AgrárHírek: A KAP jelene és jövÅ‘je – alternatívák és kérdÅ‘jelek A KAP jelene és jövÅ‘je – alternatívák és kérdÅ‘jelek ================================================================================ AgrárHírek on 2010. április 19. Ön szerint hogyan jellemezhetÅ‘ a KAP jelenlegi működése? A jelenlegi KAP kevésbé torzítja az európai és globális agrárpiacokat, kevésbé hátrányos a fejlÅ‘dÅ‘ országok szegény gazdálkodóinak, sÅ‘t a környezetszennyezÅ‘ termelésre is kevésbé ösztönöz. A közvetlen kifizetések egyenlÅ‘tlen elÅ‘nyöket biztosítanak a tagállamok és az egyes gazdák számára világos jövedelemelosztási, vidékfejlesztési vagy környezetvédelmi célok megvalósítása nélkül. A vidékfejlesztés és környezetvédelem támogatása gyakran nem kellÅ‘en megalapozott, a végrehajtás pedig nem hatékony. A közvetlen kifizetések, vagyis az SPS és SAPS a KAP költségvetésének 75%-át, a piacszabályozás pedig 5%-át teszi ki. Nincs termelési kötelezettség, de a támogatásra jogosult gazdáknak kulturállapotban kell tartaniuk a földjüket (a terület legalább évenkénti kaszálása). A gazdálkodók termelési döntéseit már nem a támogatás, hanem a piaci kereslet és kínálat befolyásolja, mert a közvetlen kifizetések legalább 90%-a nem kapcsolódik kötelezÅ‘en a termeléshez. A KAP 1992. évi reformja óta bekövetkezett változásait elemezve megállapíthatjuk, hogy az agrárpolitika jó irányba fejlÅ‘dött, de a változások tempója lassú volt. Ennek figyelembe vételével most sem várható el, hogy a szükséges alapvetÅ‘ változások rövid idÅ‘n belül megvalósuljanak. FelvetÅ‘dik a kérdés, hogy milyen rövid távú módosítások lennének összhangban a kívánatos hosszú távú eredményekkel? Milyen konkrét változtatásra van szükség ahhoz, hogy a jövÅ‘ben ne veszélyeztesse a további fejlÅ‘dést? Ön szerint a KAP rövid távú reformjával kapcsolatban melyek a legfontosabb kérdések? A KAP rövid távú reformjával kapcsolatban az alábbi kérdések vetÅ‘dnek fel: további moduláció, a támogatások felsÅ‘ határának megállapítása, kölcsönös megfeleltetés és a KAP kétpilléres rendszerének fenntartása. A modulációval az 5.000 eurót meghaladó közvetlen támogatások 10%-kal csökkennek 2012-ig (a támogatások további 4%-os csökkentése a 300.000 euró feletti kifizetésekre vonatkozik a progresszív moduláció keretében). A további modulációval a támogatási szintek kiegyenlítésére kerülhetne sor a régiók és a tagországok között a történelmi hozamok és az intervenciós árak csökkentéséhez kötÅ‘dÅ‘ támogatások korrekciója érdekében. A közvetlen támogatások adott referenciaszintre történÅ‘ mérséklése jelentÅ‘sen csökkentené a jelenlegi átlagtámogatási szintet, ezzel párhuzamosan pedig a KAP költségvetési terheit. A támogatások felsÅ‘ határának megállapítása számos hátránnyal jár. A Health Check során bevezetett marginális progresszív moduláció (capping) egyrészt nem fogja alapvetÅ‘en megváltoztatni a támogatások torz eloszlását, másrészt a magas támogatások jelentÅ‘sebb csökkentése befolyásolhatja a gazdasági hatékonyság alakulását. A támogatások felsÅ‘ határának önkényes meghatározása kihat a szerkezetváltásra is, mivel visszafogja a gazdaságok növekedését, hosszú távon pedig negatívan befolyásolja a versenyképesség alakulását. Továbbá az ilyen típusú szabályozás könnyen megkerülhetÅ‘ a gazdaságok mesterséges szétdarabolásával. A kölcsönös megfeleltetés (cross-compliance) a 2003. évi KAP reform keretében került bevezetésre a közvetlen támogatások szintjének esetleges csökkentésének megelÅ‘zése céljából. Így a gazdáknak 19 elÅ‘írásnak, gazdálkodási követelménynek kell eleget tenniük a föld jó mezÅ‘gazdasági és környezeti állapotának fenntartása érdekében (az új tagországokban fokozatosan vezetik be az elÅ‘írásokat). Ezen felül a tagállamoknak az állandó legelÅ‘k arányát is fenn kell tartaniuk (a referenciaév állapotához viszonyítva) és átfogó tanácsadó rendszert kell kialakítaniuk a kölcsönös megfeleltetés biztosítása érdekében. A kölcsönös megfeleltetés egyes gazdák részérÅ‘l jelentÅ‘s ellenállásba ütközik, sÅ‘t jövÅ‘je is megkérdÅ‘jelezhetÅ‘. Lehet érvelni azzal, hogy a kölcsönös megfeleltetésnek nincs hátránya, ugyanakkor jelentÅ‘s elÅ‘nye sincs. A Health Check sem változtatott a helyzeten, így továbbra is kétséges, hogy a kölcsönös megfeleltetés hatékonyan képes-e környezetvédelmi elÅ‘nyöket biztosítani. További kérdés, hogy a KAP kétpilléres formáját célszerű-e fenntartani. A pillérek közötti különbségek elmosódtak, nem csekély mértékben a kölcsönös megfeleltetésnek köszönhetÅ‘en. A két pillér összevonásának hátrányai ugyanakkor meghaladják az elÅ‘nyeit. A pillérek összevonása aláásná az elsÅ‘ pillér felszámolásának hitelét, ami a KAP-reform hosszú távú célkitűzése. Ön szerint mely területekre célszerű koncentrálni a 2013 utáni KAP céljait illetÅ‘en? Az új KAP célkitűzéseit az alábbi területekre célszerű összpontosítani: a fenntarthatóság, az innováció, a kutatás és fejlesztés támogatásával a versenyképesség elÅ‘mozdítása, a katasztrófák és kockázatok kezelése, a kohézió elÅ‘segítése. Ugyanakkor indokolt a gazdaságok jövedelemtámogatásának és a méltányos fogyasztói árak garantálásának fokozatos feladása. Az élelmezésbiztonságot a mezÅ‘gazdasági technológia folyamatos fejlesztésével és a szegény, élelmiszerhiánnyal küszködÅ‘ országok termelésének támogatásával érhetjük el hatékonyan, nem pedig segélyezéssel. Jelenleg nincs egységes álláspont a tagországok között az 1. és 2. pillér jövÅ‘jét illetÅ‘en. Önnek mi errÅ‘l a véleménye? A 2. pillér összege és jelentÅ‘sége az elmúlt idÅ‘szakban nÅ‘tt (amely tendencia várhatóan a jövÅ‘ben is fennmarad), de így is a KAP költségvetésének csupán 20%-át teszi ki. A vidékfejlesztési támogatás a nemzeti társfinanszírozással együtt is a közvetlen kifizetéseknél jóval kisebb összeget képvisel. A 2. pillér célja a versenyképesség fokozása, a természeti környezet fenntartása és szükség szerinti védelme, valamint a tágabb értelemben vett vidékfejlesztés elÅ‘segítése a három tengely 26 intézkedése keretében (a LEADER jelenti a negyedik tengelyt). AZ EU-ban a támogatási elÅ‘irányzat 44%-a környezetvédelmi és földhasznosítási, 34%-a versenyképességi, 22%-a tágabb értelemben vett vidékfejlesztési célokat szolgál (jelentÅ‘s tagállami hangsúlykülönbségek mellett!). A LEADER programokra jut az elÅ‘irányzott támogatások 6%-a, technikai segítségnyújtásra pedig 3%-a. A határozott állásponttal rendelkezÅ‘ tagországok eltérÅ‘ véleményeket fogalmaztak meg a közvetlen kifizetések reformjával kapcsolatban. Míg Franciaország és Írország a moduláció 10%-os növelését javasolja, vagyis a közvetlen kifizetések további 10%-os átcsoportosítását javasolja a 2. pillérbe, addig Németország a közvetlen támogatások legalább 50%-os, az Egyesült Királyság pedig 100%-os leépítését szorgalmazza 2013-2020 között. A fentebb ismertetett álláspontok alapján a KAP-reform következtében az 1. pillér hektáronkénti kifizetései a tagországok döntÅ‘ részében várhatóan alacsonyabbak lesznek a 2013. évi szintnél. Ausztriában, Spanyolországban vagy Svédországban az 1. pilléres támogatások már ma is jelentÅ‘sen alacsonyabbak, mint Németországban. De ugyanezt tapasztalhatjuk Lettország, Észtország, Litvánia és Magyarország esetében is. Mivel az EU közvetlen támogatásai az egyes gazdaságokat eltérÅ‘ mértékben érintik, a kifizetések nagysága vonatkozhatna arra a legalacsonyabb szintre, ami számos tagországban jellemzÅ‘. Az új tagországok zöme, de Spanyolország és Portugália is hektáronként legfeljebb 200 euró támogatást kap. Vita tárgya lehet, hogy az állattartó gazdaságok hektáronkénti támogatásánál figyelembe vegyék-e az állatprémiumok összegét is. Más vélemények az 1. pillér fokozatos megszüntetését követelik. Izgalmas kérdés a nemzeti társfinanszírozás jövÅ‘beni aránya... A nemzeti társfinanszírozás aránya is vita tárgyát képezi az EU költségvetési vitájában. Kérdéses, hogy az új tagállamok, azaz a konvergencia régiók 2013 után továbbra is preferenciát fognak-e élvezni, s ha igen, milyen mértékben a vidékfejlesztési támogatások nemzeti társfinanszírozásában? Jelenleg az I. és III. tengely általános társfinanszírozási aránya 50%, a konvergencia régiókban 75%; a II. tengely és a LEADER általános társfinanszírozási aránya 50%, a konvergencia régiókban 80%; az új kihívások (klímavédelem, vízgazdálkodás, biodiverzitás megÅ‘rzése) általános társfinanszírozási aránya 75%, a konvergencia régiókban pedig 90%. Az EU 27 tagországában 172 millió hektár mezÅ‘gazdasági területre 2013-ban 45,6 milliárd euró közvetlen támogatás jut, ami hektáronként átlagosan 265 eurót jelent. Egyre határozottabban fogalmazódik meg a mezÅ‘gazdaság közjavakat elÅ‘állító szerepe a versenyképesség javítása mellett. Ön szerint hogyan történjen e két célkitűzés kezelése az új KAP-on belül? Vitathatatlan tény, hogy a prosperáló mezÅ‘gazdasági szektor létfontosságú a vidékfejlesztés, a tájkép megÅ‘rzése és a hosszú távú élelmezésbiztonság érdekében. A gazdák által elÅ‘állított piaci magánjavakat azonban a fogyasztóknak kell(ene) megfizetni, a közpénzeket pedig a közjavak elÅ‘állításának ösztönzésére célszerű felhasználni. A versenyképesség javításához szükséges gazdaságpolitikai eszközök többsége a nemzeti kormányok kezében van. Az innováció, a kutatás és a műszaki fejlesztés uniós szintű ösztönzése hozzáadott értéket képvisel. Az innováció ugyanis a gazdasági növekedés kulcsfontosságú hajtóereje, ezért a KAP-nak is az innováció elÅ‘segítésére kellene koncentrálnia. Európa nagyobb régióiban a hasonló gazdasági, agronómiai, környezeti és szociális feltételeknek köszönhetÅ‘en nagyságrendi megtakarítások érhetÅ‘k el a kutatási erÅ‘források összevonásával, ráadásul igen magas a mezÅ‘gazdasági K+F beruházások megtérülési rátája. Az innováció az új technológiák ösztönzésével és elterjesztésével mozdítható elÅ‘, amit azonban akadályozhat a hiányos információ és a kockázatkerülÅ‘ magatartás. Az új technológiákra vonatkozó információnyújtás pedig alapvetÅ‘ feltétel az újabb technológia elterjedéséhez, amiben nagy hiányosságok tapasztalhatók. EbbÅ‘l következik, hogy célszerű az információáramlást elÅ‘segítÅ‘ tevékenységek, demonstrációs projektek, új technológiák tesztelésének és tanúsítási rendszerének, a tanácsadási szolgáltatásoknak és tudásparkoknak a támogatása. A 2. pillér keretében nyújtott versenyképességi támogatásokat az új technológiák létrehozására és elterjesztésére kellene fordítani a mezÅ‘gazdaságban, az élelmiszeriparban és a vidéki erÅ‘források területén. A beruházási támogatások az új tagországokra korlátozva felzárkóztatási célból átmeneti idÅ‘szakra fenntarthatók. A beruházási támogatásokat innovációs támogatásokká célszerű átalakítani jelentÅ‘s innovációs potenciált képviselÅ‘ kockázatos beruházások ösztönzése érdekében a kapcsolódó kutatási és tanácsadó rendszerekkel együtt, benchmarking alapján modellgazdasági hálózatba beágyazva. A vízbuborék ugyanis nem fenntartható és törékeny: ma 6,8 milliárd ember ugyanannyi vízmennyiségen osztozik, mint a 300 millió globális népesség a római birodalom idején. Az élelmiszerlánc mintegy 30-40%-os veszteségének (termesztési, szállítási, raktározási, feldolgozási, marketing és fogyasztási veszteségek) mérséklésével változatlan feltételek mellett egyrészt növelhetÅ‘ az élelmiszer kínálata, másrészt csökkenthetÅ‘ a fajlagos vízfelhasználás. Az Agrárakadémia rendezvényein is erÅ‘teljes hangsúlyt kapott a piacszabályozás kérdése. Ön szerint a KAP-reform keretében milyen kérdéseket kellene mérlegelni? A piaci stabilitás garantálása abból indul ki, hogy a gazdákat meg kell védeni a kockázattól, pedig más eszközök is rendelkezésre állnak az árstabilizációval kapcsolatos problémák kezelésére a szubszidiaritás elvének alkalmazásával. Az Európai Bizottságban is többször szóba került egy közös kockázatkezelÅ‘ rendszer kialakítása a termelés- és áringadozás kompenzálása céljából. Az elÅ‘re nem látható árzuhanások következményeivel szemben védelmet jelenthet a pénzügypolitika (azon belül az adópolitika) is, ha lehetÅ‘séget ad a nyereségek és veszteségek több éven át tartó kiegyenlítésére, valamint kamatmentes hitelek felvételére. A pénzügypolitika nem a KAP, hanem a tagállamok hatáskörébe tartozik, így egyes tagállamok (pl. Hollandia, Olaszország) már ma is alkalmaznak ehhez hasonló megoldásokat a pénzügyi és gazdasági válság hatásainak enyhítése céljából. Továbbá a tagországok rendelkeznek nemzeti katasztrófa alapokkal is, amelyekbÅ‘l szükség esetén sürgÅ‘sségi segélyeket nyújtanak. Az EU az Európai Állatgyógyászati Alap és az Európai Unió Szolidaritási Alap keretében is nyújt segélyeket az egyes tagállamok nemzeti alapjai mellett a fertÅ‘zÅ‘ állatbetegségek és természeti katasztrófák által okozott károk fedezésére. A KAP szerepe a piaci stabilitás kérdésében tehát arra korlátozódna, hogy a jelenlegi piaci intervenciókat felváltaná a biztonsági háló kiépítése (rövidtávon) és jogi kereteket biztosítana az egyéb kockázatkezelÅ‘ rendszerek működtetéséhez (támogatás az egyénileg megkötött biztosításokhoz, kötelezÅ‘ részvétel stb.). Esetleg anyagi többletforrásokat is nyújthat a katasztrófák által okozott károk enyhítését szolgáló nemzeti sürgÅ‘sségi segélyalapokhoz (a katasztrófák igen ritkán következnek be, de jelentÅ‘s és kiterjedt következményekkel járnak). Az EU tagországai is vonakodhatnak attól, hogy kizárólag a piacra bízzák az élelmezésbiztonság garanciáját, amelyet veszélyeztethet az élelmiszer-vásárlást ellehetetlenítÅ‘ gyors piaci árnövekedés, háború vagy embargó. 2050-re meg kellene duplázni a világ élelmiszer-termelését, csökkenÅ‘ termÅ‘föld mellett. Hogyan látja megvalósíthatónak ezt a fontos célkitűzést? Az urbanizációs folyamat is értékes termÅ‘földet vesz el a mezÅ‘gazdaságtól (1 millió fÅ‘ 40 ezer hektár területet igényel). Az urbanizációval átmenetileg emelkedhet az egy fÅ‘re jutó GDP, de hosszabb távon ez a földterület értékesebb lenne a mezÅ‘gazdaság számára, mert a klímaváltozás felgyorsulása többe kerül az emberiségnek, mint az urbanizáció rövid távú haszna. Mindez a földterületért folytatott ádáz harcot feltételez, vagyis a pénzügyi és gazdasági válság után ez visszatérÅ‘ probléma lesz. EbbÅ‘l következik, hogy az élelmiszer-termelés növekedéséhez elsÅ‘sorban a fajlagos hozamok emelkedése járulhat hozzá, vagyis a technológia fejlÅ‘dése lesz a meghatározó, ami a kutatási és fejlesztési támogatások növelését feltételezi. Az élelmiszer-termelésnek évi 2%-kal (a mai 1% helyett) kell emelkedni, hogy a világnépesség számára 2050-re elegendÅ‘ élelmet állítsunk elÅ‘. Ez még inkább elÅ‘térbe helyezi a biotechnológia alkalmazását. A világ mind több országában fognak GM növényeket termeszteni függetlenül attól, hogy az Európai Unió milyen gyorsan, illetve egyáltalán engedélyezi azokat vagy sem. Az is nyilvánvaló, hogy a Közösség nem képes csökkenteni függÅ‘ségét a mezÅ‘gazdasági nyersanyagimporttól. Az EU tehát két lehetÅ‘séggel áll szemben: vagy elfogadja élelmiszer-kibocsátásának visszaesését és az import (különösen húsfélékbÅ‘l) növekedését, vagy tudomásul veszi a nemzetközi piac változásait, és ennek veti alá a GM növények politikai és emocionális motivációktól sem mentes engedélyezési eljárását a szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett. A GM növények egyértelműen hozzáadott-értéket jelentenek az állattenyésztés számára. Ön szerint az új KAP milyen válaszokat adjon a vidéki szegénység csökkentése érdekében? A szegénység, vagy a relatív lemaradás az EU számos vidéki régiójában létezÅ‘ realitás, különösen az új tagállamokban és a régi tagországok marginalizálódott régióiban, ugyanakkor virágzó és jó teljesítményt nyújtó vidéki régiókra is van példa. A szegényebb régiókban általában nagyobb a mezÅ‘gazdaság súlya. Érvelhetnénk azzal, hogy a KAP célkitűzése a szegénység csökkentése és a kohézió elÅ‘segítése. A vidéki szegénységnek azonban két dimenziója van: a vidéki régiók szegénysége (a vidéki régiók összehasonlítása más régiókkal) és a vidéki régiókban elÅ‘forduló szegénység (a vidéki régiók legszegényebb rétegeinek összehasonlítása a vidéki régiók átlaglakosságával). A KAP hatáskörébe tartozik az elsÅ‘ probléma, de a második a szociálpolitika része tagállami hatáskörben. A vidékfejlesztés és a kohézió támogatását célzó új intézkedések kidolgozásánál a szegénység csökkentését közvetett módon, vagyis a szegény régiók növekedési és fejlÅ‘dési potenciáljának fokozásával célszerű elérni a közvetlen pénzjuttatások helyett. A szélesebb körű vidékfejlesztés támogatását térségi alapon és általános stratégia keretében kell meghatározni projekttámogatás helyett. A térségi politika azt jelenti, hogy a régiókat elÅ‘segítjük térségi vagyonuk (tÅ‘kéjük) növelésében, kisebb hangsúlyt fektetve a különbségek csökkentésére, míg fokozottan támogatjuk a lehetÅ‘ségek megteremtését a térségi versenyképesség növelése érdekében. A szóba jöhetÅ‘ agrárpolitikát az agglomeráció fejlÅ‘désének az érdekébe kell állítani: a vidéki munkaerÅ‘ minÅ‘ségének növelése (a munkaerÅ‘ minÅ‘sége és szerkezete tekintetében), az üzleti szolgáltatásokhoz és a műszaki ismeretekhez való hozzáférés biztosítása, az infrastruktúra javítása és a szolgáltatások, valamint a szórakozási lehetÅ‘ségek garantálása. A humán tÅ‘kébe történÅ‘ befektetések különösen növelik a munkatermelékenységet és a munkaerÅ‘ ágazatközi és regionális mobilitását. A vidékfejlesztési politikát tehát célszerű összehangolni a regionális és tagállami politikákkal is.