A francia energia- és környezetgazdálkodási ügynökség (ADEME) innovációs fóruma Párizsban

A két környezetvédelmi törvénycsomag, a „Grenelle I” és „Grenelle II”, valamint a gazdaságélénkítő csomagok, különösen a „jövőbe történő befektetés”-ként emlegetett „grand emprunt” az elmúlt időszakban egyre inkább előtérbe helyezte az ADEME-t, különösen azáltal, hogy az ügynökség lett a környezet- és energiagazdálkodási kutatás-fejlesztési és innovációs kísérleti projektek finanszírozója. Az ADEME által támogatott úgynevezett „demonstrátor projektek” lényege, hogy a laboratóriumi fázison túljutott, gyakorlatilag az ipari alkalmazás előtt álló K+F-eredményeket egy utolsó, megvalósíthatósági fázisban (agrárkutatási nyelvezetben „félüzemi kísérletben”) vizsgálják, mielőtt valóban sor kerülne a tényleges gyártásra, gyakorlati alkalmazásra. A konferencia részben e projektek, részben az ADEME által különböző területeken készített vagy készülő megvalósíthatósági tanulmányok bemutatását célozta meg. Ez utóbbiak lényege, hogy az ügynökség a jelen és az előttünk álló évtizedek energetikai és környezetvédelmi kihívásaira adandó válaszokat próbálja meg szakterületenként összefoglalni, és az egyes forgatókönyvek megvalósulási valószínűségét megadni. A konferencia szerves részét képezte egy kiállítás, ahol a (közel)jövő járműveitől kezdve a jelentős, jövőbe mutató környezet- és energiagazdálkodási kísérleti programok bemutatásáig a látogató valóban átfogó képet kaphatott arról a hatalmas kihívásról, ami előttünk áll. Terjedelmi okokból a következőkben csupán a lényeges kérdéseket próbáljuk meg összefoglalni és bemutatni az ezekkel kapcsolatos francia elképzeléseket, a valóban részletes információk, tanulmányok letölthetők az ADEME és a konferencia honlapjáról.

 

A demonstrátor-projektek első pályázati rendszerét a 2009-2012-es ciklusra hirdették meg, a rendelkezésre álló forrás 325 millió euró, az eszköz célja a Grenelle-csomag célkitűzéseinek minél eredményesebb megvalósítása. A pályázók köre mindazon vállalkozásokra kiterjed, akik készek új technológiai eljárásokat kifejleszteni és alkalmazni az energetikai és környezetvédelmi – különös tekintettel a klímaváltozás elleni küzdelemre – vállalások teljesítése érdekében. A pályázati forrásokat olyan méretarányban megvalósítandó kísérleti projektekre lehet fordítani, amik már képesek arra, hogy az adott technológia használhatóságát üzemi, valós körülmények között modellezzék és bizonyítsák. A pályázatok kiírását minden esetben megelőzi az egyes területeket lefedő megvalósíthatósági tanulmányok (feuille de route, road map) ADEME általi készítése, majd az erre alapozott pályázatok kiírása. A folyamatban három szaktárca vesz részt érdemben, a környezetvédelmi, a kutatási és az ipari.

Az első pályázati fölhívás az alacsony szénbázisú energiát használó járművek (véhicules décarbonés) kifejlesztésére irányult, az elektromos és hibrid járművek köréből 11 pályázatot fogadtak be. Szintén ekkor hirdettek pályázatot a széndioxid-megkötésre, -szállításra és –tárolásra (4 befogadott projekt), valamint a második generációs bioüzemanyagokra (2 projekt). A három területre megítélt összes támogatás 151 millió euró volt. A második, jelenleg bírálati fázisban lévő pályázati fölhívás szintén három területet érint: az alacsony szénfölhasználású járművek mellett ezúttal a tengerben rejlő energiák kiaknázása és az intelligens villamosenergia-hálózati rendszerek kifejlesztése a cél. A jelenleg induló nemzeti gazdaságfejlesztési hitelprogram, azaz a „jövőbe történő befektetés” újabb, ezúttal egy nagyságrenddel nagyobb forrásokat oszt el az ADEME közvetítésével, ezáltal:

 

- lehetővé válik a demonstrátor-program folytatása,

- bővül a sorozatgyártást megelőző, de már ipari fázisra fordítható keret,

- a támogatott területek kibővülnek a hulladék-kezeléssel és –újrahasznosítással, valamint a biofinomítással és a zöld vegyiparral.

 

A tervek szerint a megújuló energiákkal és a biofinomítással kapcsolatos demonstrátor-projektekre a jövőben 1,35 milliárd eurót, a hulladékhasznosítással, remediációval és a termékek öko-koncepciójával összefüggő pályázatok 250 millió eurót kapnak. A jövő közlekedési járművei összesen 1 milliárd euróra számíthatnak, ebből 750 millió jut a közútnak, 150 millió a vasútnak és 100 millió a vízi közlekedésnek. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni az intelligens villamosenergia-hálózati rendszereket, az ezekkel kapcsolatos fejlesztési programok 250 millió eurós támogatásra számíthatnak.

 

A demonstrátor projektekre egyébként kiváló példa lehet többek között a Sabella D03-as „vízkerék” (a francia a szélkerekekre használt éolien analógiájára a vízbe helyezett, azonos elven működő turbinákra a hydrolien kifejezést használja) projektje. A berendezést a majdani turbina 1:3 arányú „makettje”, egy éven keresztül tesztelték Bretagne partjainál a tengerbe süllyesztve. Az ipari gyártásra szánt D10 modell már egy 10 méter kerékátmérőjű berendezés lesz, 350-500kW teljesítménnyel. A próbaüzem 2010. második felében kezdődhet, végleges helyére, a tengerbe 2011. harmadik negyedévében kerülhet. Hasonló demonstrátor-projekt a függőleges tengelyű szélrotoré (VERTIWIND), vagy a nagy teljesítményű off-shore szélerőművek új generációját tervező WINFLO is – ebben az esetben 50 méternél nagyobb vízmélységű területeken dolgozó, 75 méter vízfelszín fölötti rotortengellyel és 100 méter átmérőjű szélkerekekkel kell számolni. Ebben az esetben 1:1 arányú kísérleti berendezés épül és ked működni 2012-ben, az első előszéria-darabokat 2015-2020. között kezdhetik gyártani.

 

A közúti közlekedési eszközök terén egyelőre két fő irány körvonalazódik úgy a közösségi, mint az egyéni mobilitás terén, ezek az elektromos hajtás és a hibrid üzemmód. Ennek egyik kiváló példája a Mulhouse-ban székelő Véhicule du futur (a jövő járműve) versenyképességi pólus és a Toyota strasbourgi együttműködési programja, melynek keretében 81 hibrid Priust tesztelnek három éven keresztül. A Toyotával való együttműködés célja a hibrid személygépkocsik valós környezetben való tesztelése, ideértve az elektromos töltőpontok kialakítását és használatát. A demonstrátor projektek terén említésre érdemes többek között az „Ellisup” a Citelis hibrid autóbusszal, a WATT az OREOS 4x elektromos autóbusszal, vagy a Michelin 4 funkciós aktív kereke, amit elektromos üzemű személygépkocsikhoz fejlesztettek ki. Az elektromos autóknál mindenképpen figyelni kell arra, hogy a töltés a lehető legkisebb hálózatterhelési időszakban történjen, ellenkező esetben nagy eséllyel jelentős mennyiségű szénalapú villamos áram is fölhasználódhat a töltéskor – ennek elkerülését szolgálják az egyre intelligensebb hálózati rendszerek.

 

Az ADEME által készített/készülő megvalósíthatósági tanulmányok elsősorban a különböző megújuló energiák (közel)jövőben elfoglalt szerepét taglalják, illetve megpróbálják meghatározni a gazdaságban elfoglalt helyüket, továbbá a valóban gazdaságos kiaknázásukhoz szükséges technikai föltételeket, kitérve természetesen a környezetvédelmi előnyökre is. A tanulmányokban közös, hogy alapvetően három problémacsoportban keresik a választ az egyes energiahordozók esetében, melyek a következők:

 

- minden egyes energiahordozó nagyon különböző piaci szegmensekben és nagyságrendileg eltérő teljesítményű egységekkel van jelen, a 2-3 MW-os szélkerekektől (vagy az épületekbe épített, ennél is kisebb teljesítményű napelem-tábláktól) kezdve az esetenként több száz MW-os naperőművekig,

 

- egyes megújuló energiaforrások – különösen a nap és a szél – időben teljesen kiszámíthatatlan teljesítményt nyújtanak, az általuk produkált csúcsidőszakok nem föltétlenül esnek egybe a fogyasztási csúcsokkal, így termelésüktől elválaszthatatlan az energiaraktározás kérdése,

 

- amennyiben ezt közgazdasági adatok igazolják, a technológiai problémák megoldottak és a társadalmi elfogadottság is biztosítható, egyes energiahordozók esetében nagy teljesítményű, centralizált projektek is megvalósíthatók.

 

A föntiek alapján az ADEME a következő megvalósíthatósági tanulmányokon dolgozott vagy dolgozik – illetve egyes, már kész tanulmányoknál a vártnál sokkal gyorsabb technikai fejlődés miatt már most szükségesnek látszik az elkészült anyag tervezettnél előbbi átdolgozása:

 

 

- egyéb, előrehaladott fejlődést jelentő biológiai üzemanyagok,

 

- a tengerekben rejlő energiaforrások kiaknázása,

 

- fotovoltaikus napenergia-hasznosítás,

 

- termodinamikus napenergia-hasznosítás,

 

- energiatárolási rendszerek,

 

- széndioxid-megkötés, -szállítás és -raktározás,

 

 

- alacsony üvegházhatású gáz-kibocsátású tehergépjárművek,

 

- az egyéni mobilitást szolgáló gépjárművek és az általuk használt üzemanyag-típusok rendszerének változása 2050-ig,

 

- hulladék-kezelés és hasznosítás,

 

- remediáció.

A megvalósíthatósági tanulmányok készítésekor a szakértői csoportok a kutatás, a közgazdaság és az ipar szempontjainak figyelembe vételével 10-40 éves időintervallumra készítenek különböző forgatókönyveket, meghatározzák az egyes leküzdendő technikai vagy egyéb akadályokat és azokat az eszközöket, amikre a kutatásnak szüksége van ezen problémák megoldására. Fontos része a tervezésnek a társadalom részéről várható reakciók vizsgálata is.

 

Kétségtelen, hogy az energiafogyasztás csökkentésében és az ezzel szerves kapcsolatban lévő széndioxid-kibocsátás csökkentésével talán az építőiparban lehet a leglátványosabb és leggyorsabb eredményeket elérni, hiszen a közlekedés mellett a fűtés az egyik legenergia-igényesebb terület. A téli csúcsidőszakban viszonylag alacsony a megújuló energiahordozók aránya, így igen jelentős a szénalapú energia használata Franciaországban is, ahol a korábbi évtizedek energiaprogramja támogatta az elektromos fűtés széles körű használatát. Az új építési technológiák, szigetelőanyagok terjedésével, az épületekbe épített energia-visszaforgató ill. megújuló energiaforrás-hasznosító rendszerekkel igen látványos eredmények érhetők el, mint történik ez pl. az Alpokban működő francia napenergia-kutató intézet új épületének építésénél is. Az INES-t befogadó új épület tervezésére európai tervpályázatot hirdettek 2006-ban, amire 40 pályamű érkezett. A győztes munka egy energetikai szempontból szinte ideális épületet takar, a beruházási költség 20 millió euró, ezt a megyei és a regionális önkormányzat közösen biztosítja. Az építőiparban alkalmazott energetikai megoldásuk kutatására jött létre négy minisztérium és öt ügynökség (ADEME, ANR, OSEO, ANAH, ANRU) támogatásával 2005-ben a PREBAT program, ennek célkitűzése a nagyon magas energiahatékonyságú – azaz nagyon alacsony fogyasztású vagy éppen már pozitív energiamérlegű – épületek tervezése, építése vagy éppen a már meglévők ilyen szellemben történő fölújítása annak érdekében, hogy az építőiparban is tartható legyen a széndioxid-kibocsátás jelenlegi szinthez képest negyedére csökkentése 2050-ig. Az első, 2005-2009-es programban (PREBAT-1) mintegy 100 kutatási programot és 500 konkrét építési projektet (1000 épület, 800 ezer négyzetméter alapterülettel) támogatott anyagilag, nem mellékesen a kapott eredmények nagymértékben hozzájárultak a környezetvédelmi programok építőipari fejezeteinek tökéletesítéséhez. A PREBAT-2 program az idei évben indul és 2014-ig szól és a már ismert technológiai rész mellett szocio-ökonómiai területre is kiterjed.

 

Letölthető dokumentumok:

 

Az ADEME és a kutatás: