Ha egész életedben boldog akarsz lenni, legyél kertész!

Beszélgetés Kósa Sándorral, a nagykőrösi KER-TÉSZ Értékesítő Szövetkezet ügyvezetőjével

A nagykőrösi irodában 2009. április 6-án beszélgetek Kósa Sándor ügyvezetővel, aki elmondja, hogy jelenleg 62 fő a Szövetkezet tagjainak száma, s ennek döntő többsége magánszemély. Az elmúlt évben a tagi árbevétel 364 millió Ft volt. A Szövetkezet összesen 800 hektáron gazdálkodik, 100 hektáron zöldségféléket termelnek, s ebből a fóliás termelés 20 hektárt tesz ki. Gyümölcsféléket - többnyire meggyet, szilvát és almát - 700 hektáron termesztenek.

Hogyan segíti a Szövetkezet a tagok által megtermelt termékek értékesítését?

Meg kell különböztetni a tagok közvetlen értékesítését, és az úgynevezett központi, vagyis a Szövetkezeten keresztüli értékesítést. Jellemzően a nagyobb gyümölcs és zöldségtermelők preferálják a központi értékesítést, míg a kissebek inkább a saját értékesítést. Egyik fő partnerünk a TESCO volt, de a múlt évben „piros minősítést” kaptunk tőlük, és így megszűnt ez a kapcsolat. Ez azonban nem okozott gondot, nincs visszaesés, mert a CBA és a Penny Market növekvő mennyiségben veszi át termékeinket. Emellett még sokfelé értékesítünk. Jelentős exportot bonyolítunk Nyugat-Európába és Oroszországba, az összes értékesítés fele exportra megy. Meg kell jegyeznem, hogy teljesen azonos feltételeknek kell megfelelnünk úgy az export, mind a belföldi értékesítéseink során. Úgy látom, hogy az orosz export akár nagyobb arányban is növelhető lenne.

Közben bejött az összesen két helyiségből álló irodába Sánta Péter, aki a Szövetkezet egyik meghatározó tagja. Elmondja, hogy 1,3 hektáron állítanak elő zöldségféléket és gyümölcsöt. Éppen most végeztek a fóliás saláta értékesítésével és kezdik az uborka- és paradicsompalánták kiültetését… A Sánta család 15 éve él kertészetből, már a nagyszülők is ezzel foglalkoztak. Sánta Péter már egyetemista korában is fóliázott, az egyetem elvégzése után pedig fizikát és testnevelést tanított. Ezt követően vágtak bele a kertészkedésbe. Annak ellenére, hogy szeretik a jelenlegi munkájukat, nem örülnének neki, ha a hatéves kislányuk is ezt a szakmát folytatná. És sorolja a nehézségeket: két-három hét alatt 40 ezer db salátát kell kivágni és értékesíteni, s ez óriási megterhelést jelent az egész családra ebben az időszakban. Szerinte ilyenkor „még a szomszéd macskája is salátázik”. Aztán a meggyszüret sem sétagalopp, mert lehetnek olyan időjárási körülmények, amikor két-három nap alatt tönkremegy a termés, ha nem sikerül nagyon gyorsan leszedni. Most is sietnie kell, mert sürget a munka. Mi pedig folytatjuk a beszélgetést az ügyvezetővel. A valamikor híres-neves Nagykőrösi Konzervgyár jelenéről kérdezem…

A konzervgyár ún. törzsgyára már öt éve nem üzemel. Valamikor pedig három és félezer embernek adott munkát a főidényben és Szovjetunióba szállították a sok konzervet, külön iparvágányról.

Nincs lehetőség a régi konzervgyár legalább részbeni újjáélesztésére?

Arra nem látok lehetőséget, de a helyi élelmiszer-ipari szakközépiskola szervezésében jelenleg formálódik egy kisebbfajta konzervüzem létrehozása. Ha ez megvalósul, akkor a szövetkezeti tagok termelésének egy részét is fel lehet dolgozni helyben, ami komoly növekedési potenciált jelentene.

Milyen fejlesztéseket valósítottak meg az elmúlt két évben?

Erről egy külön részletes kimutatást készítettek munkatársaim, mert nagyon sokféle eszközt, technológiát és különböző gépeket szereztünk be, de épületetekkel is gazdagodtunk. A legnagyobb beruházásunk a 384 millió Ft összegű hűtőház volt, de vettünk 3 db hűtőautót és 6 db gyümölcsszállító kocsit is. Vásároltunk még ezenkívül válogatógépeket, gyümölcsmosót, csomagolót, rakodó és szállító gépeket, berendezéseket. Két év alatt összesen 500 millió Ft-ot költöttünk fejlesztésre. Ennek 55%-a uniós támogatás, a többit pedig hitelből finanszíroztuk. Ezekre a fejlesztésekre feltétlen szükség volt, mivel csak piacképes áruval érdemes kereskedni. Egyébként a gazdasági eredményeink visszaigazolják ezen befektetések célszerűségét, mert ki tudjuk gazdálkodni a kamatokat és a tőketörlesztéseket is. Versenyképességünk megtartása érdekében a jövőben is a legkorszerűbb technológiát tervezzük beszerezni, mert egyébként vesztesei lehetünk a piaci küzdelemnek. Továbbra is bátran fejlesztünk, de az ésszerű kockázatvállalás mértékét soha nem lépjük túl. Ezt azért is mondom többes számban, mert a fejlesztés kérdéseiben minden esetben a Szövetkezet vezető testületei döntenek.
Egyébként a TÉSZ-ek jelenlegi legnagyobb problémája a forgóeszköz-igény finanszírozása. Véleményem szerint ez ma kulcskérdés a TÉSZ-ek további megerősödése szempontjából. Mivel a szövetkezetek nem rendelkeznek kellő saját tőkével, ezért likviditásuk javításához kormányzati segítségre is szükség van. Ellenkező esetben nem tudjuk továbbvinni az elért eredményeket és komoly veszteségek érhetik a TÉSZ mozgalmat.

Kimegyünk a Hosszúhát dűlőbe, ahol három család fóliázik, összesen egy hektár területen...

Ez egy 8 aranykoronás homoktalaj. Sima fúrt kutakból csepegtető öntözést valósítunk meg. Jelenleg még vágjuk a szépen fejlett salátákat, amelyek tömött állományúak és egészségesek.

 
Ezeket ez év január 23-án ültettük ki tápkockákkal, és április elsejétől kezdtük a vágást. A palántanevelőben a fűtést két darab ún. „fekvőkémény”-nyel oldjuk meg, amelyek a fóliasátor teljes hosszában kerültek kialakításra. Fűtésük fahulladékkal történik, és középen egy vaskéményen távozik a füst.

Milyen növény következik a saláta után?

Már kiültetésre vár a cserepes paradicsompalánta, amely eléri a 15 cm magasságot is. Talajfertőtlenítést nem alkalmazunk 1992 óta és amint látható, a gyönyörűen fejlett saláták azt mutatják, hogy egészséges a talaj. Gyomírtószert egyáltalán nem használunk, a „kapazint” viszont igen, és van, amikor puszta kézzel nyűjük ki a gyomokat. A salátát kétszer permeteztük ezrelékes arányban háti permetezővel. Kombinált műtrágyából 10 dkg-ot használunk négyzetméterenként.

Közben átmegyünk a következő fóliasátorba, ahol már betakarították a salátát, és rotációs kapával forgatják a talajt. Aki a gépet irányítja, a Szövetkezet ügyvezetőjének öccse, Kósa István agrármérnök.
Tőle kérdezem, hogy mióta fóliázik?

Fóliát először 1962-ben láttam. Azóta persze sok a változás. Fő hivatásként a kertészkedést 1969-ben kezdtem el. Ebben a fóliasátorban hideghajtatásos technológiát alkalmazunk, mert drága lenne a fűtés. A 40 év tapasztalatait felhasználva és a technológia fejlődésével is lépést tartva olyan termesztéstechnológiát valósítunk meg, amely fűtés nélkül is jó eredményeket hoz. Én 40 éve mindennap írom a termesztéssel kapcsolatos adatokat, információkat. Ebből különböző statisztikákat és diagrammokat is összeállítok. Az elemzéseim azt támasztják alá, hogy nem éri meg a fűtés, mert nem vagyunk versenyképesek a kedvezőbb éghajlatú országok termelőivel szemben. Az eredményességnek persze fontos feltétele a piac éven belüli változásaihoz való legmegfelelőbb alkalmazkodás is. Egyébként megjegyzem, hogy a kertészeti szakmában a rendszerváltás előtt is piacgazdálkodás volt, mivel az árakat akkor is a kereslet-kínálat határozta meg. Úgyhogy ebben az ágazatban már korábban megtörtént a rendszerváltás.

Milyen nagyságú területen gazdálkodnak?

Összesen 4 ezer négyzetméteren termelünk, ez egy igazi családi kertészet, a feleségem és a felnőtt gyerekeink segítenek az idénymunkákban. Ha jól csináljuk, akkor ebből meg lehet élni. Salátát és paradicsomot termesztünk. Úgy gondolom, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy tökélyre fejlesszük ennek a két kultúrának a technológiáját, úgy a szakmai fogásokat, mind a piachoz való igazodást illetően. Tapasztalataimat szívesen továbbadom a fiataloknak, szinte nincs olyan év, hogy egy-két egyetemi, vagy főiskolai szakdolgozat ne készülne az általam rendszerezett adatok és tapasztalatok felhasználásával.

Közben Kósa István tovább folytatja a talajforgatást a hét lóerős rotációs traktoros kapájával.
Ön szerint mi a nagykőrösi kertészek és a Szövetkezet sikerének titka?
- kérdezem befejezésül Kósa Sándor ügyvezetőt.

Kedvező az éghajlat, itt a második legtöbb a napfényes órák száma az országban. Él az emberekben egyfajta hagyományos kertészet-szeretet. S persze ehhez párosul a szorgalom és az odaadás, amely szintén nagyon jellemzi az itt élőket. Azt is fontosnak tartom, hogy a tapasztalatokat az idősebbek folyamatosan átadják a fiataloknak, így a tudás szervesen megy tovább és hasznosul. A fiatalok komoly szerepet játszanak a Szövetkezetben, és megfelelő szakmai végzettséggel is rendelkeznek. És még egy nagyon fontos: a kertészet egy nagyon szerethető foglalkozás. Egy japán közmondás szerint, ha két napig boldog akarsz lenni, rúgjál be, ha három napig, akkor keress magadnak egy jó nőt, de ha egész életedben boldog akarsz lenni, akkor legyél kertész!

Készült az Európai Unió, a Magyar Köztársaság Kormánya és az ÚMVP irányító hatóságának támogatásával.