Össztűz a szárnyasokra?

A tollfosztás miatt már a svédek is állatkínzással vádolják a magyarokat. A liba- és kacsatartók szerint piacszerzés állhat a rágalmak a mögött.

A víziszárnyasok nevelése sokat veszített népszerségéből az utóbbi évtizedekben, de sokan ma is jól jövedelmező üzletnek tartják. Kiskunfélegyháza és Kiskunmajsa környékén sokaknak szinte az egyetlen bevételi forrásnak számít. Nem véletlen, hogy a térség baromfi-feldolgozó üzemei ellen indított offenzívák alaposan megviselték a liba- és kacsatartókat. A helyzeten nem sokat változtatott az sem, hogy a szentesi feldolgozó múlt héttől újraindította a hízott libák vágását - tudta meg a Petőfi Népe.

A liba- és kacsatartók fokozódó aggodalommal figyelik az eseményeket, nyilatkozni, szerepelni szinte senki nem akar. A petőfiszállási Móczár Lászlóék a kivételek közé tartoznak. A családfő távollétében felesége fogadta munkatársunkat. Elmondta: nagyjából a rendszerváltással egy időben kezdtek el víziszárnyasokkal foglalkozni. Kezdetben libát tartottak, kilenc éve aztán átváltottak kacsára. A kacsák nevelése jóval egyszerűbb, ráadásul kevésbé költségigényes, mint a meglehetősen érzékeny libáké. Egy megyebeli feldolgozóval állnak szerződéses viszonyban. Jelenleg egyetlen madaruk sincs, de már várják az újabb szállítmányt. Egy-egy turnusban átlagosan négy-ötezer kiskacsa érkezik. A szárnyasokat tíz hétig nevelik, aztán valamennyit tovább-viszik, tömni.

Móczárékat nem érintette a szentesi feldolgozó átmeneti leállítása. S bár a híradásokban állandóan figyelemmel követik az ágazattal kapcsolatos híreket, még most sem értik, miért épp a szentesi feldolgozót szemelte ki az elhíresült bécsi székhelyű állatvédelmi alapítvány. Legújabban pedig a svédek a tollfosztás miatt állatkínzással vádolják a magyarokat az uniónál.

Móczárék meggyőződése, hogy az ügy hátterében nem is anynyira az állatkínzásnak minősülő tömés, mint inkább egyes alapítványok és állatvédő szervezetek által mesterségesen gerjesztett piaci indulatok állnak.

Nagyjából ezt a véleményt osztotta Takács László, a Baromfi Terméktanács igazgatója is, aki egy Kiskunfélegyházán tartott szakmai tanácskozáson leszögezte: a tapasztalatok azt mutatják, hogy aki hangosabb volt, és harciasabban kiállt az érdekei mellett, az jobban célkeresztbe került, mint az, aki csendben, nyugodtan tette a dolgát. Hozzátette: különböző gazdasági okok miatt és nem utolsó sorban az állatvédő szervezetek támadásai miatt az elmúlt esztendőben Magyarországon a libatermelés tíz százalékkal esett vissza a 2007-eshez képest.

Lőrincz Tibor, a félegyházi önkormányzat mezőgazdasági bizottságának elnöke úgy véli, jelenleg a magyar mezőgazdaság számára a legnagyobb problémát a külföldről behozott gyenge minőségű termékek jelentik.  Egyedül a baromfiágazat az a terület, mely eddig képes volt ellenállni a multinacionális tőke térnyerésének.

A városatya arra kérte a Baromfi Terméktanács igazgatóját, hasson oda, hogy – a jelenleg hatályos közép- és hosszú távú helyett – az illetékesek olyan azonnali stratégiát dolgozzanak ki, amelyik képes hatékonyan megakadályozni, hogy külföldi érdekeltségek résztulajdont szerezhessenek a magyar baromfiágazatban. Lőrincz Tibor szorgalmazta azt is, hogy az uniós képviselőink tegyenek meg mindent azért, hogy a magyar áruk a közösség régebbi tagállamaiéval azonos védelmet kapjanak.

Az egyik libatartó szerint az állatvédők minden vádaskodása merő rágalom, ami egyetlen célt szolgál: kiszorítani a magyarokat a piacról. Az sem igaz, hogy a pecsenyelibákat tépik. Valóban van egy-két libatartó, aki megtépi a hasán a libákat, merthogy akkor még jobban híznak. De ez a legrosszabb indulattal sem minősíthető kínzásnak.