A fukarság őrizte meg Gemencet

Jövőre indul a gemenci holtágrevitalizációs program kivitelezése mintegy egymilliárd forintból. A beruházás célja, hogy megállítsa a gemenci ártér szárazodását, és hosszú távon biztosítsa a ramsari terület értékes élővilágának fennmaradását. Hazánk egyik legnagyobb, érintetlen vizes élőhelye annak köszönheti létét, hogy a kalocsai érsek nem áldozott pénzt a Duna szabályozására.

Jövőre kerülhet sor az első kapavágásra Gemencen: a Világbank 4,9 millió dollárral a költség 80 százalékát vállalja át, a magyar önrész mintegy 1,2 millió dollárt tesz ki. A többéves projekt keretében olyan terepi munkálatokra kerül sor, amelyek hosszú távon lehetővé teszik az ártér jobb vízellátottságát, egyrészt azáltal, hogy biztosítják a mellékágak elöntését alacsonyabb vízálláskor is, valamint hogy a víz hosszabb ideig tartózkodjon az ártéren.

Gemencen a szárazodási folyamat nem új jelenség, az okok tulajdonképpen a 19. századi folyószabályozásra vezethetők vissza. A Sárközben 1810 után megindult folyószabályozási munkálatok révén számos kanyarulatot vágtak át, így a folyó a Paks és Báta közötti szakaszon mintegy negyven kilométerrel lett rövidebb. Az ekkor már egyenes futású folyó energiája megnőtt, a főmeder fokozatosan bevágódott, így ma a száz évvel ezelőtti szinthez képest mintegy másfél méterrel mélyebben fekszik.

Ennek következtében az ártér területén a mellékágakba, illetve a fő- és mellékágakhoz fokokkal kapcsolódó holtágakba is csak egyre magasabb vízálláskor jut víz a Dunából, ami a belső, távolabbi medreknél jelenti a legnagyobb problémát. Az árteret behálózó folyóágak, holtágak vízszintjének csökkenése és az egyre rövidebb ideig tartó éves vízborítottság miatt a területen a talajvízszint is jelentősen lesüllyedt az elmúlt évtizedek során.

Eltűnnek a nedvességkedvelő növények

Mindezek hatására megindult egy szárazodási folyamat, amely elsősorban a növényzet szukcessziójában mutatkozik meg. A magas talajvízszinttel jellemezhető, folyóhoz közeli, alacsonyabb területeket uraló fűz-nyár puhafa ligeterdőket egyre jobban kiszorítják a szárazságtűrőbb tölgy-kőris-szíl keményfa erdők.

A szukcessziós folyamat alapvetően természetes jelenség, viszont mivel a főmeder szabályozott, ma már nincs lehetőség újabb kanyarulatok, mellékágak képződésére, vagyis a – nedvesebb viszonyokat igénylő – eltűnő vegetáció nem képződik újjá másutt. Komoly problémát jelent emellett a mellékágak feltöltődése is. Jó példa erre a terület legnagyobb mellékága, a Rezéti-Duna, melynek keresztmetszete a szabályozás óta, a feltöltődés révén mintegy kilencven százalékkal csökkent.

Önfenntartó vízrendszer kialakítása a cél

A jövőre induló munkálatok során elsősorban a lerakódott üledék kotrását, a medrek mélyítését, valamint a fokokon lévő áttöltések elbontását végzik el. A beruházás során elsődleges szempont, hogy ne emberi erővel működtetett zsilipekkel oldják meg a mellékág, a holtágak vízellátását, hanem minél inkább önműködő rendszert alakítsanak ki.

Például fenékküszöb beépítésével lehetővé válik, hogy egy-egy fokon beáramoljon a víz, de ugyanez az eljárás megakadályozza a víz gyors kijutását – mondta el lapunknak Parrag Tibor, a Duna-Dráva Nemzeti Park osztályvezetője. A cél tehát, hogy a víz minél tovább kint maradjon az ártéren, aminek leginkább a szárazabb időszakban, a főmederben lévő alacsonyabb vízállás esetén van jelentősége, mivel ilyenkor nem érkezik vízpótlás a Dunából.

A vízellátás szempontjából ugyanakkor igen árnyalt a kép. Vannak olyan, úgynevezett laposok, amelyeknél nem cél, hogy egész évben magas vízborítottság legyen. Ezekre célszerű csak nyár elején beengedni a vizet, hogy nyár végére leszáradjon, és legfeljebb sekély tocsogó maradjon vissza. Ezek a területek vonulási idényben nagyon kedvező pihenőhelyet biztosítanak a gázlómadaraknak – magyarázza a részleteket a szakember.

A revitalizációnak nemcsak a helyi ökoszisztéma javítása a célja, hanem az is, hogy Gemenc vízszűrő funkcióját erősítse. Amennyiben ugyanis hosszabb ideig tartózkodik az ártéren a víz, az élővilág nagyobb arányban képes felvenni a vízben lévő szennyezőanyagokat – nitrogént, foszfort –, így az ártér víztisztító hatásfoka nő, ezáltal csökken a Duna és a végső befogadó, a Fekete-tenger terhelése.

Tizenegy éve ramsari terület

A 18 ezer hektár kiterjedésű gemenci ártér 1977 óta védett terület, 1996-ban lett az akkor alakult Duna-Dráva Nemzeti Park része. A terület a Duna egyetlen megmaradt nagy kiterjedésű ártere. A gazdag élővilágot olyan védett növények képviselik, mint a szibériai nőszirom, kornistárnics, fehér madársisak. Megtalálható itt hazánk egyetlen őshonos teknős faja, a mocsári teknős, a fokozottan védett vidra és a hód is.

Az erdők, nádasok, zavartalan vizek gazdag madárvilágnak nyújtanak pihenő és táplálkozó helyet, többek között megfigyelhetjük itt a fekete harkályt, a fekete gólyát, a kis és a nagy bukót, vagy a fokozottan védett bakcsót. Gemenc 1997 óta szerepel a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek listáján.