AgrárHírek: A legelÅ‘ szarvasmarhák az eddig véltnél kevésbé ártanak az éghajlatnak A legelÅ‘ szarvasmarhák az eddig véltnél kevésbé ártanak az éghajlatnak ================================================================================ MTI on 2010. április 08. A kéjgáz (dinitrogén-oxid, N2O) a széndioxiddal és a metánnal együtt az egyik legfontosabb üvegházhatású gáz, sÅ‘t egy kilogramm kéjgáznak 300-szor erÅ‘sebb üvegházhatása van, mint ugyanannyi szén-dioxidnak - magyarázta Klaus Butterbach-Bahl, a kutatás vezetÅ‘je a Berliner Zeitung online kiadása szerint (www.berlinonline.de). A Karlsruhei Technológiai Intézet (KIT) egy éven át vizsgálta BelsÅ‘-Mongólia szarvasmarhatartását. A néptelen, rendkívül zord telű vidéken több mérÅ‘állomást is felállítottak, és kiderült, hogy azokon a területeken, ahol nem legeltetnek marhákat, több kéjgáz keletkezik, mint a legelÅ‘kön. Ez úgy lehetséges, hogy a kéjgáz természetes úton is termelÅ‘dik, méghozzá a tavaszi olvadáskor, mikrobiális tevékenység során. Amennyiben a területet lelegeli a marha, télen a szél a hó nagy részét elfújja. A csekély hótakarás következtében a talajhÅ‘mérséklet akár tíz fokkal hidegebb lehet, mint a hóval jobban szigetelt részeken. Ezen kívül a tavaszi olvadás során szárazabb is marad a legelÅ‘k talaja. A hideg és a szárazság pedig gátolja olvadás idején a mikrobák tevékenységét, így kevesebb kéjgáz kerül a levegÅ‘be. A német kutatók szerint eddig a hamis adatok miatt sokhelyütt akár 72 százalékkal is túlbecsülhették a kéjgázkibocsátás mértékét. Eredményeiket mindazonáltal nem értékelik reménysugárként a klímaváltozás elleni harcban. Az ugyanis továbbra is tény, hogy a marhák emésztésük révén nagy mennyiségű metánt juttatnak a levegÅ‘be, amit e tanulmány nem vesz figyelembe. Butterbach-Bahl véleménye szerint a gyepterületek Å‘szi kaszálásával, így a téli hótakaró vékonyításával csökkenteni lehetne a tavaszi kéjgázkibocsátást.