III. Magyar Agrárakadémia

Dr. Fehér István egyetemi tanár

Esély a felzárkózásra? – beszélgetés dr. Fehér István egyetemi tanárral, a III. Magyar Agrárakadémia második kerekasztalának szóvivőjével

Professzor úr, Ön szerint melyek voltak a kerekasztal leghangsúlyosabb kérdései?

A legfontosabb vélemények a KAP jövőbeni tartalmáról és pénzügyi feltételeiről hangzottak el, s egyértelművé vált, hogy a jelenlegi KAP költségvetési szintjének fenntartására nincs esély. Számos vélemény hangzott el a változások irányáról. Alapvető véleményként fogalmazódott meg, hogy a versenyképesség fokozását kiemelten kell kezelni és az európai élelmiszer-ellátás biztonságát nem lehet kockáztatni.

Ugyanakkor fontos szempontként hangzott el a természeti erőforrások fenntarthatóságának igénye, számos hozzászólás hangsúlyozta, hogy intenzívebb környezetgazdálkodás szükséges, de az legyen egyszerűbb és mérhetőbb. Többen hangsúlyozták a munkahelyteremtés és a vidékfejlesztés kiemelt jelentőségét.

Megítélésem szerint reálisak és kiegyensúlyozottak voltak a vélemények a tekintetben, hogy egyensúlyt kell találni a piacok működése és a biztonságos, jó minőségű élelmiszer-ellátásra való törekvésben, valamint a környezetvédelemben és a vidékfejlesztésben. Európának továbbra is meg kell őriznie függetlenségét az élelmezés biztonságában.

Mely témákban voltak egyező vagy közel azonos vélemények?

Egyező volt a vélemény abban, hogy a Közös Agrárpolitikát fenn kell tartani, de abban megoszlottak a nézetek, hogy milyen mértékben fog csökkeni a költségvetésben az erre fordítható támogatás. Sokan vitatták a közösségi finanszírozás kívánatos arányait, és a két pillér fenntartásáról is eltérően vélekedtek. Hangsúlyosan fogalmazódott meg a történelmi jogon szerzett támogatási címek arányainak változtatása. Ugyanakkor a különböző életképességű gazdaságok közötti szolidaritás fontossága is hangsúlyosan jelent meg. Egyértelmű volt az a jogos igény, hogy az új tagországok kapjanak még egy esélyt a felzárkózásra.

Közel azonosak voltak az álláspontok a termelői együttműködések, az átlátható közigazgatási intézményi struktúra kialakítása és a költség-haszon összefüggések érvényesítése tekintetében.

A Leader-megközelítést és a helyi közösségek, valamint a lokális piacok fontosságát több felszólaló is kiemelten hangsúlyozta. Nagyobb szerepet kell kapni az alulról jövő kezdeményezéseknek az objektív pályázati elbírálás feltételeinek megteremtésében is. Többen hangsúlyozták az oktatás, szaktanácsadás és főként az innováció szerepét és ezek támogatásának igényét.

Melyek azok a területek, amelyekben nem volt egyetértés?

A GMO szerepének megítélésében voltak nézetkülönbségek. Nem alakultak ki világos vélemények a kockázat kezelésének eszközrendszeréről, valamint a természeti és piaci turbulenciák kezelésének lehetőségeiről. A szociális közjavak megítéléséről, s ezen belül a nemzeti költségvetések esetleges szerepéről igen differenciáltak voltak a vélemények.

Eltérő álláspontok fogalmazódtak meg az intervenció szükségességéről, a piaci szabályozás és a minőségügyi kérdések részleteinek megítéléséről.

A közvetlen kifizetések jövőjével kapcsolatban két szélsőséges álláspont különböztethető meg: a jelenlegi szabályozás további fenntartása, illetve a mai támogatási szint drasztikus csökkentése.

A magyar álláspont kialakításához milyen javaslatok fogalmazhatók meg a KAP jövőjét illetően?

A magyar álláspontban kiemelt szerepet kapott a KAP fenntartásának igénye és a két pillér fenntartása, valamint egyértelmű volt, hogy a nemzeti támogatást fenn kell tartani az egyes országok sajátosságainak megfelelően, illetve rugalmasságot kell biztosítani a krízishelyzetekben.

A hazai álláspont egyértelmű kell, hogy legyen a mezőgazdasági termelés potenciáljának megőrzésében. Ehhez olyan európai politikai feltételeket kell megteremteni, amely érdekeltséget teremt a mezőgazdaság fejlesztésében és a környezet védelmében egyaránt. Nekünk vitális érdekünk fűződik a KAP megmaradásához.

Véleménye szerint a magyar gazdálkodók milyen karakterisztikus változásokra kell, hogy felkészüljenek 2013 után?

Ha visszatekintünk a korábbi időszakra, az eddigi folyamatos reformok, amelyek alapvetően nem hoztak radikális változásokat, mégis képesek voltak a főbb kihívásoknak megfelelni. Ezt igazolják az alábbi tények is:
- a termelés piaci orientációja megerősödött,
- a mezőgazdaság modernizációja javította Európa élelmiszer-ellátását,
- a piaci feleslegek levezetésre kerültek,
- a minőségorientált szemlélet erősödött és
- a környezeti szempontok egyre inkább beilleszkedtek a mezőgazdasági termelési folyamatba.

A közvetlen támogatás elemei fennmaradnak, de csökkenni fog a gabonafélék támogatása és eltérő lesz a kisebb és a nagyobb méretű gazdaságok támogatási intenzitása, a kisebbek javára.

Növekszik a termelői együttműködések ösztönzése, a termékpályák szervezettsége érdekében; a marketing- és tanácsadói, valamint az innovációs tevékenység nagyobb prioritást kap. A vidékpolitikai intézkedések nagyobb differenciáltságára kell felkészülni. Megfontolandó az őstermelői státusz megszüntetése és olyan üzemi formák működtetése, amelyek európai szinten is érthetők és értelmezhetők.

A KAP áttekintése után Ön szerint melyek a legfontosabb nemzeti hatáskörben eldöntendő agrár- és vidékpolitikai kérdések?

Megítélésem szerint a kedvező adottságainknak megfelelő agrárstratégiát kell kidolgozni. A nemzeti döntésekre jelentős befolyással lesznek az uniós szintű megállapodások, ezért ehhez többalternatívás szcenáriókban kell gondolkodni. Ma még nem ismeri az agrárközvélemény a lehetséges változatokat, illetve nagyon szűk körben vitatkoznak róluk. Ha valamiben, ezen a területen a nemzeti konszenzus keresése kiemelt jelentőségű, mert csak egy agrárpolitika lehet! Ezért is sajnálatos, hogy az ellenzéki képviselők nem fejtették ki álláspontjukat az Agrárakadémia ülésein és nem vettek részt a vitákban sem.

Valójában oda kell koncentrálni a támogatásokat, ahol azok a legtöbb értéket adják, tovább kell fejleszteni a közvetlen támogatási rendszert és folyamatosan egyszerűsíteni. Kérdésként merül fel, hogy minden tagországban az azonos helyzeteket azonos agrárpolitikai eszközökkel törekedjünk-e kezelni, vagy milyen mértékben célszerű figyelembe venni a nemzeti sajátosságokat? Például a vidékfejlesztési intézkedések esetében az egyes tengelyek és intézkedések aránya hogyan valósuljon meg?

A vidékfejlesztésről többen megfogalmazzák, hogy milyen eszközök segíthetik a vidéki térségek gazdasági aktivitásának diverzifikációját és foglalkoztatási lehetőségeit. Több támogatást lenne célszerű elkülöníteni a nem mezőgazdasági és környezetvédelmi tevékenységekre közvetlen EU szabályozási kapcsolattal és országhatáron átnyúló összefüggésekkel. Megfogalmazódott, hogy erősíteni kell a kohéziós politika és a vidékfejlesztés kapcsolatát. Hasznosnak ítélném az olyan kezdeményezéseket, amelyek több országot érintő programokat fogalmaznának meg; ilyen lehetne például a visegrádi országok által közösen benyújtásra kerülő, országhatárokon átívelő vidéki foglalkoztatást bővítő program.

Véleményem szerint az álláspontunk kialakítása során arra kellene törekedni, hogy a termelőknek legyen elég idejük felkészülni azoknak az eszközöknek az alkalmazására, amelyekkel a piaci jelzésekre képesek megfelelő válaszokat adni és adekvát módon alkalmazkodni. Példaként említhetők a jelenleg folyó kötelező továbbképzés tematikái, amelyek mellőzik a piaccal és az agrárpolitikával kapcsolatos ismereteket. Itt kell megemlíteni a jelenlegi szaktanácsadási rendszer alacsony hatékonyságát, amely jelentős szubjektív elemeket hordoz.

Összességében a fenti vélemények a teljesség igénye nélkül fogalmazódtak meg bennem. A III. Magyar Agrárakadémia Nádudvaron sikeres és konstruktív volt, remélhetőleg folytatódik. Az új agrárbiztos az ilyen kezdeményezések ösztönzését hangsúlyozta.

A vita várhatóan egy hosszú folyamat lesz, sok szereplővel, de alapvetően az EU-n belül, az egyes tagországok kormányai között zajlik majd. Az egyes országokon belüli érdekcsoportok, a kormányzati és civil szervezetek, érdekképviseletek és szakmai szervezetek konzultációkba való bevonása szintén nagyban hozzájárulhat a legsikeresebb nemzeti álláspontok kialakulásához. Erre is jó példaként szolgált az idei Agrárakadémia.

Ebben az évben Spanyolország és Franciaország rendez hasonló Agrárakadémiát, amelyet jó lenne, ha a magyar közvélemény is figyelemmel kísérne. Bízom abban, hogy a következő évben megrendezésre kerül a IV. Magyar Agrárakadémia Magyarországon.