Agrárstratégiai irányok

Szukics József alelnök (Magyar Agrárkamara)

Beszélgetés Szukics Józseffel, a Magyar Agrárkamara alelnökével

A Magyar Agrárkamara és az Agrárkutató Intézet együttműködésének eredményeként Önök megjelentettek egy agrárstratégiai kiadványt az év elején. Erről és a jelenlegi aktuális agrárgazdasági kérdésekről szeretném faggatni. Elsőként azonban a rövidtavú feladatokról kérdezem.

Azt gondolom, hogy a legaktuálisabb kérdés jelenleg az agrárgazdaság finanszírozása, illetve finanszírozhatósága. Ezen belül külön említem a működés és külön a fejlesztések finanszírozását. Mindkettő nagyon fontos a jövő szempontjából, de úgy érzem, hogy az agrárium jó színvonalú működtetéséhez szükséges források elégtelensége a jövőt is megkérdőjelezi. A finanszírozás lehetőségeinek keresése, javítása érdekében az Agrárkamara részéről már többször kezdeményeztünk tárgyalásokat az illetékes pénzügyi fórumokon. Megemlítem továbbá a foglalkoztatás ügyét is, ezen belül az alkalmi munka szabályozásának módosítását, melynek rugalmasabbá tétele alapvető fontosságú a kézimunka igényes kultúrákkal foglalkozó gazdaságok számára. Fontos lenne az alkalmi munkások regisztrációjának egyszerűsítése, és hogy ne legyen kötelező öt munkanap után egy szabadnap kiadása, mert ez rendkívül nehezíti a munkaszervezést. Alternatíva lehetne az általány jellegű szabályozás is.
Ilyen rendszer működik például Spanyolországban, sikerrel. Az ésszerű megoldások sokat segíthetnének a termelők és hatósági ellenőrzések nem problémamentes állapotán. A rövid távú kérdések közül nem hagyható ki a vállalkozói szférára nehezedő adminisztrációs teher mérséklésének ügye sem. Meg kell jegyeznem, hogy amíg az EU szintjén átlagosan a GDP 3,5%-át fordítják adminisztrációra, addig Magyarország ennél sokkal többet, és ezáltal nem kevesebb, mint 1000 milliárd Ft-tal költ többet a bürokráciára az átlagos adminisztrációs költséggel dolgozó országokhoz képest. Ez a többlet teher is a versenyképesség egyik jelentős gátló tényezője Magyarországon. Különösen így van ez a korszerű informatikával gyengébben ellátott agrárágazatban. Ennek javításához célszerű lenne elindítani a már szóba került informatikai programot. Határozottabban kellene lépni pl. az Agrárkamara feladatainak az EU régi 15 tagállamához hasonló kialakításában, amely természetesen az egyes szakhatósági feladatok újragondolását is igényli.

Ön szerint egy komplett agrár- és vidékfejlesztési stratégia kidolgozása előtt milyen főbb kérdéseket kellene tisztázni?

Minden stratégia alapvető kérdése, hogy mi a cél, illetve melyek a célok, és melyek a hozzávezető utak?
A célok tekintetében elsőként a kedvező agrárökológiai adottságaink ésszerű kihasználását említem. Emellett azonban az is igaz, hogy a magas szállítási költségek jelentős többletterheket okoznak a tengeri kikötőkkel rendelkező országokhoz képest, amelyet célszerű lenne ellensúlyozni. Természetesen alapvető cél, hogy megfelelő jövedelem is realizálódjon az élelmiszergazdaságban. Úgy gondolom, hogy az alapvető kérdések tisztázásához tárgyszerű vitákra lenne szükség, amelyektől távol kellene tartani a pártpolitikák rövidtávú érdekeit, Azt is meg kell említenem, hogy jelenleg az agrárgazdaság társadalmi beágyazottsága nagyon gyenge, így viszont nehéz lesz a társadalom többségének támogatottságát megszerezni egy új agrárstratégiához.
Be kellene mutatni, hogy milyen fantázia van a magyar agráriumban és miért fontos ez a nemzetgazdaság és az egyes polgárok számára is.
Ma sajnos az agrárágazatban is krízis van. A mezőgazdasági termelői árak óriásit zuhantak az elmúlt egy év alatt. Úgy látom, hogy a magyar agrárgazdaság egy sodródó pályán mozog és nincs egy igazi vezérfonal. Elemezni kellene például azt, hogy a Lengyelek, a Csehek, vagy a Szlovákok élelmiszer-gazdasága miért van kedvezőbb helyzetben, néhány termékpálya miért lett náluk versenyképesebb,mint nálunk. Erre a kérdésre egy igen alapos választ kellene adni!

A földkérdés régóta húzódó problémáit évek óta nem sikerült helyretenni…

Sajnos valóban így van, a politikai tényezők nem tudtak dűlőre jutni a földügyben mind a mai napig. Alapvető feltételnek tartom a földhasználók biztonságát, mert e nélkül nem történnek meg a versenyképességhez szükséges fejlesztések. Nem lesznek, akik százmillió Ft-okat befektetnek, ha nincs hosszú távú földbiztonság. Különösen vonatkozik ez az állattenyésztéssel és gyümölcstermeléssel foglalkozókra. Itt említeném meg, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek mellett egyre több kis, - és közepes méretű gazdaság teremti meg a versenyképességhez szükséges feltételeket és így tartós piaci szereplőkké váltak. A szociális földhasználók pedig helyi piacokon jelenhetnek meg a termékeikkel, mert nem rendelkeznek nagytömegű és egyöntetű minőségű áruval. Úgy gondolom, hogy ennek a három szektornak harmonikus együttműködésére kell törekednie, és ezt kell segítenie az agrárpolitikának is. A földkérdés konszenzusos megoldását sürgeti a 2011-ben lejáró földmoratórium is .

Az EU Közös Agrárpolitikája döntően befolyásolja a hazai agrárpiaci szereplők mozgásterét…

A KAP valóban generális tényezőként vesz részt a magyar agrárium mozgásterében, mind a folyó termelés és a fejlesztések befolyásolásában egyaránt. Fontos, hogy ezekben minél inkább kíséreljük meg a nemzeti mozgástér érvényesítését, mint pl: jelenleg az SPS, vagy SAPS-on belüli 10%-os átcsoportosítási lehetőség racionális felhasználását (tejágazatban, dohánynál illetve a kézimunka igényes étkezési termékeket előállító kertészeti termékek szerkezet átalakítására).
Ezúttal azonban, az agrárdiplomáciánk hatékonyságának fontosságát is hangsúlyoznám. Néhány példát is említek ezzel kapcsolatban. Az EU által foganatosított új szabályok megengedik, hogy nem természetes anyagot használjanak fel az almalé savasításához. A korábbiakban viszont a magyar ipari almát használták fel erre a célra. Az új szabályozás következményeként is óriási gondok jelentkeznek a magyar ipari alma értékesítésével. Úgy gondolom, hogy ezt a szabályt nem lett volna szabad meghozni. Most viszont el kellene érni azt, hogy az EU visszaállítsa a korábbi tiltást.
A kukorica piac jelenleg nem sok jóval kecsegtet. Ügyes lobbitevékenységgel azonban el kellene érni, hogy az EU a kukoricára vonatkozó meg nem szüntetett intervenciót aktivizáltassuk és a 0 keret helyett egy megfelelő nagyságrendű intervenciós keretet kapjunk, akkor ennek rögtön stabilizáló szerepe lehetne. A legnagyobb kérdés persze az, hogy mi lesz 2013 után? Véleményem szerint már most határozott célokkal kellene lobbizni a többi érintett országgal közösen a KAP 2013 utáni fenntartása és megfelelő támogatási keret érdekében.

Milyen ügyekben kellene nemzeti hatáskörben lépni?

Először is dönteni kellene a főbb ágazati kérdésekben, arányokban, mint például állattenyésztés és gabona, valamint bioenergia kérdése és kertészet. A piacra jutást nekünk is többféle módon kellene elősegíteni a többi uniós ország gyakorlatához hasonlóan. A logisztikai és infrastrukturális hiányosságokat viszonylag rövid időn belül fel kellene számolni.
Az is nagy biztonsággal állítható, hogy a többletszállítási költségek támogatása nélkül nem lehetünk versenyképesek a nemzetközi piacon. Erre megoldási alternatívák szükségesek. Külön kell szólnom az élelmiszeripar utóbbi években bekövetkező folyamatos termelés csökkenéséről és piacvesztéséről. Ennek okait is alaposabban meg kellene vizsgálni. Úgy gondolom, hogy a privatizáció után nem a csúcstechnológiát hozták ide hozzánk. Így nem alakulhatott ki az élenjáró termékeket gyártó, fejlődő feldolgozó ipar. Nem tudott kialakulni erős márkahordozó élelmiszeripar. Több esetben a külföldi cégek elsősorban „piacot” vettek amely ma már jól látható.
Nekünk pedig „márkahordozó” élelmiszer-ipari vállaltok kellenének a nemzetközi versenyképességhez. Tudomásul kell venni, hogyha nem lesz versenyképes  magyar élelmiszeripar, akkor csak nyersanyag – előállítók és exportálók lehetünk, a feldolgozotthoz képest jóval kisebb foglalkoztatással és hozzáadott értékkel.
A kertészeti ágazatok közül a dísznövény termesztés kezd a helyére kerülni; a szőlő-bor ágazat is működőképes lehet 3-3,5 millió hektoliter éves borelőállítás mellett, ehhez azonban a minőségi szegmenseket betöltő borok további termelése szükséges; a zöldség szektorban is látható egy határozott pozitív irányú fejlődés; a gyümölcságazatban azonban még komoly feladatokat kell megoldani mind a fajtatechnológia, öntözés és infrastruktúra tekintetében,hogy a magyar gyümölcs ne marginalizálódjon a nemzetközi és a hazai piacon. Nem megkerülhető itt a TÉSZEK forgalmazásban betöltött szerepének növelése sem.
A bioenergia- előállítás területén gyorsítani kellene a komplex fejlesztéseket. Ha ma már komolyabb bioetanol és biodízel kapacitással rendelkeznénk, bizonyára nem lenne ilyen jelentős az áresés a gabonánál, a napraforgónál és a repcénél. Fontosnak tartom még, hogy a mezőgazdaságban a tudományok által elért eredményekről és lehetőségekről előítélet és félelmek nélkül folyjon párbeszéd és szükséges ezekkel a társadalom megismertetése, az alkalmazási lehetőségek számbavétele.
A képzés és tanácsadás is nagyon fontos eleme a jövő stratégiájának. Arra kérdésre kellene jó választ adni, hogy hogyan lehet a tudást a leghatékonyabban termelőerővé tenni. Külön is szeretném kiemelni az oktatás szerepét, és ezen belül elsősorban azt, hogy a szakismeretek mellett növelni kellene a hallgatók pénzügyi, gazdasági és nyelvismeretét. Mindenképpen célszerű a nemzetközi tapasztalatok alapján átalakuló ismeretek felgyorsítása, az innovációs szemlélet tudatosítása, amelynek kiterjesztése nélkül nem szerepelhetünk sikeresen a nemzetközi versenyben. Végül de nem utolsósorban megkerülhetetlen az elméletileg nagy részt feltárt és bizonyított a napjaink valóságában is megjelenő klímaváltozás és szárazodás elleni, ennek kivédésére készítendő cselekvési programra alapozott gyakorlati tennivalók megvalósításának elkezdése. A feladat tehát még szűkszavúsággal összegezve is sok. A válság közepette jelentkező torzító hatások a szokásosnál is nehezebbé teszik a döntéseket. A késlekedés azonban a későbbiekben nehezen vagy már nem korrigálható hátrányokat jelent egy a lehetőségeit dinamikusan kihasználni kívánó ágazat számára.