AgrárHírek: Beszélgetés Szabó István agrárpolitikussal Beszélgetés Szabó István agrárpolitikussal ================================================================================ AgrárHírek on 2008. október 08. Az agrárpolitikáknak mindig meghatározó eleme a földkérdés. Elnök úr véleménye szerint a jelenlegi magyar földszabályozás megfelelÅ‘en segíti-e a mezÅ‘gazdaság versenyképességét? A magyar agrárpolitikának sarkalatos kérdése a földkérdés. Ebben a kormánynak azonban nincs határozott és világos koncepciója. Az FVM azt az elvet érvényesíti, hogy virágozzék száz virág és nem tesz különbséget a dotációban a különbözÅ‘ méretű üzemek között. Az ellenzék pedig illúziókat kerget és azzal vádolja a kormányt, hogy likvidálja a parasztságot és Magyarország parasztság nélküli ország lesz, mert a külföldiek megveszik a földet tÅ‘lünk. Azt is mondják, hogy rossz a brüsszeli megállapodás a földet illetÅ‘en. Azt meg elfelejtik, mert könnyen felejtenek, hogy amit Å‘k kritizálnak  a külföldiek földszerzési lehetÅ‘sége 2011-tÅ‘l , az Orbán Viktor nevéhez kötÅ‘dik. Magyarországon jelenleg egymillió-háromszázharmincezer hobbikert van, amiben a lakóházak melletti veteményeskertek nincsenek benne. Ez a szántóterületnek 4-6%-át teszi ki. Tehát a magyar családoknak több mint a fele rendelkezik ilyen kiskerttel. A földkérdésen belül ez az, ami politikailag legegyértelműbb, és van ennek egy igen fontos szociális funkciója is. A földtulajdonosok számát illetÅ‘en ma két szám is fut, Tanka professzor szerint 600-700 ezer, a KSH szerint pedig 750 ezer földtulajdonos (szántó, rét és legelÅ‘) van, az erdÅ‘n kívül. És ehhez van 195 ezer földhasználó. A földtulajdonosoknak és földhasználóknak ilyen aránya még Magyarországon soha nem volt a történelemben, ilyen nagy mértékben a földtulajdontól a földhasználat még soha nem különült el. A földkoncentráció folyamata nem állt meg, és akkor is tovább folytatódik, ha a földtulajdonhoz nem nyúlnak hozzá, mert önmagában a drága műtrágya, a drága gépek és általában a magas inputköltségek a koncentrációt erÅ‘sítik, nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világban. Véleményem szerint 5-10 éven belül a földhasználók száma 100-150 ezer között lehet, bárki is kormányoz. Ha ezt a tendenciát meg akarja fordítani egy kormány, akkor adhat a kicsiknek többlet-dotációt, de abból csak kocsmapénz lesz, viszont fejlÅ‘dÅ‘, perspektivikus gazdaságok nem lesznek. Közismert, hogy nálunk a földtulajdon és földhasználat igen jelentÅ‘sen elválik egymástól. Ennek milyen gazdasági és társadalmi hatásai jelentkeznek? Ami ma Magyarországon a földtulajdon és földhasználat területén kialakult, azt az elmúlt húsz év hozta így össze. Erre mondja az ellenzék, hogy likvidálták azt az osztályt, amelyet úgy hívnak, hogy parasztság. Egy kis történelemi visszapillantás: 1945-ben az ország lakosságának még 54%-a élt a mezÅ‘gazdaságból, mára ez 4,7%-ra csökkent. Ezzel  véleményem szerint  a mezÅ‘gazdaság jelentÅ‘sége nem csökkent, de az kétségtelen, hogy a nemzetgazdaságból való GDP-részesedésünk is csak 4% körül alakul. A magyar mezÅ‘gazdaság kiemelt jelentÅ‘ségét az is aláhúzza, hogy olyan országban élünk, amelyben a földhasználati statisztika szerint az ország területének 84%-a termÅ‘. A termÅ‘terület 75%-át a szűkebb értelembe vett mezÅ‘gazdasági terület teszi ki, 24%-át erdÅ‘ borítja, a maradék 1%-át nádasként illetve halastóként hasznosítják. Ilyen magas arány az EU-ban egy országban sincs, ebbÅ‘l a szempontból Magyarország a legkedvezÅ‘bb helyzetben van. Ezért nálunk a mezÅ‘gazdaság  a soha el nem hanyagolható társadalmi hatásain túlmenÅ‘en  nemcsak egyszerűen gazdasági kérdés, hanem mélyen az. Összefoglalva a földkérdést, szerintem a parasztság nem szűnt meg és nem is szűnik meg. Ez a föld itt marad és továbbra is földtulajdonosok, munkavállalók dolgoznak rajta. Az is köztudott, hogy a magyar mezÅ‘gazdaság teljesítménye a rendszerváltás elÅ‘ttinek csak 70%-a. Milyen lehetÅ‘ségeket lát Elnök úr a kedvezÅ‘ agroökológiai adottságok kihasználására? A magyar mezÅ‘gazdaság egyik nagy lehetÅ‘sége az állattenyésztés és a kertészet. Ha az állattenyésztésben és az állattartás piacán elÅ‘re tudunk haladni, akkor a vállalkozó parasztok növekvÅ‘ hányadát lehet munkához és jövedelemhez juttatni. Ezt annak idején háztáji gazdaságnak hívtuk, és az akkori mezÅ‘gazdasági teljesítmények alapján bizony jól működött ez a rendszer. Csak egy számot említek meg: 1990-ben az elÅ‘állított összes hízósertés több mint 50%-a a háztáji gazdaságokból származott. Ezt persze csak megfelelÅ‘ színvonalon tudom elképzelni, és talán nem is lenne drágább a végtermék, mint a nagy állattartó telepeken. Ezt egy jelentÅ‘s agrárpolitikai kérdésnek tekintem. Az állattenyésztés mellett még a kertészetet tartom olyan ágazatnak, amely sok falusi embernek adhatna munkát és ezen keresztül biztosíthatna megfelelÅ‘ megélhetést. Ehhez is szükség lenne az aktív parasztság integrálására. Véleményem szerint a magyar mezÅ‘gazdaságnak ez egy fontos kitörési pontja lehet. Sokan siratják a parasztságot, de kevesen vannak, akik megvalósítható gondolatokkal is rendelkeznek a falvakban élÅ‘k helyzetének javítására. A kistermelÅ‘k integrációját tehát újra kellene kezdeni, a kor követelményeinek megfelelÅ‘ színvonalon. Nem lehet berendezkedni tartósan arra, hogy a falusi emberek tömegei segélybÅ‘l éljenek. Ez nagyon fontos politikai kérdés is, mert ne feledjük el, hogyha a falu nincs rendben, a hatalom sincs rendben.