AgrárHírek: Szövetkezés vagy bérmunka – az agrárium alternatívái Szövetkezés vagy bérmunka – az agrárium alternatívái ================================================================================ Forrás: FN on 2008. július 31. Van-e ellentmondás a mezÅ‘gazdaságban a gazdasági és az ökológiai hatékonyság között, a mennyiség és a minÅ‘ség között? Biztosítható-e egyszerre a megfelelÅ‘ mennyiség és minÅ‘ség, valamint a gazdasági hatékonyság (és ezáltal a megfelelÅ‘ jövedelemszint a termelÅ‘nek) környezetbarát módon, végül de nem utolsósorban az egészséges élelmiszer elÅ‘állítása a fogyasztó számára? Lehet-e találni olyan agrármodellt, amely biztosítja a vidéki lakosság életminÅ‘ségét, a környezet minÅ‘ségének megÅ‘rzését, sÅ‘t javítását, a táj kulturállapotban tartását, a termÅ‘föld termÅ‘képességének megÅ‘rzését, sÅ‘t fokozását? És megint végül, de nem utolsósorban: megmarad-e a magyar termÅ‘föld magyar kézben? Három modellbÅ‘l egy negyedik Három nagy agrártermelési modell alakult ki a múltban, ezek közül idÅ‘ben az elsÅ‘ a tradicionális (paraszti) gazdaság, amelynek elvei persze érvényesültek a nagybirtokokon is. A lényege, hogy kevés külsÅ‘ erÅ‘forrásra támaszkodhatott, magas volt az élÅ‘munkaigénye, alacsony fokú viszont a gazdasági hatékonysága, a jövedelemtermelÅ‘ képessége, és a fejlÅ‘dÅ‘képessége is korlátozott volt. Ugyanakkor ökológiai szempontból elÅ‘nyökkel rendelkezett, szoros ágazati kapcsolatok jellemezték, zárt melléktermékpályákat működtetett, azaz nem bocsátott ki a rendszerbÅ‘l hulladékot, környezetbarát módon működött. Ezt váltotta föl a II. világháború után (hazánkban az 1960-as években) az iparszerű mezÅ‘gazdaság modellje, amely a gazdasági hatékonyságot helyezte az elÅ‘térbe, jelentÅ‘s külsÅ‘ erÅ‘forrásokat vont be (gépi technika, kemikáliák), lecsökkentette az élÅ‘munkaigényt, jelentÅ‘sen növelte a termelÅ‘k jövedelmét, ugyanakkor környezetszennyezÅ‘vé, hulladéktermelÅ‘vé vált, szétszakította a melléktermékpályákat, fellazította az ágazati kapcsolatokat. Alapja az olcsó nyersanyag és energia volt: például olcsóbb volt műtrágyát szórni, mint szerves trágyával bíbelÅ‘dni, így a szerves trágyából környezetszennyezÅ‘ hígtrágya lett. Elterjedt a monokultúra, amikor egy növényt termesztenek ugyanott éveken, évtizedeken át, és elterjedt a természetellenes, az állatoknak szenvedést okozó tartásmód az állattenyésztésben. Ennek a modellnek a reakciójaként alakult ki a vegyszermentes biotermelés modellje, amely azonban nem visszatérés a hagyományos paraszti modellhez, mert használja a korszerű technikát, technológiát és szaktudást, gazdasági hatékonyságra törekszik, de környezetbarát módon, az állattartásban pedig állatbarát, természetközeli tartásmódot valósít meg. Végül az olajválság (1973) után, amikor véget ért az olcsó nyersanyag és energia korszaka, a gazdasági racionalitás (is) váltásra kényszerítette az agrárszektort. A fejlett országokban az 1980-as években kezdett kialakulni az integrált agrártermelés, hozzáteszem, hogy Magyarországon is. Ennek lényege, hogy egyesíti az elÅ‘zÅ‘ három modell elÅ‘nyeit, de igyekszik kiküszöbölni azok hátrányait. A tradicionális modellbÅ‘l átveszi az ágazati kapcsolatok és termékpályák zárásának elvét, nem bocsát ki hulladékot, az iparszerű modellbÅ‘l megtartja a korszerű technikát, technológiát, szakértelmet, a hatékonyság-elvet, a biotermelésbÅ‘l pedig átveszi a vegyszer-minimalizálás elvét. Az eredmény: minÅ‘ségi tömegtermelés, vagyis a modell egyszerre biztosítja a megfelelÅ‘ mennyiségi szintet és a magas fokú minÅ‘séget, ráadásul mindezt környezetbarát módon, egészséges élelmiszert biztosítva a fogyasztónak, megfelelÅ‘ jövedelemszintet, létbiztonságot adva a termelÅ‘nek.