regionális kezdeményezéseknek  hasonlóan Németországhoz -, és csökkenteni kell a központi befolyást, meg kell tartani, de lényegesen egyszerűbbé és olcsóbbá kell tenni az engedélyezési rendszert. Tény, hogy az általános érvényű jogszabályokat az államnak kell meghoznia, de a végrehajtást a helyi adottságokhoz igazítható formában az alacsonyabb önkormányzati szintekre kell bízni  ennek kiváló eszköze a regionális megújuló energia-stratégiák rendszere. ÖsztönzÅ‘, a befektetÅ‘ket meggyÅ‘zÅ‘, hosszú távú célokat szolgáló politikára van szükség ezen a területen, és minél gyorsabban le kell bontani a sokszor nem pénzügyi kérdésként jelentkezÅ‘ akadályokat (pl. betáplálási lehetÅ‘ségek, rugalmas rendszerek hiánya). A megújuló energiaforrásokat ugyanis a természet eleve decentralizálta, így az a legolcsóbb és legjobb megoldás, ha azokat helyben aknázzuk ki és lehetÅ‘leg ott is hasznosítjuk. Természetesen nem lehet általánosítani, mert amíg ez szinte egyáltalán nem igaz a villamos áramra (ezért tervezhetik Észak-Afrikában azt a hatalmas fotovoltaikus erÅ‘művet, amibÅ‘l a megtermelt villamos áram egynegyede Európába kerül), korlátozottan igaz a biogázra, és maximálisan igaz a biomasszára. A megújuló energiaforrások arányának növelése ma már nem elsÅ‘sorban technológiai, hanem elosztási probléma, elsÅ‘sorban a kiszámíthatatlan teljesítmény (fÅ‘leg nap és szél) miatt, így a biztonságos ellátás érdekében szükség van arra, hogy az adott ország energiamixében legyen flexibilis, Å‘ket szükség esetén helyettesítÅ‘ más alternatíva. A vízienergia kényes kérdés, mert egyrészrÅ‘l úgy tűnik, még bÅ‘ven vannak tartalékok Franciaországban, elsÅ‘sorban a kisebb vízfolyásokon, másrészrÅ‘l egyre komolyabb vízhasználati konfliktusok vannak a szereplÅ‘k (öntözés, áramtermelés, ívóvíz-ellátás) között, ahogy egyre szélsÅ‘ségesebbé válik az idÅ‘járás. És akkor nem is említettük a környezetvédelmi kérdéseket, amelyek egyre problémásabbá teszik a vízi ökoszisztémák működését, a fajok migrációját akadályozó műtárgyak létesítését, márpedig hagyományos vízierÅ‘mű enélkül nem létezik. A szélenergia hasznosítása Franciaországban sokszor egyáltalán nem szakmai, hanem érzelmi kérdés  akarok-e vagy nem a közelemben szélkereket látni? A szakemberek szerint ez a fajta hozzáállás érthetetlen, hiszen Napóleon idejében legkevesebb 20 ezer szélmalom volt az országban, mégsem zavart senkit  lehet persze, hogy ha nem szélkeréknek, hanem malomnak hívnák Å‘ket, jobb lenne az elfogadottságuk?  tették föl a kérdést. Leginkább ennek az energiaforrásnak a termelése vetette föl azoknak az intelligens rendszereknek a szükségességét, amik lehetÅ‘vé teszik az idÅ‘ben és intenzitásban egyaránt változó, széllel termelt villamos áram betáplálását a hálózatba  ezek elterjedése egyébként korszakváltást jelent a klasszikus áramszállító rendszerekben is. Ehhez kapcsolódik a Siemens fejlesztése is, ami hatalmas elÅ‘relépés a szélmotorok gyártásában: az új erÅ‘átviteli konstrukcióval egyrészt töredékére lehet csökkenteni az üzemzavarok miatti leállást és termelés-kiesést, másrészt csökkenteni lehet a berendezések méretét, így egyszerűbbé válik a közúti szállítás és olcsóbb lesz a gyártás is. Ha a technológiai elÅ‘rehaladás ezen a területen továbbra is olyan gyors lesz, mint eddig, akkor jó esély van arra, hogy a szélenergia lesz az elsÅ‘ olyan megújuló energiaforrás, ami mindenfajta támogatás nélkül gazdaságosan elÅ‘állítható villamos áramot ad. Ezt az álláspontot képviselte a Vestas cég képviselÅ‘je is, aki szerint a technológia tökéletesítése és a gépek hatékonyságának növekedése  már elérték a 3 MW-ot a most fölállítás alatt álló egységek - mellett már egyre kisebb a különbség a szállel és hasadóanyagokkal elÅ‘állított áram ára között. Csak tavaly világszerte összesen 37 ezer MW kapacitás állt üzembe, az elÅ‘ttünk álló években további 1 millió MW-tal lehet számolni (ez 600 EPR-reaktornak felel meg, a típus elsÅ‘ két képviselÅ‘je még csak most épül, a negyedik generációs reaktorok pedig, ipari méretben legalábbis, egyelÅ‘re csak papíron léteznek). A napenergia hasznosítása két formában lehetséges: a széles körben elterjedt, közvetlenül áramot termelÅ‘ napelem-táblákkal (fotovoltaikus) és a napenergiát elÅ‘ször hÅ‘vé alakító kollektoros (termoszoláris) rendszerekkel. A napelemtáblák piaca Európán belül teljesen eltérÅ‘ tendenciát mutat az egyes országokban  míg Spanyolországban jelentÅ‘s visszaesés tapasztalható, Franciaországban jelen pillanatban évente megnégyszerezÅ‘dik a forgalom. Ennek két oka van: a francia áram-átvételi ár nemzetközi összehasonlításban is ösztönzÅ‘, a berendezések ára pedig sokkal gyorsabban esett, mint azt korábban bárki megjósolta volna. Az elemzÅ‘k szerint a technikai fejlÅ‘désnek köszönhetÅ‘en fÅ‘leg a városi környezetben lehet számítani e berendezések rohamos terjedésére, mivel minden másnál könnyebben beilleszthetÅ‘k az épületek szerkezetébe. Ez természetesen azzal is jár, hogy beépítésükkel javítható lesz az egyes városok globális szénmérlege  jelenleg pontosan a nagy lakott települések a legnagyobb széndioxid-kibocsátók. A biomassza hasznosítása és a geotermikus energia használata egyaránt és elsÅ‘sorban a hÅ‘energia-igény kielégítését szolgálja  a francia energiafogyasztás 30%-a gyakorlatilag fűtési célt szolgál. További hasonlóság a kettÅ‘ között, hogy használatuk elválaszthatatlan az energiahatékonyság és az innováció kérdéskörétÅ‘l, mindkettÅ‘höz kapcsolható a kettÅ‘s hasznosítás (áram+hÅ‘), viszont a biomassza a geotermikussal szemben érdemi munkahelyteremtÅ‘nek számít, mivel az elÅ‘állításától az elégetéséig számos lépcsÅ‘n és munkáskézen megy keresztül. Természetesen nem lehet megkerülni a biomassza termelésénél és fölhasználásánál az élelmiszer és nem élelmiszer célú növénytermesztés kérdését, amennyiben pedig erdészeti termékek használatáról van szó, az erdÅ‘gazdasági és egyéb  pl. szabadidÅ‘, természetvédelem, stb.  célok esetleges konfrontációját. Franciaországban azonban pillanatnyilag mesze nem termelnek ki annyi fát, mint az éves növekedés, így okszerű művelés mellett ilyen problémák nem merülnek föl, azaz például energetikai célra épület- vagy bútorfát egyáltalán nem használnak, bÅ‘ven elegendÅ‘ a kitermelési és faipari hulladék, valamint az elhanyagolt erdÅ‘k kitisztításakor kitermelt fás szárú biomassza. Ez utóbbi tevékenységnek fÅ‘leg Dél-Franciaországban lehet jelentÅ‘s egyéb, társadalmi és/vagy környezetvédelmi haszna, mivel a 2000-es évek elején tomboló hatalmas erdÅ‘tüzeket elsÅ‘sorban ott nem tudták megfékezni, ahol az erdÅ‘művelés fölhagyása miatt hatalmas mennyiségű, áthatolhatatlan aljnövényzet alakult ki. Ami a megújuló energiákkal kapcsolatos francia gazdasági lehetÅ‘ségeket illeti, a legnagyobb reményeket a zöld iparban a szemétföldolgozáshoz és újrahasznosításhoz fűzik, de hasonlóan vélekednek az energiahatékonyság növelésérÅ‘l és a szennyvízkezelésrÅ‘l. Ezt követi az onshore szélenergia-hasznosítás, a biomassza, valamint az alternatív energiahordózókkal elÅ‘állított villamos energia hálózati rendszerekbe táplálását segítÅ‘ short grids rendszerek fejlesztése. Hosszú távon különösen nagy fontosságú, de jelenleg csak legföljebb egy milliárdos belsÅ‘ piacú a bioüzemanyagok családja, az offshore szélenergia-hasznosítás, a tenger energiáinak kiaknázása, a geotermikus energia és a széndioxid-megkötés, eltérÅ‘ bÅ‘vülési lehetÅ‘séggel. [1] Hogy ezt meg lehessen tenni, Nicolas Sarkozy köztársasági elnök 2008. elején egy neves közgazdászokból álló bizottságot kért föl a feladat elvégzésére, amit a Columbia Egyetem tanára, Joseph Eugene Stiglitz vezetett  a gazdasági hatékonyság és a társadalmi haladás mérésének bizottságát az Å‘ személye miatt hívták csak Stiglitz-bizottságnak. A tavaly év végén bemutatott anyagot komoly várakozás elÅ‘zte meg, és úgy tűnik, a tudósok találtak módot arra, hogy  többek között  a fönntarthatóságra és az egyes tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának jelzésére (pontosabban a veszélyes szint elérését) sikerült nekik különbözÅ‘ indikátorokkal megadni. Forrás: Somogyi Norbert TéT-attasé