AgrárHírek: Össztűz a szárnyasokra? Össztűz a szárnyasokra? ================================================================================ Forrás: BAON.hu on 2009. február 06. A víziszárnyasok nevelése sokat veszített népszerségébÅ‘l az utóbbi évtizedekben, de sokan ma is jól jövedelmezÅ‘ üzletnek tartják. Kiskunfélegyháza és Kiskunmajsa környékén sokaknak szinte az egyetlen bevételi forrásnak számít. Nem véletlen, hogy a térség baromfi-feldolgozó üzemei ellen indított offenzívák alaposan megviselték a liba- és kacsatartókat. A helyzeten nem sokat változtatott az sem, hogy a szentesi feldolgozó múlt héttÅ‘l újraindította a hízott libák vágását - tudta meg a PetÅ‘fi Népe. A liba- és kacsatartók fokozódó aggodalommal figyelik az eseményeket, nyilatkozni, szerepelni szinte senki nem akar. A petÅ‘fiszállási Móczár Lászlóék a kivételek közé tartoznak. A családfÅ‘ távollétében felesége fogadta munkatársunkat. Elmondta: nagyjából a rendszerváltással egy idÅ‘ben kezdtek el víziszárnyasokkal foglalkozni. Kezdetben libát tartottak, kilenc éve aztán átváltottak kacsára. A kacsák nevelése jóval egyszerűbb, ráadásul kevésbé költségigényes, mint a meglehetÅ‘sen érzékeny libáké. Egy megyebeli feldolgozóval állnak szerzÅ‘déses viszonyban. Jelenleg egyetlen madaruk sincs, de már várják az újabb szállítmányt. Egy-egy turnusban átlagosan négy-ötezer kiskacsa érkezik. A szárnyasokat tíz hétig nevelik, aztán valamennyit tovább-viszik, tömni. Móczárékat nem érintette a szentesi feldolgozó átmeneti leállítása. S bár a híradásokban állandóan figyelemmel követik az ágazattal kapcsolatos híreket, még most sem értik, miért épp a szentesi feldolgozót szemelte ki az elhíresült bécsi székhelyű állatvédelmi alapítvány. Legújabban pedig a svédek a tollfosztás miatt állatkínzással vádolják a magyarokat az uniónál. Móczárék meggyÅ‘zÅ‘dése, hogy az ügy hátterében nem is anynyira az állatkínzásnak minÅ‘sülÅ‘ tömés, mint inkább egyes alapítványok és állatvédÅ‘ szervezetek által mesterségesen gerjesztett piaci indulatok állnak. Nagyjából ezt a véleményt osztotta Takács László, a Baromfi Terméktanács igazgatója is, aki egy Kiskunfélegyházán tartott szakmai tanácskozáson leszögezte: a tapasztalatok azt mutatják, hogy aki hangosabb volt, és harciasabban kiállt az érdekei mellett, az jobban célkeresztbe került, mint az, aki csendben, nyugodtan tette a dolgát. Hozzátette: különbözÅ‘ gazdasági okok miatt és nem utolsó sorban az állatvédÅ‘ szervezetek támadásai miatt az elmúlt esztendÅ‘ben Magyarországon a libatermelés tíz százalékkal esett vissza a 2007-eshez képest. LÅ‘rincz Tibor, a félegyházi önkormányzat mezÅ‘gazdasági bizottságának elnöke úgy véli, jelenleg a magyar mezÅ‘gazdaság számára a legnagyobb problémát a külföldrÅ‘l behozott gyenge minÅ‘ségű termékek jelentik. Egyedül a baromfiágazat az a terület, mely eddig képes volt ellenállni a multinacionális tÅ‘ke térnyerésének. A városatya arra kérte a Baromfi Terméktanács igazgatóját, hasson oda, hogy  a jelenleg hatályos közép- és hosszú távú helyett  az illetékesek olyan azonnali stratégiát dolgozzanak ki, amelyik képes hatékonyan megakadályozni, hogy külföldi érdekeltségek résztulajdont szerezhessenek a magyar baromfiágazatban. LÅ‘rincz Tibor szorgalmazta azt is, hogy az uniós képviselÅ‘ink tegyenek meg mindent azért, hogy a magyar áruk a közösség régebbi tagállamaiéval azonos védelmet kapjanak. Az egyik libatartó szerint az állatvédÅ‘k minden vádaskodása merÅ‘ rágalom, ami egyetlen célt szolgál: kiszorítani a magyarokat a piacról. Az sem igaz, hogy a pecsenyelibákat tépik. Valóban van egy-két libatartó, aki megtépi a hasán a libákat, merthogy akkor még jobban híznak. De ez a legrosszabb indulattal sem minÅ‘síthetÅ‘ kínzásnak.