Az agrárkultúra kitörölhetetlen a magyarság génjeiből

Dr. Balogh István elnök (Agrár Munkaadói Szövetség)

Beszélgetés dr. Balogh Istvánnal, az Agrár Munkaadói Szövetség elnökével

Először is engedje meg Elnök úr, hogy gratuláljak elnöki tisztségéhez. Kérem, hogy mutassa be röviden az Agrár Munkaadói Szövetséget!

Az Agrár Munkaadói Szövetséget (AMSZ) az Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége, az Országos Gazdaszövetség és a Csongrád Megyei Agráriroda alapította 1990-ben Budapesten, a Magyar Agrárkamara általános érdekképviseletei jogutódjaként. Az AMSZ az 1989. évi II. törvény alapján társadalmi szervezetként tevékenykedik.

Az AMSZ legfőbb stratégiai célja tagjai érdekeinek legmagasabb szintű képviselete, a helyi, regionális és országos szervezetekben, az ehhez szükséges hatékony információs rendszer kiépítésével; a fenntartható fejlődés elősegítése, a vidéki életkörülmények javítása, az agrárgazdaság fejlődését meghatározó agrárinnováció elősegítése.
A stratégiai célokat az ágazatban tevékenykedő többi szervezettel való folyamatos együttműködéssel és a nemzetközi kapcsolatok bővítésével valósítjuk meg.
Céljaink elérése érdekében sokirányú szolgáltatási tevékenységet végzünk, amelyek közül külön is kiemelem az oktatást, a képzést és a tanácsadást.
Egy külön megfigyelő-elemző csoport is dolgozik tagszervezeteink érdekében, hogy elősegítse a magyar és nemzetközi piacokon való sikeres szereplést és az AMSZ stratégiájának folyamatos megújítását.

Az elmúlt félévben, döntően a világválság hatására, kedvezőtlenül alakult a magyar gazdaság helyzete is. Piacvesztés, elbocsátások és likviditási gondok a jellemzőek. Az Ön véleménye szerint, hogyan alakul a magyar agrárgazdaság pozíciója az eddigi tények alapján és milyenek a kilátások?

Az eddigiek alapján kijelenthető, hogy a világválság legkevésbé talán az élelmiszer-gazdaságot érinti. Ez a körülmény reflektorfénybe helyezi az agrárágazatot, és meggyorsítja azt a folyamatot, hogy a kormányzati politikák középpontjába kerüljön az élelmiszer-termelés és a vidékfejlesztés.
Egy tényt szeretnék ezzel kapcsolatban kiemelni: az elmúlt évben az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi egyenlege közel 2 milliárd euró volt. Ez a pozitív szaldó olyan nagyságrendet jelent, amelynek nemzetgazdasági szempontból is óriási a jelentősége. Igaz, hogy ennek az exportnak a szerkezete nem a legkedvezőbb, mivel 70%-a alapanyag és csak 30%-a feldolgozott termék. Ezt az arányt azonban meg lehet és meg is kell változtatni úgy, hogy a feldolgozott termékek aránya legyen 70%! Ennek azonban az a feltétele, hogy az élelmiszer-termelés a nemzetgazdaság stratégiai ágazata legyen.

Nekünk az adottságainkra épülő gazdaságpolitikát kell kidolgozni és megvalósítani. Számunkra a legfőbb természeti kincs a párját ritkító kárpát-medencei agroökológiai potenciál. Ez a világban szinte egyedülállóan kedvező adottság nagyon nagy lehetőség arra, hogy az élelmiszer-termelést nagymértékben fejlesszük, természetesen piackonform módon. A természeti adottságok mellett ki kell emelnem a nagy történelmi múlttal rendelkező agrárkultúránkat és az innovációs képességünket. Meg kell azonban jegyeznem, hogyha mi nem használjuk ki a lehetőségeinket, akkor majd jönnek a külföldi befektetők, és ők lesznek a magyar agrárpotenciál haszonélvezői.

A munkaadói oldal milyen korrekciókkal támogatja a Bajnai-kormány válságkezelő csomagját?

Az Érdekegyeztető Tanácsban a munkaadók elfogadták a Bajnai-kormány válságkezelő programját, bizonyos megjegyzések mellett. Egyetértettünk azzal, hogy a társadalom tűrőképességét maximálisan figyelembe kell venni. Ezért elfogadtuk, hogy az adó- és járulékrendszer versenyképességének javítása érdekében most csak egy kisebb horderejű lépés történjen. Azonban azt is hangsúlyoztuk, hogy a későbbiekben további pozitív lépésekre számítunk a kormány részéről a versenyképesség és a foglalkoztatás javítása érdekében.

A munkavállalói oldalnak egyetlen markáns kifogása volt: semmiképpen nem tudták elfogadni a táppénz 10%-ponttal történő csökkentését. Emellett ők is vitattak több egyéb intézkedést, de végül támogatták a válságkezelő programot.

A Bajnai-kormány válságkezelő programja az élelmiszer-gazdaságot nem sorolja a stratégiai ágazatok közé. Mi erről a véleménye?

Számomra nem elfogadható, mert véleményem szerint az élelmiszer-gazdaság a nemzetgazdaság egyik stratégiai ágazata. Ehhez a legkiválóbb adottságokkal és megfelelő gyakorlattal is rendelkezünk. Azt is mondhatnám, hogy az agrárkultúra kitörölhetetlen a magyarság génjeiből. Az a határozott álláspontom, hogy a kiváló ökológiai adottságaink kihasználását célzó agrár- és vidékfejlesztési stratégiára van szükség. Ennek pedig az az alapvető feltétele, hogy a kormány programjában stratégiai ágazat legyen az élelmiszer-gazdaság és a vidékfejlesztés. Ehhez az agrárinnovációt, az agrárkutatást, az oktatást és a fejlesztést kiemelten kell támogatni. Arra kell törekedni, hogy ne kommersz árut termeljünk, hanem magas hozzáadott értéket tartalmazó magyar specifikumokat, és mindezt természetesen versenyképesen. Ennek feltételrendszerét kell megteremteni a kormányzatnak az agrárstratégia keretében.

Specifikumokat említett Elnök Úr. Ezeket általában a kistermelők vagy kisüzemek állítják elő. Az Ön által szükségesnek tartott új kormányzati agrárstratégia hogyan kezelje a kistermelést és a helyi termelői értékesítéseket?

A világválság erőteljes késztetést jelent az új stratégia kidolgozására és azon belül új irányok kijelölésére is. A válság hatására releváns, új jelenségek figyelhetők meg. Ilyen például az, hogy a hűtőládák értékesítése az elmúlt hónapokban háromszorosára növekedett a korábbiakhoz képest. Ez azzal magyarázható, hogy egyre többen termelik meg saját szükségletük jó részét, zöldség- és gyümölcsféléket, állati termékeket. Ennek tartósításához vásárolják a hűtőládákat. De ne álljunk meg ennél a pontnál, menjünk tovább! A gyümölcsfélék tartósításához kiskapacitású aszalókra is szükség lenne. Várhatóan újra előtérbe kerülnek a kis vágóhelyek, vagy a mini tejfeldolgozók. Egy sor olyan helyi termék-előállítási és -feldolgozási módszer fog elterjedni nálunk is, amely nyugaton már régóta létezik. Kétségtelen, hogy a korábbiaknál lényegesen nagyobb hangsúlyt kap az önellátásra való törekvés. Emellett azonban a helyi igények kielégítését szolgáló árutermelés is nagyobb lendületet kap. Ehhez meg kell szervezni a helyi termelői piacokat, sőt integrált felvásárlási rendszerre is szükség van. Az értékesítési biztonság ugyanis döntő eleme a helyi vertikumok sikeres működésének. Véleményem szerint erőteljes lendületet vesz egy alulról építkező termelési-feldolgozási-értékesítési rendszer, amellyel az új agrárstratégiának is számolnia kell. Hangsúlyoznám, hogy az alulról jövő kezdeményezések támogatásához kormányzati innovációra és segítségre is szükség van.

Mielőtt leültünk volna az elnöki irodában beszélgetni, betekintettünk a titkárságról nyíló tanácsterembe, ahol éppen akkor fejeződött be a Lokális Autonóm Rendszerről szóló előadás és konzultáció az AMSZ kistérségi vezetői részére.
Mi ennek a rendszernek a lényege és hogyan szolgálja a helyi adottságok optimális kihasználását?

A Lokális Autonóm Rendszer a helyi materiális és humán erőforrások legésszerűbb hasznosításával hatékony termék- és szolgáltatás-előállításra törekszik. Egy példát szeretnék említeni arra vonatkozóan, hogy a helyben élő emberek készsége és képessége mennyire meghatározó egy adott fejlesztés eldöntésénél. Amikor a finn Nokia részéről érdeklődés mutatkozott a komáromi üzemtelepítésre, akkor 16 finn szakember vizsgálta a rendelkezésre álló feltételeket és lehetőségeket. A 16 főből 7 pszichológus, szociológus és ergonómus volt. Ez is azt jelzi, hogy a helyben élő embereknek milyen meghatározó szerepük van.

Itt szeretnék kitérni a területfejlesztés és vidékfejlesztés kérdéskörére. A területfejlesztés már régóta önálló diszciplina az egyetemeken. A vidékfejlesztést, mint kategóriát pedig az EU vezette be és intézményesítette. Az EU intézményrendszerében a régiók dominálnak, amelyek meghatározott adottságokkal jellemezhetők. Visszatérve a Lokális Autonóm Rendszerhez, még egy nagyon fontos tényezőt említek. A tapasztalatok is egyértelműen alátámasztják, hogyha helyben van egy-két felkészült személy, akikre a többiek hallgatnak, akkor a térség fejlődésnek indul. Ha azonban ilyen személy nincs, akkor megfelelő karizmával rendelkező személyt kell „odaexportálni” a fejlődés elindítása érdekében.