A mezőgazdaság hatékonyságának elvi és gyakorlati kérdései – II. rész

Dr. Szűcs István egyetemi tanár, intézeti igazgató

Beszélgetés dr. Szűcs István egyetemi tanárral, intézeti igazgatóval

A magyar mezőgazdaság hatékonyság tekintetében hol tart az Európai Unióban?

A kutatás keretében teszteltük hazánk mezőgazdasági termékeinek versenyképességét. Alapvetően a kereskedelmi muta-tókra koncentráltunk, ám a hagyományos és az erőforrás-költség mutatók közül is számoltunk néhányat. Az alábbiakban azokat az eredményeket mutatjuk be, amelyek az ágazatok közötti pozíciókat elemzik. Az árucsoportok kiválasztásánál a terjedelmi korlátokat figyelembe véve olyanokra koncentráltunk, amelyeknek kereskedelmi egyenlege a vizsgált időszak átlagában pozitívnak mutatkozott. Az alábbi ábra szolgál néhány, az elemzések alapjául szolgáló adattal.

Az  ábrán jól láthatóak azok az árufőcsoportok, amelyek 1992-2006 átlagában pozitív kereskedelmi egyenleggel rendelkez-tek.

A DRC, BRC és PCR mutatókat a következő terményekre/állatokra számoltuk 2001-től 2005-ig: őszi árpa, napraforgó, repce, cukorrépa, csirke, sertés, tej, alma. A számításokból kiderül, hogy kisebb tér- és időbeli eltérésekkel a gabona (ké-szítmények) kivételével minden vizsgált ágazat versenyképes volt (2. ábra). A 2001-2005 közötti időszakban minden vizs-gált termékre elmondható, hogy fennáll a BRC<DRC<PCR egyenlőtlenség, azaz a vizsgált időszakban a mezőgazdasági termékeket az EU15 piacain érte meg leginkább eladni. Kimutattuk továbbá, hogy a nemzetközi piacokon megjelenő termé-kek közötti különbségek a hazai piacon kiegyenlítődnek, vagy megszűnnek, aminek oka a külföldi és a hazai árak közötti különbségben keresendő. További eredmény, hogy a támogatás nélküli és a támogatással számolt értékek között alig mutatható ki különbség az alma-sertés-baromfi-tej-cukorrépa esetén, míg a klasszikus szántóföldi növényeknél ez a kü-lönbség számottevő. Ennek oka nyilvánvalóan a KAP különböző piacszabályozási rendszereiben keresendő 2004 után, előtte pedig a hazai támogatások rendszerében. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy a 2004 után támogatásokkal megfigyelt értékek egyértelmű javulást mutatnak az összes termék esetében a csatlakozás előttiekhez képest, azaz az erőforrás-költség mutatók alapján elmondható, hogy hazánk EU-s csatlakozása pozitívan hatott a mezőgazdasági termékek verseny-képességére.

A tradicionális CMS-modell korábban már említett bázisévre való érzékenysége miatt itt három év átlagát (1993-1995) választottuk referencia pontnak. Az adatok itt az ENSZ kereskedelmi adatbázisából valók, az eredmények 1993-1995 átla-gának és 2003-2005 átlagának változásait ismertetik. A CMS modell alapján történt számítások azt jelzik, hogy a vizsgált 10 év alatt Európa terménypiacain számos változás zajlott le, ám ezeknek a változásoknak Magyarország a legtöbb esetben nem volt egyértelmű nyertese. Az EU-ba irányuló mezőgazdasági termékexport értékében nőtt ugyan, de Magyarország piaci pozíciói a hagyományos uniós gabona, hús és zöldség-gyümölcs piacokon egyértelműen romlottak a vizsgált időszak-ban.

Az RCA módszerrel elemezve az adatokat Magyarország és az EU27 viszonyában hús, gabona és zöldség-gyümölcs esetében a legtöbb vizsgált országgal szemben megnyilvánuló komparatív előnyünk volt, míg a tejnél és tojásnál ez nem jelenthető ki egyértelműen, a világpiacon pedig a nagyobb versenytársakkal szemben hátrány tapasztalható. A szektorális specializációs mutató (SSI) alapján megállapítható, hogy az EU15-el folytatott külkereskedelemben versenyképesnek az élő állat, a húskészítmények, a zöldség- és gyümölcsfélék, a cukorkészítmények és az állati takarmányok nevezhetők. Meglepő módon a tejtermékek, tojás és gabonakészítmények a vizsgált időszakban nem mondhatók versenyképesnek a módszer alapján, habár pozitív irányú fejlődést mutatnak. Az összes vizsgált termék esetében megfigyelhető azonban a versenyké-pesség mértékének javulása, amely tendenciáját tekintve mindenképpen biztató.

Kimutatható-e egy felzárkózási folyamat a hatékonysági mutatók alapján?

A korábbiakban válaszoltunk e kérdésre. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a versenyképességi mutatók tekintetében jobb kilátásaink vannak, míg a naturális hatékonyság területén több probléma van. Mivel pedig a versenyképesség egyik fontos összetevője a hatékonyság – mindenképpen olyan szabályozási mechanizmusokat kell működtetni, amely segíti a vállalkozások ilyen irányú javítási törekvéseit.

Miért csak a mezőgazdaság hatékonyságáról beszélünk? Miért nem az agrárgazdaság vagy az élelmiszer-gazdaság hatékonyságát vizsgáljuk?

Jelen kutatási téma keretein belül csak a mezőgazdasági termelés hatékonyságával foglalkoztunk, aminek több oka volt. Az első – legkézenfekvőbb – a kutatási pályázat tartalmi követelménye. A másik ok az, hogy a mezőgazdasági termelés haté-konysági viszonyai önállóan is vizsgálhatók és értelmezhetők, sőt a hatékonyság bizonyos aspektusai (pl. a járadéktermő képesség) csak az alapanyag-termelésre vonatkoztathatók.

A harmadik – talán legnyomósabb ok – hogy az EU szabályozó rendszerében a mezőgazdasági és élelmiszeripari (keres-kedelmi) vertikum szakaszok teljesen különbözőek. Az élelmiszertermelés gyakorlatilag áttolódott a piaci szféra szabályo-zási szférájában. A mezőgazdaság viszont megmaradt az állam – sajnos vegyes megítélésű – gyámkodása alatt,  olyan kérdésekkel összekapcsolva, mint a vidékfejlesztés, a vidéki munkanélküliség, a szociális problémák stb.

Milyen mértékben lehet célja a magyar agrárpolitikának a hatékonyság javítása?

A versenyképes mezőgazdaság alapjának megteremtése három fő pillér kiépítését és megnyugtató módon való rendezését igényli:

a./ A birtokügyek végleges rendezése (amely nélkül nem lehet stabil agrárstruktúrát kiépíteni).

b./ Jól átgondolt, finom eszközöket igénybevevő hazai piacvédelem megszervezése, illetve eredményes érdekérvényesítés a piacokon.

c./ A naturális hatékonyság olyan alapokra helyezése, amely lehetővé teszi, hogy egységnyi terméket a versenytárs orszá-goknál olcsóbban, kevesebb ráfordítással termeljünk meg.
Az olcsóbb előállítási költség képezi a mezőgazdaságban a profit, de a földjáradék (ill. földbérleti díj) kitermelésének anyagi alapjait.Tehát a hatékonyság javítását az agrárpolitika alapvető szabályozási-ösztönzési területének kell tekinteni, mert egyébként jövedelmező agrártermelés nem képzelhető el.

Mi legyen a vidéki foglalkoztatással a jövőben és az egyéb célokkal, mint például a természeti értékek megőrzése, a fenntarthatóság?

A vidéki foglalkoztatás kérdése nagy társadalmi ügy, természetesen több érintkezési pontja van a mezőgazdasággal. E téren a fő feladat a vidék infrastruktúrájának általános fejlesztése, a vidéki – főleg kedvezőtlen adottságú térségek be-kapcsolása az ország vérkeringésébe. Ez a kulcs.

A mezőgazdasági termelésben is vannak lehetőségek, de ezektől önmagában nem várható a foglalkoztatási problémák jelentősebb megoldása. Sőt bizonyos értelemben, a technikai haladás során további munkaerő-kiáramlás várható.

A fenntarthatóság kérdése is másként fog felmerülni. Nem lehet elvárni a versenyszférában dolgozó mezőgazdasági terme-lőtől, hogy olyan társadalmi áldozatot (többletköltséget) vállaljon, amit a társadalom nem honorál. Igenis, el kell ismerni az externális költségeket, s ahogy már fizetünk a CO kibocsátásért, fizetni kell a termelőknek pl. az oxigénért, amelyet a zöldfe-lület termel, a kultúr-tájért, amely vonzza a turistákat stb.