Az agrár-vidékpolitika ellentmondásai

Cs.c. Mészáros Gyula, az FVM Nyugalmazott Közig. Államtitkára

A jelenleg működő agrár-vidékpolitika tele van súlyos ellentmondásokkal. Ezek negatívan hatnak a vidéken élőkre, az agrárnépességre, egyes elemei a lakosság egészére, az ország egyensúlyi helyzetére.

Látszólag minden rendben van:
- Az ország területéből több mint kétszerese a jól művelhető szántó terület aránya az Eu 15-ök tagállamai átlagának.
- A magyar mezőgazdaság környezeti terhelése nagyon alacsony. 100 ha mezőgazdasági területre 30 %-kal kevesebb sertés, ¼- e juh és 1/5-e szarvasmarha, kevesebb, mint fele műtrágya felhasználás jut, mint a nyugat európai országokban.
- Az agrár - vidékfejlesztési támogatások- bár elmaradnak a korábbi EU tagokétól – összege a csatlakozást közvetlenül megelőző 2003. évi 230 md Ft.-ról 460 md Ft-ra, kétszeresére emelkedett.
- A közvélemény kutatások szerint ma a kormány második legelismertebb tagja az FVM Minisztere, amire az elmúlt 18 évben nem volt példa.

A potenciális előnyök ugyanis többnyire kihasználatlanok, ami aztán feszültségek, ellentmondások sorozatait eredményezi. Vegyünk néhányat sorra a súlyosabbakból.
- Hiába az európai és világviszonylatban is meglévő viszonylagos   földbőség, ha a területegységről lehozott termék értéke alig több mint 40%-a az Eu 15-ökének. Így aztán a vidéki foglalkoztatásban a Magyarországi földek töredékét teljesítik potenciális eltartóképességüknek. Az ország eladósodottsággal küzd, miközben évi legalább 10 millió tonna gabona szolgálhatna energia és/vagy export célokat, évi több, mint 1 milliárd euro értékben, miközben e hatalmas természeti adottságunk végtermékével többnyire, mint piaci problémával találkozunk.
- Alacsony agrárkörnyezeti terhelésünk minél kedvezőbb szinten tartása helyett, a jóval nagyobb környezeti károkat okozó fejlett tagállamok módszereit utánozzuk. Nem beszélve arról, hogy az országban a táj-falu, vidéki város-képe elhanyagolt Pl.: Ausztria, de a rendszerváltozás előtti Magyarországhoz képest is. Szinte nincs olyan eleme agrárkörnyezetgazdálkodásunknak, amelyik a Magyar valóságra épül.
- A kétszeresére növekvő agrártámogatásokon belül az egyre inkább EU-s forrású termelési támogatások 2003-hoz mérten -260 Ft-os euro árakon is –  mintegy 130-140 md Ft-tal nőttek miközben a mérleg szerinti eredmény 40-50 md Ft.-tal emelkedett. Hol van a termelőknek szánt további mintegy évi 100 Md Ft? Elvitték, nyomott termelői árakban, megemelt anyag költségekben és az egyre mértéktelenebb –mezőgazdálkodókon kívüli – földbérleti díjakban.

A 2006-2013 Eu költségvetés 7 évében agrár-vidékfejlesztésre legalább 3500 md Ft. áll rendelkezésre. Vajon meglátszik majd e jelentős összeg a mezőgazdaságon, élelmiszeriparon és a vidéken? Majd lehet róla szép beszámolót írni, de új stratégiai célok megvalósítása nélkül ez a pénz nem fog érdemben meglátszani sem a vidéken sem a mezőgazdaságon.
- A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter tiszteletreméltó népszerűségi eredményei és a tárca kezében lévő megduplázódott támogatási forrás ellenére, a Kormányzó párt MSZP vidéki támogatottsága 11-19 % között mozgott az elmúlt évben, míg az ellenéki FIDESZ-é pénz és népszerű agráros nélkül 35-36 %. Ugye itt valami nagyon nincs rendben még akkor sem, ha tudjuk, hogy a vidékiek értékítélete nem csak FVM ügy. Az agrártermelők, őstermelők, mezőgazdasági alkalmazottak, szövetkezeti tagok, és szűk családjuk mégis csak mintegy 2 millió felnőtt magyar állampolgárt jelentenek.

A tények, adottságok mentén kellene levonni a következtetéseket, és kimondani, hogy; rosszul, illetve nem használjuk ki az ország egyetlen jelentős természeti kincsét, a jó minőségü földbőséget és éghajlati adottságainkat.Rosszul használjuk fel az ugrásszerűen megemelkedett anyagi erőforrásunk egy részét, nem az ország helyzetéből kiindulva alakítjuk az élő környezetünket, és nem jól hasznosítjuk a kormány agrár-vidékpolitikusának magas népszerűségét.
Vegyünk sorra néhány koncepcionális súlyú témát, amelyekkel a vázolt ellentmondások nagyságrendekkel oldhatók.

Ezek többsége már a 2006-os választások előtt napvilágot látott az akkor több száz agrártermelő által jegyzett „Debreceni kezdeményezésben”.

Az élelmiszerbiztonság sikertörténet, de hol van az agrárpolitika?

A visszaélések következetes és kemény feltárása az élelmiszerbiztonság terén rendkívül hasznos és az egész országban ismert-elismert  munka. Elsősorban ez a fogyasztók, azon belül is főleg a városi lakosság érdekeit védi. A népszerű miniszternek van átütő, a városi lakosságot szolgáló és megszólító koncepciója. Véleményem szerint viszont nincs átütő, a vidéki és benne az agrárnépességet szolgáló, megszólító muníciója. Vannak meghirdetett mezőgazdasági stratégiai célok, mind pl.: növeljük az agrártermelést, növeljük az állatállományt. A valóság trendjei szerint viszont nem nő az agrártermelés, és csökken az állatállomány.

A magyar agrárium és a vidék mai valóságából kiinduló és az erőforrásokat újra rendező agrárpolitika nélkül nem is lesz vidéki felzárkóztatás és agrár-vidéki körökben nagyobb megbecsülés sem.Ezt azonban kevés csak FVM szinten felismerni.Ehhez az egész agrár-vidékpolitikában kell fordulat.
 
A legfontosabb lakossági, termelői érdek az Eu agrárpiaci rendtartásában a rendetlenség megszüntetése.

Az Eu alapszerződésének II. cím Mezőgazdasági fejezete célul tűzi ki, hogy a közös agrárpolitika „gondoskodjon a fogyasztók megfelelő ár ellenében történő ellátásáról”, „stabilizálja a piacot” és „a mezőgazdasági népességnek megfelelő életszínvonalat biztosítson.”

Ehhez az alaptörvény előírja”az árak szabályozását, a különböző termékek előállításához és forgalmazásához nyújtott támogatást, a tárolással és kiegyenlítéssel kapcsolatos intézkedéseket, a kivitel és a behozatal stabilizálása érdekében létrehozott közös eljárásokat”.

Amikor Magyarország és a vele csatlakozó 10-ek aláírták a csatlakozási szerződést, ezek a rendszerek még működtek. Azóta Brüsszel az Alaptörvénnyel ellentétesen gyakorlatilag felszámolta,vagy nem működteti  a tej, sertés, bor, zöldség-gyümölcs, cukor és gabona rendtartást. Ezért  nem valósul meg a termelők és a lakosság piaci védelme.

Vegyünk ehhez néhány tanulságos adatot. Gyenge termésű év volt raktári készletek nélkül 2001-ben, ami által a tojás fogyasztói ára 29 %-kal, a tejé 25 %-kal, a sertéshúsé 44 %-kal emelkedett Magyarországon. A 2007-es ugyancsak rossz mezőgazdasági év után az étolaj ára 65 %-kal, a liszté 48 %-kal, a tejé 22 %-kal, a kenyéré 19%-kal nőtt. Az egész EU-n belül rég nem látott inflációs nyomást okozott a 7 % élelmiszer fogyasztói áremelkedés. A termelők is vesztettek, mert hiába nőtt 50 EFt/tonnára a gabona ára, ha az időjárás miatt nem volt mit eladni. 2008 végére pedig –egy jobb termés után- 20 E Ft. alá estek az árak, ami az önköltséget sem fedezte.

Az agrártermelésben kevésbé jártasok figyelmét felhívom arra, hogy itt szabad ég alatt és élő szervezetekkel termelünk, ahol teljesen azonos termelési módszerek mellett egyik évről a másikra 30-40 %-kal ingadozik objektíven a hozam. A tehén tőgyét sem lehet elzárni egészségkárosodás nélkül.

A megszüntetett agrárpiaci rendtartások csak Magyarországon családok százezrei megélhetésének elvesztéséhez vagy elszegényedéséhez vezettek, miközben kiszámíthatatlanul mozgó szélsőséges fogyasztói ármozgásokat eredményeztek. Mindez úgy történt, hogy az EU agrárjogrendszerének alapjait vették semmibe a gátlástalanul liberalizáló brüsszeli jogalkotók,bürokraták.

A vidék gazdasági stabilizációja, a szegényebb uniós tagállamokban különösen megköveteli az agrárrendtartás alaptörvény szerinti visszaállítását, amit erős érintettsége révén az érdekeltek – főleg Franciaország – összefogásával, a Magyar Kormányzatnak erőteljesen és határozottan kezdeményezni kell. Sokat segíthetne ebben egy hazai és nemzetközi civil kezdeményezés is.

A jogi nonszensz és az agrár-vidékfejlesztési érdekek mellett egy sor egyéb gazdasági szempont is a piaci regula visszaállítása mellett szól. Elég csak a feltörekvő országok- Pl.: Kína, India – fogyasztási igényeinek gyors emelkedésére, a világ népességének rohamos növekedésére, a felmelegedés okozta időjárási szélsőségek növekedésére, és a megújuló energiák alapanyag igényére hivatkozni.

A bioenergia az ország egyik nagy lehetősége

Az elmúlt hónapok gázkrízise, az olajvezetékek körüli csatározások nem utolsó sorban az ország eladósodása és agazdasági növekedés problémála felértékelik a mezőgazdaság energia-előállítási képességének kihasználását.

Kitűzött cél, hogy az elkövetkező 10 évben az USA 37 %-kal 52 milliárd literre, az EU 27-ek 170 %-kal 12 milliárd literre, a világ országai 65 %-kal, 127 milliárd literre növelik bioetanol termelésüket. Termőföld bőségünk ennél jóval ambiciózusabb célokat tesz Magyarországon indokolttá. A szántó terület 30%-a néhány éven belül 50%-a szolgálhatna megújuló energia célokat. Vagy talán elfelejtettük, hogy 20 éve még tudtunk az USA és Franciaország szintjén gabonát termelni? Ma sem a tudás, hanem a kiszámítható feltételek hiányoznak. Ezzel együtt az állattartás trágyája és a mezőgazdaság melléktermékei szolgálhatnák, környezetkímélő módon az ország energia ellátását.

Nem kell nulláról indulni. Már 4 évvel ezelőtt éppen az FVM egyik vezetőjének összefogásában jó koncepciók készültek. Ezekből vélhetően más erő-, lobbi érdekek hatására-gyakorlatilag nem valósult meg semmi. Poroljuk le az elkészült anyagokat, állítsuk félre az ellenérdekelteket és használjuk ki ez irányban is természeti adottságainkat. Mindezt tegyük úgy, hogy ne csak a nagy energia cégek húzzanak hasznot. Teremtsen ez az új gazdasági ág a vidéknek munkahelyeket, az agrártermelőknek kiszámítható jövedelmet.

Az energia célú agrártermelés jó lehetőség az agrárpiacok kiegyensúlyozására is, egyben fokozottan aláhúzza az EU agrárrendtartások működtetésének újraindítását, különben az élelmiszerként való hasznosulás piacai az időjárási tényezők miatt még szélsőségesebbeké válhatnak.

Helyezzük új alapokra az agrárkörnyezetgazdálkodási politikát.

Az Európai Mezőgazdasági-Vidékfejlesztési Alapról (EMVA) szóló 1698/2005 EU rendelet előírta, hogy a források felhasználására az adott ország gazdasági, társadalmi, környezeti helyzetéből és fejlődési lehetőségéből kiinduló nemzeti stratégiát kell készíteni. Ezt a célt szolgálná a 7 évre közel 1500 md Ft-tal rendelkező Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP).

Az elkészült magyar anyag jól szolgálja a mezőgazdaság műszaki felzárkóztatását és ezáltal a versenyképesség növelését. Az agrárkörnyezetgazdálkodási fejezete viszont olyan, mintha Németországra vagy Franciaországra, és nem az alacsony környezeti terhelésü Magyarországra írták volna.
 
A stratégiai hiba három téma köré csoportosul:
a) Nem veszi figyelembe, hogy az agrárkörnyezeti terhelésünk nagyságrendileg alacsonyabb, mint a fejlett környezetünké. Ezért nem annak megóvását, hanem az ország egy részén annak további szigorítását célozza meg az intézkedések teljes költségeinek megtérítése nélkül. Így a termelők mellett az ország is vesztes lehet, mert egyes térségekbe Pl. a mai 90-110 kg/ha vegyes műtrágya hatóanyag felhasználás 180-210 kg-ra növekedhet. A hazai adottságokhoz alkalmazkodva tehát azt kell célul kitűzni, és támogatni, hogy az agrárkörnyezeti terhelési előnyeinket minél inkább és minél szélesebb körben megtartsuk.

b) A Magyar táj képe nem bírja ki az összehasonlítást Pl.: osztrák szomszédjainkkal, de a rendszerváltás előtt magyar állapotokkal sem. Tűzzük ki nemzeti célként a táj képének gyökeres megváltoztatását és ehhez rendezzük tudatosan egybe azokat az erőforrásokat, amelyek egy része önálló életet élve már ma is működik. Ezek a következők:
- külterületen a vállalkozó agrártermelők, belterületeken az önkormányzatok bevonása a feladat végrehajtásába,
- a szociális foglalkoztatás célirányú képzés utáni hasznosítása,
- a talajegyengető, fűnyíró eszközök beszerzésének támogatására,
- a kitűzött célra kistérségi társulások működtetésére,
- végül a fentiek után a környezetszennyezés büntetése.
Ez a cél erőforrás átrendezésekkel elérhető,meglátszana az országon és erőteljes népegészségügyi, turisztikai, közérzeti, országimázsbeli hozadéka lenne.

c) Az ország gyenge termőhelyi adottságú földjei döntően elmaradott, alulfoglalkoztatott, aprófalvas térségekben vannak. E területek támogatása az Eu joganyagok lehetőségeinek alsó határán van és tele van olyan értelmetlen megkülönböztetésekkel, mint például a búzatermelés tiltása, az üzemméret szerinti erőteljes degresszió.
Az elsőrendű célnak e térségekben a népesség élhető körülmények közötti helyben tartását kell kitűzni. Ehhez a szociális és infrastrukturális rendszereken túl az általános szolgáltató ágak – Pl. egészségügy, közbiztonság, stb.- megtartását legalább átmenetileg a reformok elé kell helyezni. Ezzel együtt az önellátást és/vagy a munkalehetőségeket adó mezőgazdasági termeléshez a kedvezőtlen adottságú támogatás irreális megkötöttségeit fel kell oldani, és az éves forrásokat az érintett közel 2 millió ha-on legalább 5 md Ft-ra kell bővíteni.

Összegezve a leírtakat. Szüksége van a vidéknek az adottságaira épülő érthető- világos jövőképre. A Római szerződés szerint visszaállított agrárpiaci rendtartás, a meghirdetett kiszámítható feltételek között működtetett bioenergia termelés egyrészről növeli a vidéki foglalkoztatási szintet, másrészről javítja az eladósodott ország egyensúlyi helyzetét. A táj képének összefogott programmal való reprodukálása munkalehetőség, pollenmentesség, turisztikai vonzerő és nem utolsó sorban egy fénykép az ország külső megítélésében. Sorolhatnám tovább az ambiciózus célokat, mint Pl. az élelmiszer export szállítókapacitásnak bővítését az új alapokra helyezendő energia célú trágyakezelés teendőit, a termelőket agyonnyomó hatósági intézkedések oldást, a panaszáradatok összegyűjtését, kezelését, stb. Nem gondolom azt, hogy csak ezek a kritikák és javaslatok elégségesek a Magyar Vidék és az agrárgazdaság megújításához. Az viszont meggyőződésem, hogy több területen a leirtakhoz hasonló,alapvető fordulatra van szükség. Rendszerekben, adottságokban és komplexen kell elemezni, célokat meghatározni, azokat végrehajtani.Ez kellene egy jobb életű és ez által hálásabb vidék és benne az agrárnépesség érdekében. Enélkül hiába van pénz, paripa, fegyver, a csata vesztésre áll.