Százhúszat verő szív

Beszélgetés Tóth Tamás sümegi mezőgazdasági vállalkozóval

Mielőtt a múlt évi EMVA beruházásról beszélgetnénk, meg kell kérdeznem, hogyan éli meg a tejpiaci válságot egy 400 db tejelő állománnyal rendelkező gazda?

Természetesen én is nagyon nehezen, a többi tejtermelőhöz hasonlóan. Egy évvel ezelőtt még 93-95 Ft-ot adtak egy liter tejért, ma pedig még a 60 Ft-ot sem lehet elérni. Így minden megtermelt liter tej után 20 Ft a veszteségünk. Ennek ellenére csináljuk, mert a szarvasmarha-tenyésztésből nem könnyű kiszállni, és abban is reménykedünk, hogy előbb-utóbb csak javul a tej pozíciója. A jelenlegi helyzet persze nem sok jóval kecsegtet, mindenki előtt ismeretes, hogy az oroszok és ukránok tömegével viszik el a tejelő teheneket Magyarországról. Azt hallani, hogy komoly dotációt kapnak a kormányuktól. Ha ez folytatódik, a hazai tehenészetek jelentős része felszámolódik. Egyébként a vágómarhának is nagyon jó ára van mostanában, és keresik is, jóformán mindegy, hogy milyen a minőség. Összefoglalva azt tudom mondani, hogy nagyon nehezen bírjuk ezt az irreálisan alacsony tejárat. Annak ellenére veszteséges a tejtermelésünk, hogy az elmúlt években folyamatosan fejlesztettünk úgy a tehenészetben, mind a takarmánytermelésben. Ennek eredményeként a legkorszerűbb technológiával dolgozunk, és mégis csak a veszteség halmozódik napról napra.

Ön szerint mi lenne a megoldás ebben a nehéz helyzetben?

Ebből a nehéz piaci helyzetből is előre szeretnék „menekülni”. Azt tervezem, hogy egy mini tejfeldolgozót hozunk létre itt a telepen. A tejen kívül túrót, néhány sajtfélét és egyéb tejterméket állítanánk elő. Itt a Balatonhoz viszonylag közel biztos piaca lenne az általunk előállított friss és garantáltan jó minőségű termékeknek. Ezzel a beruházással 6-7 főnek teremtenénk új munkahelyet, mivel nemcsak a tejfeldolgozó üzemeltetéséhez, hanem a kereskedelembe történő kiszállításhoz is szükség lenne új munkaerőre. Tehát alig fejeztem be a múlt évi beruházást, máris egy újabb fejlesztésen gondolkodom. Kérdés persze, hogy az új EMVA pályázati lehetőségek biztosítanak-e támogatást az általam elgondolt mini tejüzemek létesítéséhez? Véleményem szerint támogatni kellene az ilyen kisebb beruházásokat, mivel a helyben történő feldolgozás és a térségben történő értékesítés mindenképpen gazdaságosabb. Ezzel a beruházással számításaim szerint még a mai tejpiaci válságban is nyereségesen tudnánk működni.

Váltsunk témát! Az elmúlt évben az EMVA támogatással egy új szárítóüzemet építettek és mellé pedig egy terménytárolót is, saját erőből. Mi indokolta ezeket a beruházásokat?
 
Kezdeném a szárítóval. Korábban 10 km-re kellett szállítanunk a nedves terményt, ami ez sok pénzbe került és időveszteséget is okozott. A betakarítással igazodni kellett a bérszárítást végző üzemhez, ezért soha nem tudtuk optimális időben elvégezni a munkákat. Emellett a mennyiségi és minőségi átvétellel is állandóan gondjaink voltak. A terménytárolóval kapcsolatban pedig azt mondhatom, hogy korábban egy 1860-ban épült magtárban tároltuk a terményt, korszerűtlen körülmények között, ami jelentős többletköltséget okozott, és nehezítette a termény be- és kiszállítását is.

Mikor kezdték, és mikor fejezték be a beruházást és mennyibe került?

Az elmúlt év május 5-én kezdtük a kivitelezést és szeptember 25-ére fejeztük be. Véleményem szerint rekordidő alatt. Ezt annak köszönhetjük, hogy a növénytermesztést irányító szakvezetőmmel közösen vettük kézbe a beruházás irányítását, és a kivitelezésben manuálisan is részt vettünk, a saját dolgozók mellett. Dolgoztunk éjjel-nappal. Sürgetett az idő, hogy a kukoricát már fogadni tudjuk. A szárítóüzemben a technológia 127 millió Ft-ba került, és a 4 ezer tonnás síktárolóhoz szükséges anyagokért és szerkezetekért 40 millió Ft-ot fizettünk. Ehhez adódik természetesen a saját munkánk és a dolgozók által végzett építési és szerelési munka értéke is.

Milyen mértékű EMVA támogatást kaptak, és hitelt kellett-e felvenni?

Az EMVA mértéke 50% lett, mivel még éppen belefértem a fiatal gazda kategóriába, azaz még nem töltöttem be a 40 évet. A másik 50% saját erő, de hitelt is fel kellett venni a támogatás megelőlegezésére. Ezt a kölcsönt már meg kellett hosszabbítani, mivel a támogatást még nem kaptuk meg. Az elszámolásainkat benyújtottuk az elmúlt hónapban, és most várjuk az MVH ellenőreit, hogy mielőbb folyósíthassák a támogatást. Talán az elsők között leszünk, akik pályázati pénzhez jutnak szárítóüzem létesítéséhez. Sajnos a hitel sok pénzünkbe kerül, és nemcsak a futamidő növekedése miatt, de azért is, mert svájci frank alapú hitelt vettünk fel és így jelentős árfolyamveszteséget kell elszenvednünk. Megjegyzem, hogy az 50%-os támogatásból a végére csak 30% lesz, ha figyelembe veszem az árfolyamveszteséget, a hitelkamatokat, az egyéb banki költségeket és a környezetvédelmi engedélyhez kapcsolódó kiadásainkat.

Közben az irodából elindulunk, hogy megtekintsük az EMVA támogatásból megvalósított szárítót. Házigazdánk büszkén mutatja be az új létesítményt, és dinamikusan beszél a kezdeti tapasztalatokról…

Összesen 6 ezer tonna kukoricát sikerült leszárítani. Ebben benne van a saját termésen kívül még 21 gazdatársam termése is, akik megtiszteltek bizalmukkal és idehozták terményüket, még Tapolcáról is. Az áraink 15%-kal alacsonyabbak a konkurenciához képest. Emellett teljesen korrekt és ellenőrizhető automata programot működtetünk. A behozott termény súlyát egy nagyméretű kijelző mutatja, és pár perc múlva az automata rendszer a bizonylattal is kész, amelyen a nedvességtartalom, a kiadható szárazkukorica mennyisége és a térítés díja is látható. Emellett december végéig ingyen tároltuk a gazdák kukoricáját, és januártól is csak egy jelképes tárolási költséget számítunk fel. Kedvező tapasztalatként említem még meg, hogy a betakarítás az optimális időben történt. Emellett a szárítóüzemben keletkező száraz és tört szem hasznosítására beállítottunk 40 db bikaborjút hízlalásra. Ez is plusz eredménye a beruházásnak.

Az üzemeléshez szükséges személyi feltételeket hogyan sikerült biztosítani?

Mint ahogy már említettem, a beruházás manuális kivitelezésében is oroszlánrészem volt a növénytermesztőmmel együtt. Lényegében ezt folytattuk az üzemeltetés során is „negyedik műszakban, sztahanovista tempóban”. Ez azt jelentette, hogy az éjszakai felügyeletet is mi láttuk el. A végeredmény, hogy 3 hét alatt 6 kg-ot fogytam, de megérte, mert minden a legnagyobb rendben történt. A beruházás egyébként két új munkahelyet teremtett.

Milyen kapacitású a szárító és a terménytároló?

A szárító 16 tonna/óra teljesítményű 10%-os nedvességelvonás esetén. A terménytároló 4 ezer tonnás. Síktárolót építettünk, mert a gépkocsik és kamionok le- és felrakása ebben a rendszerben jobban megoldható. Ezt a követelményt figyelembe véve alakítottuk ki a tárolót, úgyhogy el is neveztem „Tóth 1-es” típusnak. Ebbe raklapos árut is tudunk fogadni és a kamionok is be tudnak jönni.

Összességében hogyan értékeli az új beruházást? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Azt tudom mondani, hogy teljes mértékben elégedett vagyok, és mindig jó érzéssel tekintek a beruházásra, mert tudom, hogy a legideálisabb időpontban végezhetjük a betakarítást, és nem kell 10 km-eket szállítani a terményt. Természetesen az is megnyugtató, hogy a beruházás üzemeltetésével gazdaságosabb lett a termelés. Az sem elhanyagolható szempont számomra, hogy 21 gazdatársamnak tudok segíteni, akik elégedettek az első év után, és reményeim szerint az idén új termelőkkel bővül a szolgáltatást igénybe vevők köre.

Készült az Európai Unió, a Magyar Köztársaság Kormánya és az ÚMVP irányító hatóságának támogatásával.