Regionális szennyvízkezelési és vízminőség-védelmi szemlélet és gyakorlat a Párizsi-medencében – a SIAAP

 

A SIAAP működési területe 1980 négyzetkilométer, a foglalkoztatottak száma 1700. Naponta átlagosan is több mint 2,5 millió köbméter szennyvíz megy keresztül az általa üzemeltetett tisztítókon, ami tisztítás után a Szajnába vagy a Marne-ba kerül. Ez a mennyiség egy heves, az agglomeráció nagyobb részére kiterjedő esőzés esetén sokkal nagyobb is lehet, így a SIAAP-nak nem csak a pontszerűen jelentkező kiugró terhelések kezelésére - úgy mennyiségi, mint technológiai szempontból -, de ezek megbízható előrejelzésére is képesnek kell lennie. A működtetett csatornahálózat mintegy 420 kilométer hosszú, a gerincvezetékek 2,5-4 méter átmérőjűek, 10-100 méter mélyen húzódnak a föld alatt, egy-egy komoly esőzés során a benne áramló vízmennyiség akár percek alatt megduplázódhat. A rendszer telítődésének megakadályozására több mint 800 ezer köbméternyi (vész)tározó kapacitás áll rendelkezésre (akárcsak a felszíni vizeknél a vésztározók), az esős időszak végével innen vezetik vissza a tisztításra váró vizet a rendszerbe. Ennek ellenére évente egy-két alkalommal mégis előfordul, hogy olyan heves zivatar tör a városra, hogy a vésztározók sem bírják, és az esővíz közvetlenül a Szajnába kerül, előidézve ezáltal a szerves anyagokat kedvelő, rendkívül oxigénigényes baktériumok fölszaporodását, ami extrém esetben jelentős halpusztuláshoz is vezethet. Ennek kiküszöbölésére speciális oxigéndúsító berendezéseket telepítettek a folyóra, ezekről röviden itt olvashat. Ez következett be egyébként július 14-én is, amikor rövid idő alatt 45 mm csapadék hullott az agglomerációban, esetenként 100mm-es intenzitással. Gyakorlatilag a teljes tározókapacitás megtelt, a rendszeren aznap 4 millió köbméter víz áramlott át és üzembe kellett helyezni az oxigéndúsító berendezéseket is a Szajnán.

 

A SIAAP gerinchálózatának térképe nem mutatja, de a cég jelentős erőfeszítéseket tesz a területén átfolyó felszíni vizek, elsősorban a Szajna vízminőségének védelme érdekében is, aminek egyik látható jele az a 24 rögzített, de úszó kialakításánál fogva a vízszintingadozást követő berendezés, ami a folyóvíz által szállított, lebegő szilárd hulladékot „fölözi le”. Az ilyen szemetet megfogó eszközök térképe mutatja a Szajna Ile-de-France régiót átszelő szakaszán telepített berendezéseket, de azok a partról is mindenki számára láthatók, és pontosan a szemmel is látható, úszó szemét begyűjtését, a folyó látképének javítását szolgálják. Legjobban talán a varsához lehetne hasonlítani a működésüket, noha csak függőleges oldalfalakkal zártak, végükön pedig olyan zsilippel szerelték föl őket, amire a szemét begyűjtését hetente egyszer végző speciális hajók pontosan csatlakozni tudnak.

A rendszer kialakításánál figyelembe vették azokat a pontokat, ahol normál áramlási viszonyok mellett a lebegő, sodródó szemét a folyó egyik vagy másik partjánál megakad, fölgyülemlik, a szemétcsapdákat közvetlenül ezek fölött helyezték el. A 24 berendezésből 3 van a párizsi hidak alatt, diszkréten elzárva a turisták szeme elől, 12 a Szajna párizsi szakasza alatt, 9 fölötte – ez utóbbiakból négy valójában a Szajna mellékfolyóján, a Marne-on található.

 

A gyűjtőhajók olyan, katamarán kialakítású úszó alkalmatosságok, amiket a szemetet a vízből kiemelő és fölhordó szalaggal szereltek föl, sőt egyik-másik a lehalászott szemetet helyben aprítja is. A hulladék a hajókon elhelyezett konténerekbe jut, amiket kikötés után egyszerűen átraknak teherautóra és eljuttatják őket az égetőbe vagy a lerakóba.

 

Az úszó és begyűjtött szemét 70%-a valamilyen szerves, általában növényi hulladék, algától a lombos fákról a vízbe kerülő, különféle méretű részekkel, míg a fönnmaradó 30% a klasszikus „városi szemét”, a lehető legváltozatosabb összetételben. Ezek három fő forrásból származnak:

 

- a csatornahálózaton keresztül jutnak a folyóba,

 

- illegális hulladéklerakásból kerülnek a vízbe,

 

-a part menti építkezésekről, a folyón közlekedő hajókról, valamint a kikötött lakóhajókról erednek.

 

Az úszó szemét eltávolítása, azon kívül hogy vizuálisan is szennyezi a város látképét, a hajózás biztonsága érdekében is fontos, márpedig a Szajna párizsi szakasza (is) igen forgalmas víziút. Ugyanakkor a szemétcsapdák elhelyezésénél is figyelembe kell venni a biztonságos hajózás követelményeit, minél inkább el kell dugni őket a helybéliek és a turisták szeme elől, ám biztosítani kell a begyűjtőhajók hatékony munkáját is. A munka eredményességét jelzi, hogy az 1994-ben összeszedett 755 tonnányi szemét mennyisége 2007-ben már 1800 tonnánál is több volt egy évben.

 

Mindez azért érdemel egy kicsit több figyelmet, mert maga a begyűjtő rendszer nem kimondottan a high-tech megtestesítője, a szemétcsapdák igazából egy kicsit komolyabb lakatosműhelyben elkészíthetők. A begyűjtő hajókat kiöregedett kishajókból, uszályokból is ki lehet alakítani, ha a szükség úgy hozza, a szállítószalag és a markoló ráépítése sem egy hihetetlenül bonyolult föladat, így a világ szinte bármely országában megvalósítható. Mert lehet ugyan, hogy a szemét elúszik, és majd a tengerbe jut, de ez nem old meg semmit, sőt: francia kutatók derítették ki, hogy az idővel aprózódó, egészen apró, homokszemnél is kisebb darabokra széteső műanyag palackokból keletkező szennyezés milyen súlyos károkat tud okozni az élővilágban. A globális kereskedelem korában pedig ez azt is jelentheti, hogy a szemét problémája is globális hatással van a világra, így ránk is.