AgrárHírek: A mezÅ‘gazdaság hatékonyságának elvi és gyakorlati kérdései – I. rész A mezÅ‘gazdaság hatékonyságának elvi és gyakorlati kérdései – I. rész ================================================================================ AgrárHírek on 2009. február 18. Hogyan határozható meg a hatékonyság fogalma? A hatékonyságot leggyakrabban úgy értelmezzük, mint a termelésnövekedés inputnövekedéssel nem magyarázható része. Számítása, még inkább a hatékonyságnövekedés, vagy hatékonysági tartalékok összetevÅ‘inek kimutatása sok módszertani problémát vet fel az elméletben és a gyakorlatban egyaránt. A hatékonyság növekedés az outputnövekedésnek a termelési tényezÅ‘k fizikai mennyisége növekedésébÅ‘l eredÅ‘ többleten felüli része. A hatékonyság növekedése: - makro-, nemzetgazdasági szinten: a gazdasági növekedés fontos forrása, a fenntartható gazdasági növekedés alapfelté-tele. - ágazati szinten: az átlagosnál nagyobb hatékonyság növekedés a költségek és az árak relatív csökkenéséhez vezet, ami növeli a versenyképességet, és magasabb növekedési potenciált biztosít. - vállalati szinten: a hatékonyság növekedés az életképesség feltétele, az átlagosnál nagyobb hatékonyság növekedés a gazdasági profit forrása. Mérése rendkívül egyszerű, ha a vizsgált egység egy inputtal egy outputot állít elÅ‘. Külön módszertani megoldást követel, hogy a modern vállalatok többféle terméket termelnek (különösen igaz, ha a multifunkcionális mezÅ‘gazdaságra gondolunk) és többféle inputot használnak. Ilyenkor az aggregálás felveti a naturális mutatók értékmutatókká való konvertálásának és a súlyozásnak a problémáját. A hatékonyság mérhetÅ‘: - Parciális hatékonysági mutatókkal: ilyenkor a kibocsátás és egy input tényezÅ‘ viszonyát vizsgáljuk. A parciális hatékony-sági mutatók kifejezhetÅ‘k számértékekkel, viszonyszámokkal, vagy gyakrabban a változást kifejezÅ‘ indexekkel (index alapú hatékonysági mutatók). A hatékonyság mérhetÅ‘ségével, összetevÅ‘inek feltárásával, növelésének lehetÅ‘ségével számos elméleti tanulmány és gyakorlati elemzÅ‘ munka foglalkozik. Az NKFP/2004/014-es program keretében összefoglalót adunk a parciális hatékonysági mutatók kavalkádjáról, és bemutatjuk mezÅ‘gazdasági alkalmazásukat. Ezek a mutatók bár lényeges információt szolgáltatnak, hiányosságuk azonban, hogy nem veszik figyelembe a tényezÅ‘k közötti kapcsolatokat, azok egymást erÅ‘sítÅ‘ vagy gyengítÅ‘ hatását. Ezért szükségünk van aggregált mutatókra, mint a teljes tényezÅ‘ hatékonyság illetve az externális hatásokat is figyelembe vevÅ‘ teljes társadalmi hatékonysági mutatóra. - Teljes tényezÅ‘ hatékonysági mutatóval (TFP): amellyel az összes input és összes output kapcsolatát vizsgáljuk. Az input-outputkapcsolatok leírását végezhetjük parametrikus egyenletekkel, vagy nem parametrikus, a DEA (burkológörbe elemzés) módszerrel írhatjuk le. - A tényezÅ‘k teljes társadalmi hatékonyságát kifejezÅ‘ mutatóval, amely a termelési tényezÅ‘k teljes társadalmi nettó hozadé-kával (pozitív és negatív extern hatások egyenlege) a társadalmi jóléthez való hozzájárulásával számol. Mivel az adatok hiánya a teljes tényezÅ‘ hatékonyság mérését kevésbé teszi lehetÅ‘vé ágazati szinten, a parciális hatékony-sági mutatók használata a gyakoribb. Ugyanakkor ez félrevezetÅ‘ összképet adhat. Például az egy állatra jutó output növe-kedése elérhetÅ‘ intenzívebb takarmányozással, ekkor a teljes tényezÅ‘ hatékonyság változatlan lehet, miközben a parciális hatékonysági mutató javulást mutat (Capalbo and Antle, 1988). A teljes tényezÅ‘ hatékonyság sokkal pontosabb mutató, amely mutatja a termelési tényezÅ‘k egyes tevékenységek (pl. állattenyésztés, növénytermesztés) közötti allokációját is egy gazdaságon belül, régión belül, vagy országos szinten. A legtöbb hatékonysági vizsgálat szektorszintű és kevesebb a szektoron belüli vizsgálat. Ennek oka a különbözÅ‘ alágazatok közötti input allokációra vonatkozó adatok hiánya, vagy megbízhatatlansága. Az utóbbi években a kutatók egyre többet invesztálnak ezen a területen (Delgado et al 1999; Nin et al 2003;). Az NKFP/2004/014 A hatékonyság javításának feltételei a mezÅ‘gazdaság erÅ‘forrásainak hasznosításában: optimumok és gyakorlati alkalmazások című kutatási program eredményei kettÅ‘s célt szolgálnak, egyrészrÅ‘l módszertani eligazítást adnak a kérdéskörrel foglalkozóknak, másrészt bemutatják a magyar mezÅ‘gazdaságban rejlÅ‘ hatékonysági tartalékokat, melyek feltárása mezÅ‘gazdaságunk verseny- illetve életképességének kulcskérdése. A liberalizálódó agrárvilágban megnÅ‘ az intézményi, kiemelten a piaci tényezÅ‘knek, a termelÅ‘k és fogyasztók magatartás-változásának, kockázathoz való viszonyának a szerepe. Kutatásunk során a hagyományosnak jórészt tekinthetÅ‘ hatékony-sági vizsgálatok mellett nagy hangsúlyt helyeztünk e területek vizsgálatára is. A kutatásba bevont vállalatok elemzése, hatékonyságjavító intézkedéseinek bemutatása tanulságos lehet más vállalatok számára is. A kutatás kiemelten foglalko-zott a fenntarthatóság és hatékonyság összefüggésével, amelynek vizsgálata és a gyakorlatban való harmonizálása a közel jövÅ‘ nagy kihívása. Talán többször használjuk a versenyképességet, mint a hatékonyságot. A két fogalom mennyiben azonos és meny-nyiben tér el egymástól? A magyar mezÅ‘gazdaság versenyképessége az NKFP/2001/4/032 programban sokoldalúan elemzésre került. A kutatás végsÅ‘ következtetése, hogy a versenyképesség hosszú távú fenntartásának feltétele a hatékonyság növelése. A versenyképesség és a hatékonyság összefüggését mutatja az alábbi ábra. A versenyképesség fogalmának és mérésnek hatalmas mennyiségű hazai és nemzetközi szakirodalma létezik, általánosan elfogadott definíció vagy mérési módszer azonban máig nincsen. A kutatás a következÅ‘ definíciót használta, amely a kör-nyezeti és társadalmi kritériumoknak is eleget tesz: A vállalati versenyképesség a vállalat azon képessége, hogy a társa-dalmi felelÅ‘sség normáinak betartása mellett tartósan tud olyan terméket vagy szolgáltatásokat nyújtani a fogyasztóknak, amelyeket azok a versenytársak termékeinél inkább hajlandóak megfizetni. (Chikán [2004]). A társadalmi normák között elÅ‘kelÅ‘ helyen vannak a természeti értékek megÅ‘rzése, ill. a fenntartható fejlÅ‘dés követelményeinek a teljesítése. A definí-ció fontos új eleme az ún. fizetési hajlandóság, vagyis a fogyasztó inkább hajlandó a környezeti szempontból pozitívabb termékeket és szolgáltatásokat megvásárolni. Így a környezetvédelmi többletköltségek hosszabb távon megtérülnek és ezen vállalkozások versenyképessége javul. A versenyképesség méréséhez használt módszerek igen széles körűek, azokat terjedelmi okok miatt nem tudjuk részletez-ni. Itt a célunk egy összesítÅ‘, rendszerzÅ‘ táblázat elkészítése volt. Egyszerű és összehasonlításra kitűnÅ‘en alkalmas a naturális (technológiai) versenyképesség mutatóinak vizsgálata. A naturális versenyképesség a termelÅ‘egységek adottságait veszi alapul (méret, kapacitás, termelési potenciál, területi hatékonyság stb.). Igen könnyen számolható, alapszintű elemzésekhez jól alkalmazható. A hatékonysági mutatók alapján a magyar mezÅ‘gazdaság milyen utat tett meg az elÅ‘zÅ‘ években? Az Európai Unióhoz 2004 illetve 2007-ben csatlakozott országok mezÅ‘gazdasága az EU-15 tagállamaihoz képest is ala-csony hatékonyságú volt és ennek a különbségnek a jelentÅ‘s csökkenése a csatlakozás hatására sem következett be. Az EU Közös Agrárpolitikának is kiemelt célja, hogy növelje a mezÅ‘gazdaság verseny- és életképességét, megfelelÅ‘ meg-élhetést biztosítva e tevékenységbÅ‘l élÅ‘knek, és hozzájárulva az egész társadalom jelen és jövÅ‘beni jólétéhez. A verseny és életképesség növelésének alapja a hatékonyság növelése. Az EU országok mezÅ‘gazdaságának fejlÅ‘dése, a kibocsátás növekedése alapvetÅ‘en a technika, technológia növekedésének tulajdonítható. Az EU országok többségében a komplex tényezÅ‘ hatékonysági mutató növekedésének döntÅ‘ hányada a technikai fejlÅ‘dés következménye és csak kisebb része származik a technikai hatékonyság növekedésébÅ‘l. Napjaink liberalizálódó agrárvilágában a hatékonyság és versenyképesség a fejlesztési stratégiák sarokköve. Vizsgálataink során arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen változást hozott az EU tagság a technológia fejlÅ‘dés illetve a hatékonyság vonatkozásában. Vizsgálatainkat több ágazatra is elvégeztük, itt két kiemelt ágazatra, a búzára és a sertésre kapott eredményeket ismertetjük. Számításainkat a Tesztüzemi Információs Rendszer ágazati költség és jövedelemadatai-nak felhasználásával végeztük a 2004. és 2006. évre vonatkozóan a folyamatosan, az adott tevékenységet folytató gazda-ságok körében. Az egyes gazdaságok említett ágazatainak a termékét egyedüli outputadatként használtuk. A növényter-mesztési ráfordítások között a vetésterület AK-értékben, vetÅ‘mag, műtrágya, növényvédÅ‘szer, üzemanyag, élÅ‘munka, amortizáció, a tevékenység általános költsége és a gazdálkodás általános költsége szerepelt. A sertéshizlalás outputja a tömeggyarapodás, inputjai az alapanyag, vásárolt és saját abrak és tömegtakarmányok, egyéb takarmányok, állategész-ségügyi költségek, energiaköltségek, élÅ‘munka-felhasználás, amortizáció, a tevékenység általános költsége és a gazdálko-dás általános költsége voltak. A vizsgálatokat elvégeztük egyéni és társas gazdaságok szerinti csoportosításban, továbbá a tervezési-statisztikai régiókra. A búzatermesztésre országosan a teljes tényezÅ‘hatékonyság-változás értéke negatív, -3,6%. A mutató összetevÅ‘it vizsgál-va megállapíthatjuk, hogy a csökkenés az élvonalbeli gazdaságok technológiájának számottevÅ‘, 8,4%-os növekedése mellett következett be. Ezt a fejlÅ‘dést a gazdaságok többsége nem tudta produkálni. Az összességében csökkenÅ‘ tenden-cia a nem élvonalbeli gazdaságok átlagosan mintegy 11%-os lemaradásának a következménye. A technikai hatékonyság-változás felbontása nyomán is látható, hogy az okok között szinte azonos súllyal (5,7%) szerepel a skálahatékonyság és a tiszta technikai hatékonyság. Tehát, joggal következtethetünk arra, hogy a közvetlen kifizetések és a gabonaintervenció nyomán emelkedÅ‘ árak következtében javuló jövedelmezÅ‘ség az ágazatban bátrabb fejlesztéseket involvált. Ezek feljebb tolták a technológiai optimumok szintjét, amelyek az egyes termelési tényezÅ‘knek a korábbi optimum-közeli hatékonyságát rontották. Ugyanakkor a menedzsmenteknek sem sikerült még hozzáalakítaniuk, fejlesztéseik ezen újabb technikai szintjé-hez a termelés rendszerét. Az élvonalbeli egyéni gazdaságok, az EU csatlakozás után több figyelmet fordítottak a technikai fejlesztésre, a technikai felzárkózás és a technológia ahhoz történÅ‘ hatékony hozzáigazítása terén azonban a hatékonysági tartalékok e kategóriában nÅ‘ttek. A sertéshizlalásnál is hasonlóak a tendenciák: különbség tapasztalható viszont a változások mértékében. A mértékbeli eltérések okát abban látjuk, hogy miután a sertéságazat fejlesztési támogatásokban igen, de közvetlen kifizetésekben nem részesül  ezért takarékosabb, és így kényszerhatékonyabb is a gabonaágazatoknál. Folytatjuk&