A magyar élelmiszeripar jelene és jövőve

Folláth Györgyné, az ÉFOSZ főtitkára

Interjú Folláth Györgynével, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének főtitkárával

Hogyan jellemezné röviden a magyar élelmiszeripar helyzetét, különösen versenyképességét?

2007. évben a magyarországi élelmiszeriparban ugyanazon tendenciák érvényesültek, melyek csaknem valamennyi európai országra jellemzőek voltak. Az iparágban az évek óta tartó negatív trendek folytatódtak, a világ néhány országában (Oroszország, Kína, India) megnőtt az élelmiszerek iránti kereslet, a bio-üzemanyagok alapanyag igénye jelentős mértékben növelte a mezőgazdasági termékek árait, az energia árak drasztikus mértékben növekedtek. Mindez párosult az időjárás okozta (aszály, fagy, árvíz, stb.) termés kieséssel.

2007. évben az élelmiszer-termelés 4,7%-kal, a belföldi értékesítés 5,6%-kal csökkent, élelmiszeripari exportunk csak mindössze 2,5%-kal növekedett. Sajnos ez a tendencia 2008. első két hónapjában sem állt meg az élelmiszeripar bruttó termelése 4,3%-kal, a belföldi értékesítés közel 7%-kal csökkent. Magyarországon a reáljövedelem 2007. évben 4,8%-kal csökkent, ami nem segítette elő az emelkedő fogyasztói árak mellett az élelmiszerek fogyasztását.

Az élelmiszeripar kettős szorításban van, egyrészt fizetőképes kereslethez képest drága alapanyagok, másrészt a kereskedelmi láncok árleszorító hatása következtében. A feldolgozóipar a tényleges többlet költségeket a hazai értékesítésben nem tudta és tudja érvényesíteni. Ennek eredménye, hogy míg 5 évvel ezelőtt a belföldi élelmiszerfogyasztás 90%-át a Magyarországon előállított termékek adták, addig ez ma alig haladja meg a 75%-ot. Az ipar árbevétel arányos eredménye ma nem éri el a 2%-ot.

Közösségi összehasonlításban a magyar élelmiszeripar kibocsátását tekintve a 16. helyen áll, az ágazat az EU 25-ök átlagához képest koncentráltabb. A magyar élelmiszeripar nemzetgazdasági jelentősége az ezredfordulót követően csökkent.

A GDP-ből való részesedés mára alig éri el a 2,6%-ot. Az élelmiszeripar helyzetét továbbra is az EU csatlakozás következtében kialakult, korlátozás nélküli piaci verseny és a felerősödött szabályozatlan konkurencia harc, az élelmiszerbiztonsággal, a környezetvédelemmel összefüggésben növekvő beruházási igény jellemzi.

Várhatóan milyen főbb tényezők fogják befolyásolni, illetve meghatározni élelmiszeriparunk fejlődését, átalakulásának fő irányait?

Az élelmiszeripar fejlődését alapvetően meghatározza a mezőgazdasági termékek árainak alakulása (a költségek közel 30-80%-át jelenti, természetesen szakágazatonként eltérő), az üzletláncok árpolitikája, a reálbérek alakulása. Természetesen meghatározó a következő egy-két év adópolitikája, az árfolyam politika, a banki kamatterhek esetleges változása. Nagyon fontos, hogy az Új Magyarország és Vidékfejlesztési program keretén belül az EMVA-ból az élelmiszeripari beruházási támogatásokat a vállalkozások milyen hatékonyan tudják felhasználni a következő években. A támogatási rendelet az elmúlt héten jelent meg elsősorban kis- és közepes méretű vállalkozások beruházását támogatja, a kérelmek benyújtásának határideje június 16-a és természetesen ez 2013-ig évente ismétlődő lehetőség. Elkerülhetetlen, hogy a magyar fogyasztók bízzanak a hazai márkákban és elsősorban Magyarországon előállított élelmiszereket vásároljanak, ehhez megbízható minőségű és biztonságos termékeket kell a gyártóknak előállítani.

Az elmúlt években az élelmiszeriparban elindult egy koncentrációs folyamat, amely várhatóan a következő években folytatódni fog. Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság egymásra utaltsága nem kérdőjelezhető meg. A vállalkozásoknak rá kell jönniük, hogy egy mai esetleges nagyobb eredményért nem érdemes feláldozni a vállalkozás jövőjét, eredményességét.

Milyen nemzeti mozgásterünk van, illetve teremthető meg ahhoz, hogy az élelmiszeriparunk kedvező irányba fejlődjön? Milyen szerepe lehet ebben a piaci szereplőknek, az érdekképviseleteknek és a kormánynak?

Az ÉFOSZ és az Élelmiszeripari Ágazati Párbeszéd Bizottság közösen, megbízta az Agrár Európa Kft-t, hogy készítse el az élelmiszeripar középtávú stratégiáját. A tanulmány elkészült, jelenleg a szakmai vitája folyik. Ebben igyekeztünk meghatározni a piaci szereplők, vállalkozók, az érdekképviseletek és a kormány feladatait, annak érdekében, hogy az elmúlt évek negatív tendenciája visszájára forduljon. A stratégia azon túl, hogy elemzi a jelenlegi helyzetet, az élelmiszeripar jövőképét a következők szerint határozta meg: „A magyarországi élelmiszeripar 2013-ig megállítja az import térnyerését belföldi piacán, visszaszerzi pozitív külkereskedelmi egyenlegét, valamint megteremti a fenntartható és jövedelmező fejlődés feltételeit, mindezt az élelmiszer biztonság kiemelt kezelése mellett.” Megítélésünk szerint a magyarországi élelmiszeriparnak döntő szerepe kell hogy legyen az ország lakosságának élelmiszer ellátásában, amelynek meghatározó eleme a biztonságos, jó minőségű, a fogyasztói igényeket kielégítő egészséges termékek hazai előállítása és ezek irányába megnyilvánuló fogyasztói bizalom megőrzése és erősítése. Cél, a belföldi piac 80%-ának visszaszerzése és hazai kézben tartása, valamint a többletek export piacának bővítése.

A stratégia szerint a kormányzat elsődleges feladata: a feketegazdaság visszaszorítása, a jogbiztonság növelése, a beszerzési ár alatti értékesítés, valamint a fizetési határidők törvény szerinti betartatása, a bérekhez kapcsolódó magas járulékok, közterhek, elvonások csökkentése, a műszaki fejlesztés ösztönzése és támogatása, a környezetvédelmi adók jelentős csökkentése. Mindenképpen támogatni indokolt a közösségi marketinget elősegítve ezzel a hazai feldolgozók piacra jutását. Az érdekképviseletnek elő kell segíteni, hogy az innováció a kis- és középvállalkozások tevékenységét is elő tudja segíteni, tisztázni kell az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatos definíciókat, szakmai egyeztető fórumok kialakítását kell kezdeményezni a hatóságokkal és a termékpálya többi szereplőivel (mezőgazdaság, kereskedelem).

A vállalkozóknak figyelemmel kell kísérni a piaci folyamatokat, javítani indokolt a pénzügyi, a kereskedelmi menedzsment tevékenységét, közös marketing akciók szervezésével, valamint jó minőségű termékek előállításával meg kell nyerni a fogyasztók bizalmát. Végül, de nem utolsósorban elengedhetetlen az élelmiszer-feldolgozók és a mezőgazdasági termelők kapcsolatának jelentős mértékű javítása, a szerződéses fegyelem mindkét fél oldaláról történő betartása.

Piaci versenyképességünk egyik fő akadálya, hogy nálunk nem alakultak ki a versenyképes méretű vertikális integrációk. Az Ön véleménye szerint melyek a legfőbb akadályozó tényezők?

Az elmúlt másfél évtizedben mind a mezőgazdaság, mind a feldolgozóipar szerkezete, tulajdonviszonyai jelentős mértékben átalakultak. Ez a 90-es évek elejéig működő vertikális integrációk megszűnését vonta maga után és úgy tűnik, hogy ennek felépítése nagyon nehézkesen halad. A vállalkozók adott esetben viszonylag rövid idő alatt kívánnak magas jövedelemhez jutni, nem gondolva a holnapra, illetve a hosszú távú jövőre és megélhetésre. Megítélésem szerint ennek hiányát mind a mezőgazdaság, mind a feldolgozóipar érzi és egyre több szervezet keresi a hosszú távú együttműködés lehetőségét.

A szürke- és a feketegazdaságnak jelentős (becslések szerint 25-30%) aránya van az élelmiszer gazdaságban. Milyen eszközökkel lát esélyt arra, hogy ez a magas arány érdemben csökkenjen?

Ma Magyarországon az adóhatóság az egyetlen hatóság, amely fel tud lépni a feketekereskedelem, szürkegazdaság ellen. Az elmúlt évben a különböző hatóságok összefogva jó néhány szereplőt „tetten értek”, azonban ezek kimenetele még ma sem ismert, azon túl, hogy elkobozták a termékeket. Elkerülhetetlen a boltokon kívüli élelmiszerértékesítés (különböző fogyasztói /kínai/ piacok) legális körülmények közé szorítása. Az adóhatóság munkáját segíthetné egy olyan platform létrehozása, ahol a piaci szereplők maguk tehetnek javaslatot a hatékonyabb működés érdekében.

Az adóhatóság az egyik olyan stratégiai partnere az élelmiszer-feldolgozóknak (beszállítóknak), amely megfelelő eszközökkel rendelkezik a kereskedelmi láncokkal való tisztességes partneri viszony kialakításában. „A kettős árrés” technika adóügyi vizsgálata ebben a tekintetben kiemelkedő jelentőségű.

Végül engedjen meg Főtitkár asszony egy személyes kérdést. Ön az FVM szakállamtitkári székéből került az ÉFOSZ főtitkári posztjára. Az élelmiszeripart illetően változott-e és milyen kérdésekben a korábbi álláspontja?

Könnyű helyzetem volt, ugyanis az élelmiszeriparból, azaz vállalattól kerültem az akkor még Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba, ahol 25 évet töltöttem el és ezt követően vállaltam el az ÉFOSZ főtitkári posztját. Így már munkaviszonyom kezdetén megismerhettem egy vállalat működését, tevékenységét. Ez a minisztériumban végzett munkámat megkönnyítette, ugyanis tudtam vállalati fejjel gondolkozni. A minisztériumban munkakörömből adódóan megismertem valamennyi élelmiszeripari szakágazat, az erdőgazdaság, a vadászat, a halászat, az állategészségügy, a növényegészségügy területeit és átfogó ismeretet szereztem az élelmiszer gazdaság egészéről. Megítélésem szerint nincs különbség egy ágazati minisztérium és egy ágazati érdekképviseleti tevékenység között, hiszen mindkettő valamilyen módon érdeket/érdekeket képvisel.