Termékpálya integráció (tovább nem halasztó)

Dr. Keserű János agrárközgazdász

Dr. Keserű János agrárközgazdász a termékpálya integrációról

Azt még csak tűrte az emberiség jobb módú fele, hogy évente százezrek pusztulnak el éhhalál miatt és milliók hiányos táplálkozása csak az éhhalál küszöbén való életre elegendő. Legfeljebb kis hányaduk részére juttatott élelmiszersegélyekkel nyugtatta lelkiismeretét (miközben a „túltermelésre” hivatkozva korlátozta a mezőgazdasági termelésre alkalmas országokban az élelmiszertermelést). Napjainkban azonban már riadalmat okoz az élelmiszer-piaci árrobbanás, amelynek oka, hogy a kínaiak és más nagy létszámú, korábban alacsony életszínvonalú népek elkezdtek jobban táplálkozni és rögtön hiány támadt búzából, rizsből és más élelmiszerekből a világpiacon. A félelmet csak fokozza a bioetanol iránt feltámadt hatalmas igény, amelynek növekedése óriási területeket vonhat ki az élelmiszertermelésből, s ezért az élelmiszerárak további erőteljes emelkedése megállíthatatlannak tűnik.

Magyarország azon szerencsés országok közé tartozik, amelynek kiválóak a mezőgazdasági termelési adottságai. Ismeretes, hogy a 70-80-as években 13 millió ember számára elegendő élelmiszert termeltünk, amelynek 70% - a bőségesen fedezte lakosságunk élelmiszerigényét és 30 %-ot exportáltunk. Termelési adottságainkat még akkor is csak kb. 80%-ra használtuk ki és bőségesen lett volna még lehetőségünk további termelésnövelésre. Ezzel szemben most kapacitásunk alig 60%-át használjuk ki. Azért nem jobban, mert mi is – igazodva az élelmiszerbőségben élő országokhoz – csökkentettük a termelésünket, több százezer mezőgazdasági termelőt munkanélküliségbe taszítva ezáltal, miközben a világ éhező embermillióinak szüksége lenne a mi – és mások – többlet élelmiszer termelésére. (Még azt a luxust is megengedtük magunknak, hogy a hazai élelmiszer-fogyasztás több mint 20%-át átengedtük a más országokból származó élelmiszerimportnak.)

Mindezek arra hívják fel a figyelmünket, hogy újra kell gondolni a világ és benne a mi agrárpolitikánkat. A világ agrárpolitikájának teljesen meg kell változni! A termeléskorlátozó, teljesen a fizetőképességnek alárendelt agrárpolitikát fel kell váltania egy a termelési kapacitások fenntartható fejlődését biztosító, de e mellett a jelenleginél sokkal nagyobb mértékű kihasználására irányuló és a világ lakosságának élelmiszer-ellátását alanyi jogon biztosító agrárpolitikának. Nálunk pedig e mellett a hazai agrártermelés növekedését ösztönző, a hazai élelmiszer-szükségletet nagyobb mértékben ellátó, a hazai és világpiaci igényeknek maximálisan megfelelő, versenyképes termelést folytató agrárpolitikát kell alkalmazni. Mind a világ, mind Magyarország agrárpolitikájának tehát új kihívásoknak kell tudni megfelelni! Az eddigi agrárpolitikák nem felelnek meg az új igényeknek!

Magyarországon az agrárpolitika 1990-ben, a rendszerváltáskor teljesen rossz, tévútra tévedt. Most van egy szétaprózott (azóta már egy kissé változott) többségében versenyképtelen agrárágazatunk. Az üzemi, vállalati struktúra és a termelés szerkezete a maga törvényszerűségei szerint lassan (sokkal lassabban, mint egy jó 1990-es váltással biztosítani lehetett volna) majd változni fog. Amely lépést most meg kellene tenni és ebben késlekedni nem szabad, az a termékpályák szereplőinek sürgős összefogása, versenyszerveződésekbe tömörülése! Olyan önigazgatáson alapuló összefogásokra gondolok, amelyekben egy-egy termék (termékcsoport) termelői, feldolgozói és forgalmazói a piacra kerülő végtermék versenyképességében érdekeltek és ezért – vállalkozásaikkal résztvevőivé válnak egy közös termelési technológiát alkalmazó integrációnak - azért, hogy a piac által igényelt, legmagasabb szintű, egyöntetű terméket tudjanak nagy tömegben produkálni, és ezáltal a piacon legyőzhetetlen versenyzőkké tudjanak válni. Ez a versenyszerveződési forma leginkább a dán modellhez hasonlít, amely közismerten igen sikeres a mai kiélezett piaci versenyviszonyok között. A termékpálya integrációk önálló civil szerveződések, amelyeket a termékpálya szereplői hoznak létre, és maguk határoznak termelésük mennyiségi, minőségi ár és marketing kérdéseiről. Az állam nem résztvevője, hanem partnere a termelői önszerveződéseknek, amelyek szigorúan távoltartják maguktól a politikai és részérdekeket képviselő lobbikat. Magyarországon kb. öt termékpálya integráció tudna igen eredményesen megfelelni a hazai érdekek képviseletében az új világpiaci kihívásoknak, beleértve a termelés növelésének és az élelmiszer-biztonságnak, az állandóan növekvő minőségi igényeknek, a foglalkoztatás bővítésnek igényeit egyaránt.

Dr. Keserű János