Mesterséges fa szűrné a szén-dioxidot

Érdekes és némileg meglepő eredményekről adott számot egy kutatócsoport a Science tudományos folyóirat nemrég megjelent számában. Évtizedes kísérleti munkájukkal bebizonyítják, hogy egyes, többnyire félsivatagos térségekben élő fafajták nemhogy csökkentenék az atmoszférába kerülő szén-dioxid mennyiségét, ellenkezőleg, növelik. Másfelől viszont egy Amerikában élő német tudós mesterséges „fákat”, vagyis szén-dioxid elnyelő és tároló struktúrákat dolgozott ki és javasol az üvegházgázok befogására.

A világon több mint négyszáz állomást magában foglaló Fluxnet projekt része a Negev-sivatag szélén található Yatir erdő. Ennek viselkedését tanulmányozták tíz éven át a Weizmann Intézet kutatói. A Föld szárazföldi területének mintegy 17 százalékára kiterjedő félsivatagos térségek vizsgálata rendkívül fontos abból a szempontból, hogy a beeső napsugárzás hőenergiájából mennyit sugároz vissza az adott terület, illetve menynyit fog vissza, növelve az üvegházhatást.

Az izraeli kutatók most megjelent cikkükben kimutatják, hogy a félsivatagos térségekben élő erdőkben a sötét színű fák sokkal inkább elnyelik a napsugárzást, tehát a visszaverődési tényezőjük kisebb, mint a világos környezeté.

Emellett, ezek a fák erősebben visszatartják a kevés, ezért nagyon értékes nedvességet, kevesebbet párologtatnak el, mint mérsékelt égövi társaik, emiatt a hűtőhatásuk is kisebb. Arra a paradox következtetésre jutottak a kutatók, hogy – legalábbis rövid távon – a félsivatagos térségekben az erdők fokozhatják a fölmelegedést, míg a fakivágásokkal bekövetkező sivatagosodás enyhítheti azt, minthogy a világos kopasz terület erősítheti a beeső sugárzás visszaverődését.

Úgy találják, hogy ez, a környezetre egyébként károsan ható folyamat az elmúlt 35 évben húsz százalékkal lassította a globális felmelegedést, ahhoz képest, amenynyit a CO² mennyiségének emelkedéséből vártak. A kutatást vezető Dan Yakir professzor szerint az erdők mindenképpen rendkívül fontosak maradnak a klímastabilizálási és egyéb ökológiai szempontok alapján, de figyelembe kell további hatásokat is jövőnk előrejelzésekor.

Szerencsére a technikai innováció sorra kínál újabb lehetőségeket. Ilyen például az a megoldás, amit Klaus Lackner, a Columbia Egyetem vezető kutatója ajánl. Állítása szerint a módszerével akár ezerszer több szén-dioxidot lehet kivonni a légkörből, mint amennyire a fákkal borított térségek képesek.

Nem kell hozzá más, mint jó néhány millió darab, eléggé testes nagy konténer szerte a Földön, belsejükben különleges műgyanta struktúrákkal, amelyek kiszűrik a levegőből a CO²-t, és mindaddig tárolják, amíg öblítéses eljárással ki nem vonják belőlük. Egyszerűnek tűnik a módszer, de azért érdemes elgondolni, hogy a levegőben igen kicsiny a szén-dioxid koncentrációja, mindössze 0,04 százalék körül jár. Ebből kellene jó hatásfokkal és lehetőleg igen kis energiaráfordítással (mert hiszen az energiatermelés maga is szaporítja a légkörbe kibocsátott szén-dioxid mennyiségét) minél többet befogni. Nyilván alapvetően fontos a befogószűrő anyag megválasztása.

A Lackner és munkatársai által javasolt műanyag különleges tulajdonsága, hogy száraz állapotban erősen megköti a szén-dioxidot, nedvesen viszont leadja, tehát ki lehet mosni belőle. A szálakból épülő, esőtől, nedvességtől védett, műgyantából kialakított „faszerkezetek” ringlispílként forognak a szélben és szívják magukba a gázt. Amikor megtelnek, vákuum alatt konténerekbe csomagolják őket. Megtisztításukra vízzel szórják be a tartalmukat és az ekkor kiszabaduló szén-dioxidot vagy eltárolják valahol, vagy akár hasznosíthatják is.

Érdekes az ötlet, ami azonban egyelőre még jócskán kíván fejlesztési munkákat a gyakorlati alkalmazásig. Az ára is ezt tükrözi: jelenleg mintegy 300 dollárba kerülne egy tonna szén-dioxid befogása, bár Lackner úgy becsüli, hogy ha az eljárása széles körben elterjed, a mostani magas költségek akár tizedére csökkenhetnek. Úgy véli, ha tízmillió ilyen konténer működne a világban, akkor segítségükkel a kibocsátott üvegházgáznak évente akár 10–15 százalékát el lehetne tüntetni. Ehhez Európában mindössze mintegy tíz-tizenkét forintnak megfelelő értékkel kellene megemelni a benzin literenkénti árát – állítja eléggé optimistán a kutató. Ámbár egyelőre kár lenne komoly vitákat folytatni a költségekről, árakról, mivel ez idő szerint a csodaszerkezetből mindössze egy félkész prototípus készült el.